Álarc?

Mikor már azt hiszed, ismersz valakit, jön egy pillanat és előveszi, egy másik arcát..., s döbbenten nézel: hol van az, kit eddig ismertem, szerettem, vagy épphogy gyűlöltem? Álarcot hordott eddig, vagy ez a mostani lenne az? Melyik az igazi arc? És ha tovább figyelsz, elmélázva, bámulva ez arcot, észreveszed benne arcok sokaságát, letűnt idők megannyi vágyát, melyre azt mondta mind: én vagyok. És ha tovább is nézel, rálelsz nagy sokára e képben tulajdon éned mására, s nem kezed alkotására és megleled, hogy a másik feled az, kit éppen nézel, a másik ember arca: te vagy az. És még mindig tovább nézve egyszer - nem hirtelen, de lassan -, eltűnik minden arc, mint felhő a Napban, s nem marad már arc, egyetlen egy sem, s nem marad én és nem maradsz te sem, csak egy nagy "én vagyok", csak egy nagy "Az vagyok". Ekkor látsz jól.