2017. augusztus 31., csütörtök

Megérteni, vagy felismerni

"Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból vágy támad, a vágy pedig dühöt szül. A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába." -  írja a Bhagavad Gítá a 2.62-63. részben.

Így keletkezik az emberben a tudatlanság, mely befedi a tudást. A tudatlanság az emberben azonban nem egységesen takarja a tudást, hanem foltokban. Épp ezért van, hogy egyszer olyan normális egy ember, máskor pedig elviselhetetlen. Az éppen tudás alapján cselekvő emberrel egy nyelvet beszélsz, az éppen tudatlanság alapján cselekvő ember pedig érthetetlen.

Bár jó dolog megérteni a világot, mégsem a megértésre való eljutás kell, hogy vezesse értelmünket, hanem a figyelem, a felismerésre törekvés. Az emlékek alapján, tudatlanságból cselekvő ember tetteire nem reagálnunk kell, hanem szeretettel elfogadni. Amíg igazságérzetünk alapján azt akarjuk, hogy igazunk legyen és így reagálunk a történésekre, szenvedni fogunk. Amint lemondunk az igazságvágyunkról, a megérteni akarásunkról és hogy mindenre azonnal, a legjobban reagálni akarunk, a szenvedés megszűnik.

A Miatyánk néven közismert imát ha lefordítjuk mai nyelvre, s elhagyjuk a "bibliai szakzsargont", akkor így hangzik:

Szívbeli Atyánk!
Neved igazság.
Országod itt van.
Akaratod a miénk.
Napi szükségünket töltsd be ma!
Engedd el emlékeinket,
Mi is elengedjük őket.
Ne engedj emlékezni,
Tisztíts meg az emléktől!
Tiéd a szív, a tett, a fény!
Így van.

Az emlék az, amely lepelként, tudatlanságot eredményezve borul tudatunk egyes részeire. Ha vállaljuk a felelősséget tetteinkért és kérjük Istent, hogy tisztítsa ki emlékeinket, ő megteszi.

Az Írások azt mondják, hogy semmi felől ne aggódjunk, de szüntelenül adjunk hálát mindig mindenért. Vagyis ismételjük magunkban: "köszönöm". A másik pedig, hogy szeressük Istent teljes szívünkkel, teljes elménkkel, teljes lelkünkkel, minden erőnkkel és hogy szeressük egymást és magunkat. Vagyis ismételjük magunkban: "szeretlek". Így az az ima, amit szüntelenül ismételjünk szívünkben, így hangzik: "Köszönöm! Szeretlek!". Ezzel vállaljuk a felelősséget tetteinkért és kérjük Istent, hogy tisztítsa ki emlékeinket, s ő megteszi.

Ha eltűnik az emlék, eloszlik a nemtudás és felragyog a tudás. Ekkor megszűnik a szenvedés és előbukkan a boldogság, ami mindvégig ott volt. Az értelem visszanyerésével az ember felemelkedik a lelki lét magasságába.

2017. augusztus 29., kedd

Teljes önátadás

"ૐ TELJES ÖNÁTADÁS ❤

Van egy gyönyörű történet Krishna fuvolájáról. Közismert, hogy Krishna mindig fuvolát tart a kezében, de ennek van egy nagyszerű története. Minden nap Krishna a kertbe ment és azt mondta a növényeknek egyenként: "Szeretlek". A növények ezért nagyon boldogok voltak és válaszképpen ezt mondták: "Krishna, mi is szeretünk Téged". Egyik nap Krishna gyorsan berohant a kertbe. Odament a bambuszhoz és a bambusz megkérdezte őt: "Krishna, mi baj Veled?" Krishna azt mondta: "Valamit kérnem kell Tőled, de nagyon nehéz.". A bambusz azt mondta: "Mondd csak el nekem: ha tudom, odaadom Neked.". Ekkor Krishna azt mondta: "Szükségem van az életedre. Ki kell, hogy vágjalak.". A bambusz egy darabig gondolkodott, majd ezt mondta: "Nincs más választásod? Nincs más mód?" Krishna ezt mondta: "Nem, nincs más mód.". És a bambusz ezt mondta: "Rendben, odaadom Neked.". Így hát Krishna kivágta a bambuszt, lyukakat vágott bele és mindegyik lyuknál a bambusz fájdalmasan sírt, mert annyira fájdalmas volt a faragás neki. Krishna végül gyönyörű fuvolát készített belőle. És ez a fuvola mindig Krishnával volt. A nap 24 órájában mindig. Még a Gopik (tehénpásztor lányok) is féltékenyek lettek a fuvolára. Ezt mondták: "Nézzétek, Krishna a mi Urunk, de mégis csak egy kis időt töltünk vele, viszont Te: veled ébred, veled alszik, egész idő alatt vele vagy." Így egy napon megkérdezték a bambuszt: "Mondd el nekünk: mi a titkod, hogy az Úr ennyire megbecsül?" És a bambusz ezt mondta: "A titok az, hogy üres vagyok belül és az Úr bármit tehet velem, amit akar, amikor akar és ahogyan csak akar." Ez a teljes önátadás: ahol Isten bármit megtehet veled, amikor akar és ahogyan csak akar. És ezért nem kell félned, mert tudod, hogy csak oda kell adnod magad. És ki vagy Te tulajdonképpen? Hát éppen Ő!
... Sri Swami Vishwananda "Just Love: The Essence of Everything" című könyve"

https://www.facebook.com/Nondualism/photos/a.172408512849882.40501.172006279556772/491262860964444/


2017. augusztus 26., szombat

Csalétek - az elme útja a boldogsághoz

Az emberek egy része érzékeit követve életét azzal tölti, hogy érzékei kívánságait kielégítse. Testi, szellemi, vagy lelki célok, vágyak és álmok hajszolják a folyamatos rohanásra. A kívánságok céljait elérve azonban újabb kívánság támad és benső megelégedés soha nem jön létre. Ez nem a teljesség útja.

Az emberek egy része felismerve, hogy az így eltöltött élet gyümölcstelen és célját soha nem elérő, érzékei kívánságait rosszként azonosítva elfojtja azt, s próbál jó és erkölcsös életet élni. Az elfojtás keserves harc, melyet az ember önmagával folytat és a “rossz én” időről időre felbukkan és győzedelmeskedik, mert az elme kívánsága erőteljesebb és kevésbé felismerhető, mint az érzékeké. Ez sem a teljesség útja.

Az emberek egy része felismerve, hogy sem az érzékek kívánságai után rohanás, sem az elfojtás nem vezet teljes életre, elvetik a jó/rossz, szeretem/nemszeretem kettősségeket, nem követik kívánságaikat, de nem is fojtják el magukat, hanem inkább szabályozzák érzékeiket és elméjüket; és gondolataikat mindig a jóra igyekeznek irányítani. Az elme azonban nagyon erős és megbirkózni vele nagyon nagy gyakorlatot kíván, s ezen felül a gondolatok ingatag vezetésére bízni magát az embernek megint nem vezet a teljességre. A gondolatok természete az, hogy ide-oda vándorolnak, s az ember saját elméleteibe gabalyodva visszaesik az előző állapotok egyikére, s végül így sem tud eljutni az egészségre. Miért? Mert nem számol érzelmeivel, melyek a gondolatok mellett észrevétlen térítik őt el a szív útjáról: a sok gondolkodáson végül mindig a belső gyermek érzelmei győznek. Ez sem a teljesség útja.

Az az ember, aki nem szalad érzékei kívánságai után, de nem is fojtja el őket, szabályozza érzékeit és elméjét, de csak a nekik szükséges mértékben, gondolatainak, elméleteinek nagy jelentőséget nem tulajdonítva elméjét arra használja, hogy szívére figyeljen, s benne elmerüljön, EGÉSZségre jut. Az ingatag csapongó gondolatok lecsendesülnek, az elme megnyugszik, az érzelmek elsimulnak, az ember megismeri a belső csendet, a mozdulatlan, sürgésmentes létezést, az idő nélküli jelen pillanatot, ahol nincs több késztetés, nincs több menekülés, nincsenek teóriák, vélemények és hitek, nincs "én" és nincs "enyém". A valódi Én itt lakik, ez a teljesség útja.

"Buddha beszédei - CSALÉTEK

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
- Szerzetesek, a vadfogó nem ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: “Fogyasszák el az erdei vadak ezt az eledelt, amelyet elébük szórtam, és legyenek tőle egészségesek, jól tápláltak, éljenek sokáig, hosszú ideig!” A vadfogó ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: “Az erdei vadak rá fogják vetni magukat erre a csal­étekre, amelyet elébük szórtam, és elcsábulva falni fogják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségről. Ha megfeledkeznek az éberségről, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, kedvem szerint zsákmányul ejthetem őket a csalétek mellett.”

Ekkor, szerzetesek, az első falka rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt, és elcsábulva falták a jó falatokat. Amikor rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat, megfeledkeztek az éberségről. Megfeledkezve az éberségről, figyelmetlenekké váltak. Amikor figyelmetlenekké váltak, a vadfogó kedve szerint zsákmányul ejtette őket a csalétek mellett. Így az első falka a vadfogó hatalmába esett.

Ekkor a második falka így gondolkozott: “Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt... [stb.], a vadfogó kedve szerint zsákmányul ejtette őket a csalétek mellett. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdő mélyére rejtőzünk, és ott maradunk.” Ezek gondosan elkerülték a csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdő mélyére rejtőztek, és ott maradtak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fű és víz kiszáradt, testük rendkívül lesoványodott. Testük rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerült. Ellenálló erejük kimerülte folytán visszatértek a csalétekhez, amelyet a vadfogó elébük szórt. Rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat... [stb.]. Így a második falka is a vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a harmadik falka így gondolkozott: “Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek közelében, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá magunkat a csalétekre, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ha nem vetjük rá magunkat, nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk. Ha nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk, nem feledkezünk meg az éberségről. Ha nem feledkezünk meg az éberségről, nem válunk figyelmetlenekké. Ha nem válunk figyelmetlenekké, nem ejt bennünket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.” Ezek letanyáztak a csalétek közelében, amelyet a vadfogó elébük szórt. Ott letanyáz­va, nem vetették rá magukat a csalétekre, [...] nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.
Ekkor a vadfogónak és a vadfogó segédeinek ez az ötletük támadt: “Ez a harmadik falka ravasz és óvatos. Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös harmadik falka, mert a kiszórt csalétekből fogyasztanak, de nem kapjuk rajta őket, amikor jönnek vagy mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelől körülkerítjük nagy hálókkal az elébük szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a harmadik falkának a tanyáját, ahol rejtőzködnek.” Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelől körülkerítették nagy hálókkal. Ezután a vadfogó és segédei rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtőzködtek. Így a harmadik falka is a vadfogó hatalmába esett.
Ekkor a negyedik falka így gondolkozott: “Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. [...] Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre, [...] a vadfogó hatalmába esett. [...] Amikor a harmadik falka letanyázott a csalétek közelében, [...] nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett, [...] mégis a vadfogó és segédei rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtőzködtek. Így a harmadik falka is a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei.” [...] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni őket a vadfogó és segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, [...] és nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.
Ekkor a vadfogónak és a vadfogó segédeinek ez az ötletük támadt: “Ez a negyedik falka ravasz és óvatos. Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös negyedik falka, mert a kiszórt csalétekből fogyasztanak, de nem kapjuk rajta őket, amikor jönnek vagy mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelől körülkerítjük nagy hálókkal az elébük szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a negyedik falkának a tanyáját, ahol rejtőzködnek.” Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelől körülkerítették nagy hálókkal. Azonban a vadfogó és segédei nem találtak rá a negyedik falka tanyájára, ahol rejtőzködtek.
Ekkor a vadfogónak és segédeinek ez az ötletük támadt: “Ha elriasztjuk ezt a negyedik falkát, a felriadt falka a többieket is el fogja riasztani, és az összes erdei állat el fogja kerülni a kiszórt csalétket. Jobb lesz, ha lemondunk erről a negyedik falkáról.” Ezzel a vadfogó és segédei lemondtak a negyedik falkáról. Így a negyedik falka nem esett a vadfogó hatalmába.
Ezt a hasonlatot, szerzetesek, az igazság feltárása kedvéért mondtam, és jelentése a következő. A csalétek az öt érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértőt, a Gonoszt jelké­pezi. A vadfogó segédei a Kísértő segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és papokat jelképezik.
A remeték és papok első csoportja ráveti magát a világi gyönyörűségekre, amelyeket a Kísértő csalétekül elébük szór, és elcsábulva falják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségről. Ha megfeledkeznek az éberségről, figyel­metlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, a Kísértő kedve szerint zsákmányul ejti őket a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségek mellett. Így a remeték és papok első csoportja a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak első falkájának hasonlatával a remetéknek és papok­nak erre az első csoportjára céloztam.
A remeték és papok második csoportja így gondolkozik: “Amikor a remeték és papok első csoportja rávetette magát a világi gyönyörűségekre, amelyeket a Kísértő csalétekül elébük szórt, [...] a Kísértő hatalmába estek. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségeket, és a veszedelmes tápláléktól elfordulva, elvonulunk az erdő mélyére.” Ezek gondosan elkerülik a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségeket, és a vesze­delmes tápláléktól elfordulva, elvonulnak az erdő mélyére. Ott vadnövényekkel táplálkoznak, kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával és nedvével, szézámmaggal, fűvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal, hullott gyümölccsel táplálkoznak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fű és víz kiszárad, testük rendkívül lesoványodik. Testük rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerül. Ellenálló erejük kimerülte folytán gondolataik fölötti uralmuk is megszűnik. Gondolataik fölötti uralmuk megszűnte folytán visszatérnek a csalétekhez, amelyet a Kísértő elébük szórt: a világi gyönyörűségekhez. [...] Így a remeték és papok második csoportja is a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak második falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a második csoportjára céloztam.
A remeték és papok harmadik csoportja így gondolkozik: “Amikor a remeték és papok első cso­portja... [stb.] Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek mellett, amelyet a Kísértő elé­bünk szórt: a világi gyönyörűségek mellett. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá magunkat a Kísér­tő csalétkére: a világi gyönyörűségekre.” [...] Ezek azonban fölösleges töprengésbe kezde­nek: “Vajon örökkévaló a világ?” “Vajon nem örökkévaló a világ?” “Véges-e a világ?” “Vég­telen-e a világ?” “Azonos-e a lélek a testtel?” “Különbözik-e a lélek a testtől?” “Létezik‑e a Beérkezett a halál után?” “Nem létezik a Beérkezett a halál után?” “Létezik is, nem is a Beérkezett a halál után?” “Az sem mondható, hogy létezik, és az sem mondható, hogy nem létezik a Beérkezett a halál után?” Így a remeték és papok harmadik csoportja is a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak harmadik falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a harmadik csoportjára céloztam.
A remeték és papok negyedik csoportja így gondolkozik: “Amikor a remeték és papok első csoportja... [stb.] Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a Kísértő és a Kísértő segédei.” [...] Így a remeték és papok negyedik csoportja nem esik a Kísértő hatalmába. Az erdei vadak negyedik falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a negyedik csoportjára céloztam.
Mi ez a hely, ahol nem tudja elérni őket a Kísértő és a Kísértő segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgon­dolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jut. Az ilyen szerzetesről ezt mondják: “Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szeme világát, láthatatlanná vált a Kísértő számára.”
Utána pedig az elmélkedést és gondolkozást feladva, a szerzetes eléri a belső nyugalmat, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet: a második révület állapotába jut (~ harmadik révület állapotába, ~ negyedik révület állapotába, ~ a tér vég­telenségének állapotába, ~ a tudat végtelenségének állapotába, ~ a semmiség állapotába, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába, ~ az érzékelés és észlelés megszüntetésébe jut). Az ilyen szerzetesről ezt mondják: “Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szemevilágát, láthatatlanná vált a Kísértő számára.”

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait."

2017. augusztus 25., péntek

Te vagy a boldogság

Teljes erővel hozd működésbe képzeletedet. Képzeld el, hogy a világ legbiztonságosabb helyén vagy, fiatal vagy és makkegészséges. A legfinomabb falatokkal laksz jól éppen, az asztal roskadozik tőlük. A szíved szerelme itt van és eggyé váltok a beteljesülés gyönyörének hegycsúcsán. Hatalmat kapsz a Föld valamennyi országa felett, gazdagságod mérhetetlen. Szerelmed kiteljesedik és örök, őszinte viszonzásra talál. Szabadon szólhatsz bármiről, véleményednek mindenhol súlya van. A dolgok mélyére hatol megértésed, nincs oly teremtmény, folyamat, amit ne látna át bölcsességed. Spirituálisan beteljesülve eggyé válsz a Legfelsőbb Tudattal, Isten lakhelyére kerülsz.

Képzeld el ezeket az örömöket teljes erővel egymás után, majd képzeld el, hogy ez mind egyszerre teljesül, a tökéletes boldogság állapotában. Előjöttek belőled ezek az örömök e helyzetek kapcsán, úgy, hogy csak elképzelted őket. Nem szükséges, hogy ezek a helyzetek valóban létrejöjjenek, ahhoz, hogy ezen örömök birtokába kerülj. Ezek az örömök benned vannak, a forrásuk te vagy és nem azok, amik kapcsán felmerültek. Te vagy az összes öröm, boldogság egyben. Ha mást tapasztalsz, azért van, mert mást képzeltél. Térj vissza önmagadhoz. Te vagy a boldogság. Shivoham. Anandoham.

Maradj csendben

Folyton beszélsz. Nem csak a száddal, de az elmédben is. Gondolatok röppennek fel elmédben, s te mész utánuk, gondolkozol rajtuk. Érzelmek rohannak meg, s te mész velük, beléjük éled magad. Néha észreveszed, hogy sok ez a gondolat, sok ez az érzelem. Látszólag önvezérlő, elszabadultak. Mit gondolj, mit érezz, hogy ne légy játékszerük? Kellene talán egy vallás, egy hit, egy Isten, egy Szentírás, egy ima, egy mantra, egy rituálé, hogy kövesd, hogy ne kelljen gondolkodni, hogy megmondják neked, mit gondolj, hogy ne kelljen érezni, hogy megmutassák neked, mit érezz? Mert csapongani, a gondolatokban és érzésekben hánykoldódni nem jó, ezt te is érzed. Ezért keresel valami vallást, hitet, vagy annak megfelelő rituálét, önismeretet, meditációt, jógát, sportot, hobbit.
Nem az a te utad, ha a gondolatoknak, érzelmeknek átadod magad. Az sem, ha meggátolod őket. És az sem, ha megmondják neked, mit csinálj. Engedd el magad. Keresd a csendet, a belső mozdulatlanságot. Ami ettől eltér, figyeld meg, légy éberré. Térj vissza mindig a csendhez. Figyeld a gondolatot, az érzelmet. Nem kell út, vallás, tanító, sem mantra, vagy ima, csak a csend. A csend több, mint hiszed. A csend tanít, vezet, a csendben leszel ismét önmagad, a csend a megoldás, a csend a legmagasztosabb gondolat, s a megnyugvás a legigazibb érzelem. Maradj csendben! A csend Isten. A csend te magad vagy.

2017. augusztus 22., kedd

Boldogság, Isten, szeretet, én, vagyok

Mindenki ISTENt keresi. Minden lélek a boldogságra törekszik. Ebben elsődleges előrehajtója a szenvedés, mely a világban van. A szenvedés oka a vágy. A vágy oka a tudatlanság. A tudatlanság oka a gondolat. A gondolat oka az emlék. Ha a lélek elkezdi kitisztítani az emlékeket, gondolatai elcsitulnak. Ha a gondolatok elcsitulnak, felsejlik a tudás. Ha felsejlik a tudás, megszűnik a vágy. Ha megszűnik a vágy, abbamarad a szenvedés. Ha abbamarad a szenvedés, előtűnik a boldogság. Az ide vezető út, az emlékek kitisztításának a tudománya a JÓGA.

A boldogság ISTEN. A boldogság, ha valakivel érintkezik, úgy hívjuk: szeretet. ISTEN szeretet. ISTENt megannyi néven hívjuk. Legalább annyi neve van, mint ahány ember. De mindvégig ugyanaz az egy ISTEN. Más nem is lehet. Nincs másik ISTEN. Nincs idegen ISTEN. A másik lélek ISTENe nem kivetnivaló, üldöznivaló, megvetendő. A boldogság EGY. A szeretet EGY. ISTEN EGY. Mindegy, hogy hívjuk. Keresd magadban. Keresd a másik lélekben. Mindenhol megtalálod.

ISTEN a valódi ÉN. Ezért ha elkezded keresni az ÉN forrását magadban, megtalálod ISTENt. ISTENt nem a szent könyvekben, vallásokban találod meg, hanem magadban, az ÉN-ben. Mindenki azt mondja igaz szívvel, hogy "ÉN", mikor beszél. És ha én azt mondom: ÉN, s Te azt mondod: ÉN, kinek van igaza? Ki állít valótlant? Mitől lenne a Te ÉN-ed "te", vagy "ő"? Amint a másik ÉN-t "te", vagy "ő" néven nevezed, hazuggá teszed a másik lelket. Nincsen te, ő, mi, ti, ők. Csak ÉN van. Nem a képzelt én, nem a kicsi, kitalált, mindenféle kacattal azonosított én, hanem a VALÓDI ÉN. Ezért ISTEN legelső, legvalódibb neve ez: ÉN. Az ÉN a boldogság, a szeretet forrása. Mindenki az ÉN-t keresi.

"Mindenki KRISNÁT keresi.

Van, aki még nem ismerte fel ugyan, de ő is ezt teszi.

KRISNA ISTEN, mindennek a Forrása, aki létezik és mindennek az Oka, ami van, ami volt, vagy ami valaha is lesz.

Mivel Isten határtalan, Ő sok-sok Névvel rendelkezik.

Allah-Buddha-Jehova-Ráma: ők mind KRISNA, mind ugyanaz az EGY.

Isten nem valami elvont fogalom; Ő rendelkezik személytelen és személyes részekkel is személyiségében, amely LEGFELSŐBB, ÖRÖK, BOLDOG és TUDÁSSAL teli. Ahogyan egyetlen vízcsepp ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint az óceán vize, ugyanúgy a mi tudatosságunk is rendelkezik ISTEN tudatosságának tulajdonságaival... de a mi téves azonosulásunk és az anyagi energiához való ragaszkodásunk (fizikai test, érzéki örömök, anyagi javak, egó, stb.) miatt igazi TUDATON TÚLI TUDATOSSÁGUNK beszennyeződött és olyanná lett, mint egy piszkos tükör, mely nem képes a tiszta képet visszatükrözni.

Sok-sok életünk miatt az ÁTMENETIHEZ való kötődésünk megnőtt. Ez az ideiglenes test, a csontok és hús tartója megtévesztett bennünket igazi valónkat illetően és elfogadtuk ezt az átmeneti állapotot véglegesként.

Valamennyi korban a nagy SZENTEK élő bizonyítékai voltak annak, hogy az ISTEN-TUDATOSSÁGNAK ez a nem-átmeneti, állandó állapota felébreszthető minden élő Lélekben. Mindegyik lélek potenciálisan isteni. Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában: "Az önfegyelmezett jógi, aki állandóan a jógába merül, megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s az Úr tudaton túli szerető szolgálatában a tökéletes boldogság legmagasabb szintjét éri el." (BG 6.28)

A JÓGA (mely ISTEN (a VALÓDI ÉN) felismerésének tudománya) olyan folyamat, amelyben megtisztítjuk tudatosságunkat, megállítjuk a további beszennyeződést és megérkezünk a Tökéletesség állapotába, mely TUDÁSSAL és BOLDOGSÁGGAL teljes.

Ha van Isten, én látni akarom Őt. Értelmetlen valamiben/valakiben úgy hinni, ha nincs rá bizonyíték de a Krisna Tudatosság és a meditáció olyan módszerek, amelyek által valóban a gyakorlatban megtapasztalható ISTEN. Valóban megláthatod Istent és hallhatod Őt és akár játszhatsz is Vele. Bolondságnak hangzik talán, de Ő tényleg ott van veled éppen most.

A jógának sokféle irányzata létezik: rádzsa, dzsnyána, hatha, kriya, karma, bhakti, melyeket mind MESTEREIKtől ismerünk.

SWAMI BHAKTIVEDANTA Prabhupada is egy mester, akinek mint nevéből is látható, BHAKTI jógi, vagyis olyan ember, aki a bhakti jógát, a szeretetteljes ODAADÁS útját követi. A bhakti jógi az ő bhakti jógájában ISTENt szolgálva minden gondolat, szó és TETT által, énekelve az Ő Szent Neveit, gyorsan felépíti magában az Isten-tudatosságot, a tiszta tudatot. A maha mantra:

Hare Krishna, Hare Krishna
Krishna Krishna, Hare Hare
Hare Rama, Hare Rama
Rama Rama, Hare Hare

éneklése közben kívánom, hogy vedd hasznát ennek a KRISNA könyvnek és mélyedj el annak megértésében. Azt is kívánom, hogy találkozz Isteneddel most a JÓGA (EGYESÜLÉS) én-felszabadító folyamata által és ADJ A BÉKÉNEK EGY ESÉLYT.

Minden, amire szükséged van, a Szeretet (Krisna). Hari Bol.

George Harrison, 31/3/1970" (A Krishna című könyvhöz írt ajánlása http://krsnabook.com/george/ )

A jóga útja, az ÉN útja

Mindenki ISTENt keresi. Minden lélek a boldogságra törekszik. Ebben elsődleges előrehajtója a szenvedés, mely a világban van. A szenvedés oka a vágy. A vágy oka a tudatlanság. A tudatlanság oka a gondolat. A gondolat oka az emlék. Ha a lélek elkezdi kitisztítani az emlékeket, gondolatai elcsitulnak. Ha a gondolatok elcsitulnak, felsejlik a tudás. Ha felsejlik a tudás, megszűnik a vágy. Ha megszűnik a vágy, abbamarad a szenvedés. Ha abbamarad a szenvedés, előtűnik a boldogság. Az ide vezető út, az emlékek kitisztításának a tudománya a JÓGA.

A boldogság ISTEN. A boldogság, ha valakivel érintkezik, úgy hívjuk: szeretet. ISTEN szeretet. ISTENt megannyi néven hívjuk. Legalább annyi neve van, mint ahány ember. De mindvégig ugyanaz az egy ISTEN. Más nem is lehet. Nincs másik ISTEN. Nincs idegen ISTEN. A másik lélek ISTENe nem kivetnivaló, üldöznivaló, megvetendő. A boldogság EGY. A szeretet EGY. ISTEN EGY. Mindegy, hogy hívjuk. Keresd magadban. Keresd a másik lélekben. Mindenhol megtalálod.

ISTEN a valódi ÉN. Ezért ha elkezded keresni az ÉN forrását magadban, megtalálod ISTENt. ISTENt nem a szent könyvekben, vallásokban találod meg, hanem magadban, az ÉN-ben. Mindenki azt mondja igaz szívvel, hogy "ÉN", mikor beszél. És ha én azt mondom: ÉN, s Te azt mondod: ÉN, kinek van igaza? Ki állít valótlant? Mitől lenne a Te ÉN-ed "te", vagy "ő"? Amint a másik ÉN-t "te", vagy "ő" néven nevezed, hazuggá teszed a másik lelket. Nincsen te, ő, mi, ti, ők. Csak ÉN van. Nem a képzelt én, nem a kicsi, kitalált, mindenféle kacattal azonosított én, hanem a VALÓDI ÉN. Ezért ISTEN legelső, legvalódibb neve ez: ÉN. Az ÉN a boldogság, a szeretet forrása. Mindenki az ÉN-t keresi.

"Mindenki KRISNÁT keresi.

Van, aki még nem ismerte fel ugyan, de ő is ezt teszi.

KRISNA ISTEN, mindennek a Forrása, aki létezik és mindennek az Oka, ami van, ami volt, vagy ami valaha is lesz.

Mivel Isten határtalan, Ő sok-sok Névvel rendelkezik.

Allah-Buddha-Jehova-Ráma: ők mind KRISNA, mind ugyanaz az EGY.

Isten nem valami elvont fogalom; Ő rendelkezik személytelen és személyes részekkel is személyiségében, amely LEGFELSŐBB, ÖRÖK, BOLDOG és TUDÁSSAL teli. Ahogyan egyetlen vízcsepp ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint az óceán vize, ugyanúgy a mi tudatosságunk is rendelkezik ISTEN tudatosságának tulajdonságaival... de a mi téves azonosulásunk és az anyagi energiához való ragaszkodásunk (fizikai test, érzéki örömök, anyagi javak, egó, stb.) miatt igazi TUDATON TÚLI TUDATOSSÁGUNK beszennyeződött és olyanná lett, mint egy piszkos tükör, mely nem képes a tiszta képet visszatükrözni.

Sok-sok életünk miatt az ÁTMENETIHEZ való kötődésünk megnőtt. Ez az ideiglenes test, a csontok és hús tartója megtévesztett bennünket igazi valónkat illetően és elfogadtuk ezt az átmeneti állapotot véglegesként.

Valamennyi korban a nagy SZENTEK élő bizonyítékai voltak annak, hogy az ISTEN-TUDATOSSÁGNAK ez a nem-átmeneti, állandó állapota felébreszthető minden élő Lélekben. Mindegyik lélek potenciálisan isteni. Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában: "Az önfegyelmezett jógi, aki állandóan a jógába merül, megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s az Úr tudaton túli szerető szolgálatában a tökéletes boldogság legmagasabb szintjét éri el." (BG 6.28)

A JÓGA (mely ISTEN (a VALÓDI ÉN) felismerésének tudománya) olyan folyamat, amelyben megtisztítjuk tudatosságunkat, megállítjuk a további beszennyeződést és megérkezünk a Tökéletesség állapotába, mely TUDÁSSAL és BOLDOGSÁGGAL teljes.

Ha van Isten, én látni akarom Őt. Értelmetlen valamiben/valakiben úgy hinni, ha nincs rá bizonyíték de a Krisna Tudatosság és a meditáció olyan módszerek, amelyek által valóban a gyakorlatban megtapasztalható ISTEN. Valóban megláthatod Istent és hallhatod Őt és akár játszhatsz is Vele. Bolondságnak hangzik talán, de Ő tényleg ott van veled éppen most.

A jógának sokféle irányzata létezik: rádzsa, dzsnyána, hatha, kriya, karma, bhakti, melyeket mind MESTEREIKtől ismerünk.

SWAMI BHAKTIVEDANTA Prabhupada is egy mester, akinek mint nevéből is látható, BHAKTI jógi, vagyis olyan ember, aki a bhakti jógát, a szeretetteljes ODAADÁS útját követi. A bhakti jógi az ő bhakti jógájában ISTENt szolgálva minden gondolat, szó és TETT által, énekelve az Ő Szent Neveit, gyorsan felépíti magában az Isten-tudatosságot, a tiszta tudatot. A maha mantra:

Hare Krishna, Hare Krishna
Krishna Krishna, Hare Hare
Hare Rama, Hare Rama
Rama Rama, Hare Hare

éneklése közben kívánom, hogy vedd hasznát ennek a KRISNA könyvnek és mélyedj el annak megértésében. Azt is kívánom, hogy találkozz Isteneddel most a JÓGA (EGYESÜLÉS) én-felszabadító folyamata által és ADJ A BÉKÉNEK EGY ESÉLYT.

Minden, amire szükséged van, a Szeretet (Krisna). Hari Bol.

George Harrison, 31/3/1970" (A Krishna című könyvhöz írt ajánlása http://krsnabook.com/george/ )

2017. augusztus 19., szombat

A nyolc tagú jóga

Ha ártasz másoknak, magadnak se jut eszedbe használni. Ha hamisan szólsz, élsz mindig, nem jut eszedbe az igazit keresni. Ha csak elveszel mindig másoktól, akkor nem állsz rá arra, hogy adj is. Ha a teremtő erődet úton-útfélen pazarlod, nem tudsz teremteni, mikor arra lenne szükséged. Ha mohón, figyelmetlenül csak habzsolsz, elkerül a javaid feletti öröm. Ha nem ártasz, igaz vagy, adsz, teremtesz, mértékletes vagy, megleled, hogy nem az ártás vagy.

Ha egy nagy szemétládában élsz, könnyen érezheted magad hulladéknak. Ha számbaveszed mindazt, amid van, soha nem leszel koldus. Ha tüzedet ápolod, s nem oltod, az előrehaladás nem kerül el. Ha odafigyelsz arra, ami van, tudást lelsz könyvek nélkül is. Ha odaadással, önmagadat beletéve teszed a dolgod, minden értelmet, tartalmat nyer. Ha tiszta vagy, elégedett, tüzes, figyelmes, odaadó, megleled, hogy nem a tétlenség vagy.

Figyeld a testet, mely hordoz, mint amit még sosem láttál. Fedezd fel minden ízét, képességét. Keresd határait. Tedd erőssé, hajlékonnyá. Megleled, hogy nem a test vagy.

Figyeld a lélegzetet, mely ki-be jár, keresztülszáguld e testen. Életet ad, halált elűz. Fedezd fel, mire képes. Tedd tudatossá. Megleled, hogy nem a lélegzet vagy.

Figyeld az érzékeket, mit látsz, szagolsz, ízlelsz, hallasz, tapintasz. Mit, hol, s hogyan? Merre irányul az érzékelés? Urald az érzékelést. Megleled, hogy nem az érzékek vagy.

Figyeld a gondolatokat, hogy merülnek fel, hogy tűnnek el. Az érzéseket, hogy törnek rád, s múlnak el. Válassz ki egyet, s figyeld hosszan. Megleled, hogy nem a gondolat, s az érzés vagy.

Figyeld az elmét, hogy teremt, gondolatot, érzést. Védekezést, lelkesedést, szemlélődést, világot. Hogy tünteti mindezt el. Hogy tartja fenn a forgatagot, a változást, s a változás őt magát. Megleled, hogy nem az elme vagy.

Figyeld az ént. A legelsőt. A mindenek felett valót. A legelső örömadót. Mindennek indítékát és célját. Hogy indul ki belőle elme, világ, gondolat, érzelem, érzék, lélegzet, test, tett. Megleled, hogy nem az én vagy.

Figyelj. Ki vagy te? Most, itt, ki figyel? Ki van? Ki tud? Ki önmaga?

2017. augusztus 13., vasárnap

Nagy színész vagy...

Valld be, hogy szeretsz szenvedni. Jól esik sajnálni magadat. Eljátszani a nagy drámát és elhinni, mennyire szerencsétlen vagy. Gyenge, beteg, szegény, magányos, akit a sors csak üldöz, akit mindenki otthagy, akinek mindenért dupla annyit kell dolgozni, ami másnak csak az ölébe hull. Persze te becsületesebb vagy, mint ők és fogszorítva szenvedsz, lám, különb vagy náluk. A sok ingyenélő, felületes, becstelen, mi? Mindig más a hibás?

Tudod, hogy változtatnod kellene. Tudod, hogy szenvedsz. Tudod, hogy a gondolataid nem hagynak békén. Tudod, hogy ez így nem jó. Tudod, hogy te ennél több vagy. Valamin változtatni kéne, de min? Mindent olyan jól csinálsz...

Pont ezen kéne. Hogy elhiszed ezt a sok szart, amit bedumálsz magadnak, hogy te áldozat vagy. Beteg, gyenge, szegény, blablabla... Hát nem vagy ez, egyik se! Azzal, hogy sajnálod magad és drámázol, egy olyan részed végez végtelen önkielégítést, ami ebből él: fájdalmat eszik reggelire, ebédre, vacsorára.

Kérdezd meg magadtól: hiszel Istenben? Hiszed, hogy szeret? Hiszed, hogy figyel és vigyáz rád és végtelen hatalma van? Hiszel a karmában, hogy minden céllal és igazság szerint történik? Hiszel magadban, hogy a végtelen lakik benned és képes vagy változtatni mindenen?

Ha ennek csak a negyedére is igen a válasz, már nincs rendben a szenvedésed. Nem veszed észre? Te tartod fenn a saját szenvedésed! Azzal, hogy sajnálod és állandóan áldozatnak képzeled magad!

Abba tudod hagyni a szenvedést, a drámázást, az önsajnálatot, a múltban döglődést, a sárban dagonyázást. Elfogadod, hogy jogosan vagy így és itt. Elfogadod, hogy ez nem egy büntetőtábor, hanem egy jutalomüdülés. Megköszönsz mindent, ami ér, ami körülvesz. Szeretni kezded magad mindennél jobban. Rábízol mindent Istenre, legyen meg az ő akarata, de most már tényleg! Mantráddá teszed, hogy "köszönöm" és hogy "szeretlek".

Hát így fognak a gondolataid elcsitulni, s a szenvedés véget érni. Mert te vagy a börtönőr és te vagy a felszabadító is. Te vagy, aki szenved és te vagy, aki büntet is. Jó nagy színész vagy, nem gondolod? Egy egész színdarabot egyedül eljátszani... Vagyunk így ezzel egy páran... ;) Ébresztő! Te vagy magad világossága, te vagy magad szabadulása, te vagy Az!

2017. augusztus 12., szombat

Miért támadnak téged?

#támadnak #félreértenek #hooponopono #családállítás #morfogenetikusmező #abékevelemkezdődik

A How Not to Be Offended című cikk nyomán.

Az emberek nem ellened támadnak. Az emberek nem akarnak rosszat neked. Az emberekben nincsen rosszindulat veled szemben. Az embereknek különböző tudatosodási szintjei vannak, amelynek megfelelően belül a lehető legjobbra törekednek. Semmit sem szabad személyesnek venned. Semmi nem ellened irányul. Ha támadásnak vélsz valamit, az csak egy félreértés. Az az ember az ő tudatosodási szintjén lehet, hogy úgy hiszi, hogy valami ellen támadnia kell, mert valamit védeni akar. Nem ellened támad. Védekezik. Nem rosszat akar neked. A jó érdekében csinálja. Éppen ezért nem szabad személyesnek venned, s a háttérbe kell húzódnod. Nem szabad, hogy reagálj rá. Tartsd oda a másik arcodat, a Szeretet arcát, s mondd azt neki, hogy köszönöm, szeretlek.

Minden embernek van Unihipilije, vagyis belső Gyermeke, s neked igazából nem a másik ember értelmével, a tudatos tudatával kell tárgyalnod, hanem az Unihipilijével. Ott vannak a sérelmek, a megbántások, az eltemetett és a kavargó érzelmek. Ott van a szüntelen figyelem.

Nem kell mindent megértened. És nem kell mindent megértetned. Nem kell, hogy mindig igazad legyen. A béke, az öröm, a boldogság, a szeretet előbbre való, mint az, hogy igazad legyen. Próbálj meg megértetni, de ne mindenáron. Nem kell, hogy mindent megértsenek. Nem baj, hogyha félreértenek. Nem kell, hogy küzdj a félreértés ellen. Nem kell, hogy te legyél az, akit mindig mindenki megért.

Helyette beszélj az Unihipilihez, a belső Gyermekhez. A saját belső Gyermekedhez és a másik ember belső Gyermekéhez. És beszélj az élőlények belső Gyermekéhez, s a tárgyak belső Gyermekéhez. A tárgyak sem élettelenek, ha eddig nem is foglalkoztál a lelkükkel. Mindennek van belső Gyermeke. Rendelkezik Unihipilivel az ember, te magad, el a másik ember. Van Unihipilije az autódnak, a telefonodnak, a számítógépednek, a bankkártyádnak, van Unihipilije a szemednek, a térdednek, a fogadnak, a nyálkahártyádnak. Van Unihipilije a pénznek. A folyószámládnak. Van Unihipilije egy nemzetnek, egy fővárosnak, egy városnak, egy családnak, egy közösségnek.

Vedd fel velük a kapcsolatot. Mondd mindegyiknek: köszönöm, szeretlek és beszélj hozzájuk. És ha az Unihipilikkel társalogsz, akkor a tudatos tudatok is szót értenek veled. Ha mindig csak a tudatos tudatokkal akarsz tárgyalni, értetlenségekbe, félreértésekbe, sérelmekbe ütközöl. Ha az Unihipilikkel beszélsz, akkor hirtelen mindenhol béke lesz. Vedd észre mindennek az Unihipilijét, a belső Gyermekét, a legbelső, érző lényegét. Fordulj mindenhez és mindenkihez finoman, kedvesen, gyengéden, tiszteletadással. És ismételd magadban: köszönöm, szeretlek.

Nagyon sok félreértettség, sérelem, megbántottság van az Unihipilikben. Ezt tudod orvosolni azzal, hogy vállalod a felelősséget, vállalod azt, hogy jóvá szeretnéd tenni, hogy te vagy, aki jóvá tudod tenni, és vállalod azt, hogy innentől kezdve hálás vagy minden Unihipilinek és szeretsz minden belső Gyermeket és törődsz minden belső Gyermekkel.

Ha egy család, egy közösség megbántva érzi magát, az kihatással van rád. És hiába teszel jót abban a családban, közösségben, mégis minden balul sülhet ki, ha a belső Gyermeke meg van bántva. Éppen ezért fontos, hogy vállald a felelősséget a családod, a közösséged, a nemzeted Unihipilijének az érzéseiért is, hogy légy kész arra, hogy jóvátedd. Légy kész a hálára, hogy abban a családban, közösségben, nemzetben lehetsz, hogy szeresd azt a családot, közösséget, nemzetet, amiben vagy. És szeresd a másik családját, közösségét, nemzetét is.

Nincsenek problémák, csak emlékek. Az emlékek törölhetők. A Te felelősséged törölni őket. Te vagy a felelős azért is, mert még itt vannak. Ezért jöttél, hogy töröld őket és problémák, emlékek, gondolatok nélküli, békés, boldog önmagad légy ismét.

2017. augusztus 8., kedd

Makacs visszatérő problémák, blokkok oldása

megerősítésekkel és Ho'oponoponoval

A megerősítés a tudatalatti tartalmának felülírása ismételt pozitív állításokkal.
Megerősítéskor a múltból származó romboló emlékeket passzív állapotukban írod felül a tudatalattiban. Ehhez rendszeresen, naponta kell találnod egy nyugodt, csendes pillanatot, mikor elvégzed a megerősítéseidet csendben, zavartalanul. Ez kissé erőszakos külső beavatkozás. A tudatalattit úgy kezeli, mint egy élettelen gépet, tele egy halom adattal. A tudatalatti azonban nem egy gép, hanem élő, személyes részed, olyan, mint egy belső gyermek. Nem kezelheted tiszteletlenül, nem parancsolgathatsz neki, ki kell fejezned felé szeretetedet és hogy szükséged van rá.

A Ho'oponopono-nál nem Te határozod meg, hogy mi, mit írjon felül; mi pozitív, mi negatív. Ezt rábízod a belső gyermekedre. Te csak éber vagy, teszed a dolgodat és akkor dolgozol az emlékkel, mikor épp aktivizálódik (vagy kicsit előre) és együttműködsz a belső gyermekeddel, s megkéred rá, hogy tisztítsa ki az emléket, aki a legfelsőbb segítségével meg is teszi. A belső gyermeked érzi a figyelmed, a szeretetedet és ettől megnyugszik, s belül elönt a béke és boldogság érzése. A tisztítás eredménye pedig a gondolatok elcsendesedése, a benső béke, ami megváltoztat kívül is mindent. Mert a béke VELEM kezdődik.

#hooponopono

2017. augusztus 7., hétfő

Szellem a palackban

Azt kell megértened, vagy inkább elfogadnod, hogy lélek vagy, nem anyagi természetű, de azért nyilvánultál meg az anyagban, mert tapadnak hozzád dolgok, amelyeket már le szeretnél magadról kaparni. Ennek érdekében az anyaggal együtt kell működnöd, s el kell fogadnod, hogy az anyaggal való munkád két összetevője a fáradtság és a fájdalom. Velük kell dolgoznod ahhoz, hogy a rád tapadt rétegek lejöjjenek. Nem menekülhetsz sem az anyag, sem a fáradtság, sem a fájdalom elől, mert egyikük sem jelent szenvedést számodra, mivel lelki természetű vagy. Ehelyett válj eggyé az anyaggal, de ne hidd azt, hogy te az anyag vagy. Vállald a fáradtságot és a fájdalmat, de ne szenvedj tőlük. A szellem a palackból nem akkor szabadul ki, ha ki akar törni belőle, hanem ha eggyé válik vele, s szellemmé teszi.

2017. augusztus 6., vasárnap

Önts tiszta vizet a poharadba

Megtisztít a víz, a levegő, a fény, a hang, az örömteli gondolat, az örömérzet.
Ha tiszta szeretnél lenni, igyál sokat, menj levegőre, napfényre, mozogj, lélegezz odafigyelve, énekelj, mantrázz. Adj magadban hálát mindenért, örülj annak, ami van. Szeresd magadat nagyon és fogadd el magad, amint vagy, ismételd magadban, köszönöm, szeretlek. Mondd magadban, én, én, én, én...
Önts tiszta vizet a poharadba 💧🌬️🌅🌊❤️

2017. augusztus 3., csütörtök

Ez mind Te vagy

Sorozatosan elkésel mindenhonnan... Elcsúszol a munkáiddal... Halogatod a teendőidet... Tudod, hogy változtatnod kellene az étkezéseden, de nem teszed, a mérleg, a centi többet mutat, mint kellene... Tudod, hogy többet kellene mozognod, fizikai jógát végezned... Korábban kellene felkelned... Korábban kellene lefeküdnöd... Már megint rendetlenség és kosz van... Még mindig valami sérüléseddel, betegségeddel bajlódsz, pedig már azt hitted, meggyógyult... Előjön megint valami függőséged, amit már úgy gondoltál, legyőztél... Már megint elöntött az indulat, mert felidegesítettek, pedig azt hitted belső békéd végtelen... A gyereked is szemtelen, nem viselkedik... A párod csak dolgozik és nem ért meg... Úgy érzed, csőd az életed...

Ha ezek egyike is ismerősen cseng, az azt jelenti, nincs semmi baj, jó helyen vagy. Föld nevű bolygó, sűrű közeg, végtelen valód egy test nevű burokba préselve egy százhúsz éves időtartamon belül. Ez a sok nyűg, ami körbevesz, a tanítód. Erőt tudsz belőlük meríteni, amint betelik a pohár és eleged lesz belőlük, amint nem kívánsz tőlük tovább szenvedni. Akkor elhatározod magad, hogy változtatsz. Azt mondod a nyűgnek: "köszönöm". Azt mondod a tudatalatti belső gyermekednek: "szeretlek". És megkéred, hogy "segítenél, kérlek?". És utána kitartasz mellette és kéz a kézben mentek tovább, mint szülő és gyerek suli után, megtanulva az aznapi leckét. Mert a nyűg csak egy lecke a suliban, ez nem a valóság. Letárolt program, ami addig fut, míg azt nem mondod: "köszönöm, megértettem". Ehhez figyelmeddel befelé kell fordulnod. Felvenni a kapcsolatot önmagaddal. Beszélni megint magaddal. Eggyé válni. Minden egyes lecke itt a Föld bolygón ezt szolgálja. Itt a boldogság úgy néz ki, mint a szenvedés. A béke úgy, mint a zűrzavar. És a szabadság úgy, mint a rabság. Figyelj és légy éber! Ez mind Te vagy... :) <3

2017. augusztus 2., szerda

Felébredni

Megvilágosodni annyit tesz: éberré lenni minden felől. Úgy lehetsz éber valami felől, ha megfigyeled. Akkor eltűnik a felőle szőtt gondolatod. Eltűnik az önműködő szürkeségből és felragyog valójában. Hogy éber légy, be kell látnod: alszol és fel kell kelni. Aludni kényelmes, felkelni fárasztó. Az alvás sötét és álmokkal teli, az ébrenlét világos és valós. Ha pihenni akarsz, szenvedni fogsz, ha éber akarsz lenni, fáradnod kell. Akkor világosodsz meg, ha mindenben felkelsz. Ekkor ismered meg magadat.

Sorrend

Töltsd be szükségeid, éld ki vágyaid, teljesítsd be álmaid, s tégy meg mindent, hogy elérd a békét, boldogságot, szabadságot; és sosem leled meg azokat.

Találd meg magadban a békét, boldogságot, szabadságot és minden szükséged, vágyad, álmod betelik.