Sorozatosan elkésel mindenhonnan... Elcsúszol a munkáiddal... Halogatod a teendőidet... Tudod, hogy változtatnod kellene az étkezéseden, de nem teszed, a mérleg, a centi többet mutat, mint kellene... Tudod, hogy többet kellene mozognod, fizikai jógát végezned... Korábban kellene felkelned... Korábban kellene lefeküdnöd... Már megint rendetlenség és kosz van... Még mindig valami sérüléseddel, betegségeddel bajlódsz, pedig már azt hitted, meggyógyult... Előjön megint valami függőséged, amit már úgy gondoltál, legyőztél... Már megint elöntött az indulat, mert felidegesítettek, pedig azt hitted belső békéd végtelen... A gyereked is szemtelen, nem viselkedik... A párod csak dolgozik és nem ért meg... Úgy érzed, csőd az életed...
Ha ezek egyike is ismerősen cseng, az azt jelenti, nincs semmi baj, jó helyen vagy. Föld nevű bolygó, sűrű közeg, végtelen valód egy test nevű burokba préselve egy százhúsz éves időtartamon belül. Ez a sok nyűg, ami körbevesz, a tanítód. Erőt tudsz belőlük meríteni, amint betelik a pohár és eleged lesz belőlük, amint nem kívánsz tőlük tovább szenvedni. Akkor elhatározod magad, hogy változtatsz. Azt mondod a nyűgnek: "köszönöm". Azt mondod a tudatalatti belső gyermekednek: "szeretlek". És megkéred, hogy "segítenél, kérlek?". És utána kitartasz mellette és kéz a kézben mentek tovább, mint szülő és gyerek suli után, megtanulva az aznapi leckét. Mert a nyűg csak egy lecke a suliban, ez nem a valóság. Letárolt program, ami addig fut, míg azt nem mondod: "köszönöm, megértettem". Ehhez figyelmeddel befelé kell fordulnod. Felvenni a kapcsolatot önmagaddal. Beszélni megint magaddal. Eggyé válni. Minden egyes lecke itt a Föld bolygón ezt szolgálja. Itt a boldogság úgy néz ki, mint a szenvedés. A béke úgy, mint a zűrzavar. És a szabadság úgy, mint a rabság. Figyelj és légy éber! Ez mind Te vagy... :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.