Maradj csendben

Folyton beszélsz. Nem csak a száddal, de az elmédben is. Gondolatok röppennek fel elmédben, s te mész utánuk, gondolkozol rajtuk. Érzelmek rohannak meg, s te mész velük, beléjük éled magad. Néha észreveszed, hogy sok ez a gondolat, sok ez az érzelem. Látszólag önvezérlő, elszabadultak. Mit gondolj, mit érezz, hogy ne légy játékszerük? Kellene talán egy vallás, egy hit, egy Isten, egy Szentírás, egy ima, egy mantra, egy rituálé, hogy kövesd, hogy ne kelljen gondolkodni, hogy megmondják neked, mit gondolj, hogy ne kelljen érezni, hogy megmutassák neked, mit érezz? Mert csapongani, a gondolatokban és érzésekben hánykoldódni nem jó, ezt te is érzed. Ezért keresel valami vallást, hitet, vagy annak megfelelő rituálét, önismeretet, meditációt, jógát, sportot, hobbit.
Nem az a te utad, ha a gondolatoknak, érzelmeknek átadod magad. Az sem, ha meggátolod őket. És az sem, ha megmondják neked, mit csinálj. Engedd el magad. Keresd a csendet, a belső mozdulatlanságot. Ami ettől eltér, figyeld meg, légy éberré. Térj vissza mindig a csendhez. Figyeld a gondolatot, az érzelmet. Nem kell út, vallás, tanító, sem mantra, vagy ima, csak a csend. A csend több, mint hiszed. A csend tanít, vezet, a csendben leszel ismét önmagad, a csend a megoldás, a csend a legmagasztosabb gondolat, s a megnyugvás a legigazibb érzelem. Maradj csendben! A csend Isten. A csend te magad vagy.