A How Not to Be Offended című cikk nyomán.
Az emberek nem ellened támadnak. Az emberek nem akarnak rosszat neked. Az emberekben nincsen rosszindulat veled szemben. Az embereknek különböző tudatosodási szintjei vannak, amelynek megfelelően belül a lehető legjobbra törekednek. Semmit sem szabad személyesnek venned. Semmi nem ellened irányul. Ha támadásnak vélsz valamit, az csak egy félreértés. Az az ember az ő tudatosodási szintjén lehet, hogy úgy hiszi, hogy valami ellen támadnia kell, mert valamit védeni akar. Nem ellened támad. Védekezik. Nem rosszat akar neked. A jó érdekében csinálja. Éppen ezért nem szabad személyesnek venned, s a háttérbe kell húzódnod. Nem szabad, hogy reagálj rá. Tartsd oda a másik arcodat, a Szeretet arcát, s mondd azt neki, hogy köszönöm, szeretlek.
Minden embernek van Unihipilije, vagyis belső Gyermeke, s neked igazából nem a másik ember értelmével, a tudatos tudatával kell tárgyalnod, hanem az Unihipilijével. Ott vannak a sérelmek, a megbántások, az eltemetett és a kavargó érzelmek. Ott van a szüntelen figyelem.
Nem kell mindent megértened. És nem kell mindent megértetned. Nem kell, hogy mindig igazad legyen. A béke, az öröm, a boldogság, a szeretet előbbre való, mint az, hogy igazad legyen. Próbálj meg megértetni, de ne mindenáron. Nem kell, hogy mindent megértsenek. Nem baj, hogyha félreértenek. Nem kell, hogy küzdj a félreértés ellen. Nem kell, hogy te legyél az, akit mindig mindenki megért.
Helyette beszélj az Unihipilihez, a belső Gyermekhez. A saját belső Gyermekedhez és a másik ember belső Gyermekéhez. És beszélj az élőlények belső Gyermekéhez, s a tárgyak belső Gyermekéhez. A tárgyak sem élettelenek, ha eddig nem is foglalkoztál a lelkükkel. Mindennek van belső Gyermeke. Rendelkezik Unihipilivel az ember, te magad, el a másik ember. Van Unihipilije az autódnak, a telefonodnak, a számítógépednek, a bankkártyádnak, van Unihipilije a szemednek, a térdednek, a fogadnak, a nyálkahártyádnak. Van Unihipilije a pénznek. A folyószámládnak. Van Unihipilije egy nemzetnek, egy fővárosnak, egy városnak, egy családnak, egy közösségnek.
Vedd fel velük a kapcsolatot. Mondd mindegyiknek: köszönöm, szeretlek és beszélj hozzájuk. És ha az Unihipilikkel társalogsz, akkor a tudatos tudatok is szót értenek veled. Ha mindig csak a tudatos tudatokkal akarsz tárgyalni, értetlenségekbe, félreértésekbe, sérelmekbe ütközöl. Ha az Unihipilikkel beszélsz, akkor hirtelen mindenhol béke lesz. Vedd észre mindennek az Unihipilijét, a belső Gyermekét, a legbelső, érző lényegét. Fordulj mindenhez és mindenkihez finoman, kedvesen, gyengéden, tiszteletadással. És ismételd magadban: köszönöm, szeretlek.
Nagyon sok félreértettség, sérelem, megbántottság van az Unihipilikben. Ezt tudod orvosolni azzal, hogy vállalod a felelősséget, vállalod azt, hogy jóvá szeretnéd tenni, hogy te vagy, aki jóvá tudod tenni, és vállalod azt, hogy innentől kezdve hálás vagy minden Unihipilinek és szeretsz minden belső Gyermeket és törődsz minden belső Gyermekkel.
Ha egy család, egy közösség megbántva érzi magát, az kihatással van rád. És hiába teszel jót abban a családban, közösségben, mégis minden balul sülhet ki, ha a belső Gyermeke meg van bántva. Éppen ezért fontos, hogy vállald a felelősséget a családod, a közösséged, a nemzeted Unihipilijének az érzéseiért is, hogy légy kész arra, hogy jóvátedd. Légy kész a hálára, hogy abban a családban, közösségben, nemzetben lehetsz, hogy szeresd azt a családot, közösséget, nemzetet, amiben vagy. És szeresd a másik családját, közösségét, nemzetét is.
Nincsenek problémák, csak emlékek. Az emlékek törölhetők. A Te felelősséged törölni őket. Te vagy a felelős azért is, mert még itt vannak. Ezért jöttél, hogy töröld őket és problémák, emlékek, gondolatok nélküli, békés, boldog önmagad légy ismét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.