A lelkiismeret-furdalás nem Istentől való. A lélek, Istentől származó tanácsai nyugalmas instrukciók, inspirációk, melyek halk és szelíd hangon szólnak, szeretettel. Ami furdal, bökdös, késztet, aggódással tölt el, azt hívjuk lelkiismeret-furdalásnak és mivel félelemmel fűszerezett, tudjuk, hogy nem Istentől származik. Tudatalatti személyiségünkben, a belső gyermekünkben kavargó emlékekből szállnak fel gondolatok tudatos elménkbe, mely a múlt emlékei alapján racionális világában szervezi teendőinket kötelesség, "kell" alapon.
A lelkiismeret-furdalás nem szeretet, hanem félelem alapú, aggódással teli. Nevével ellentétben nincs köze a lélekhez, csakis a múlthoz, az emlékekhez, a belső gyermekhez, a csapongó gondolatokhoz.
Az ember igazi kötelessége, mely a lélekből származik, nem gerjeszt sem félelmet, sem aggódást. Isten Szeretet, benne nyoma sincs a félelemnek, Ő az egész elem, nem fél-elem. Az aggódás a hit hiánya, mikor Isten helyett a múlt tapasztalataira tekintünk és nem a végtelen Vagyokban rejlő lehetőségekre.
Ezért mondja Jézus, hogy semmi felől ne aggódjatok, hanem helyette legyen hitetek Istenben, keressétek az ő országát a szívetekben, az ő valóságát, az érzékek által tapasztalt valóság helyett. Ne add át magad a lelkiismeret-furdalásnak, hanem add át magad helyette Istennek: "Benned bízom. Minden Rendben Van."
Ez az imádság. Megtapasztalod az érzékek valóságát, amit látsz magad körül, megtapasztalod a lelkiismeret (belső gyermek) sürgetését, de Te gondolatban meghajtod fejed Isten előtt és arra kéred: "Isten, én Istenem vagy Te, látom a látható valóságot, érzem bensőm félelmeit, de én Hozzád jövök, ments ki engem, a Te Valóságod az én valóságom, a Te Vagyok az én vagyok, köszönöm a szabadulást. Ámen.".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.