"Az ég és föld nem emberi:
néki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
néki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni." (Lao-ce: Tao Te King, 5)
Ez dübörgött ma bennem, ahogy a sírás fojtogatott, s néhol el-elkapott. Az elme lázasan dolgozott, szőtte a megmentő terveket, milettvolnaha, bárcsak, miért, nemértem és sajnálom anyagából. És jött, egyre csak jött a szó, hogy bár lehetne szó rá ezernyi, mégis jobb némán befelé figyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.