Dalol a csend

Nincs oly szó, mi leírhatná
az érzést, mikor a szó elhagyná
szádat, de félúton elhal,
mert nincs amott fül, mely meghall.
Mikor szádon mosoly húzódna szét,
de felénél remegve célt vét,
mert nincs amott szem, mely meglát.
Mikor szíved tágra nyílna olykor,
mint friss rózsabimbó kikeletkor,
s befogadna mindent,
megmutatna mi bent
rejtezik,
de a kelő Nap elveszik,
mert nincs amott szív, mely befogad, szeret.
S a rózsabimbó csak vár, majd halkan bezárul,
fejét lassan lehajtva többé már nem kitárul.
Dalol a csend, mert nincs itt szó,
mi leírhatná, nem, nincs jó.