A jövőre vonatkozó számítgatás, az extrapoláció, az elme egy olyan tevékenysége, amikor az ismert adatok alapján megpróbálja kiszámítani az ismeretlent. Mivel az ismeretlen előre nem ismert viselkedéssel rendelkezik, ezért ez a tevékenység csak arra jó, hogy az elme elengedje az ismeretlennel szemben érzett félelmet és úgy vágjon neki a jövő felfedezésének, mint aki ismert tajon jár. Út közben aztán megtapasztalja, hogy sem erre, sem arra nem gondolt induláskor, de a felfedezés folyamatának izgalma, cselekvése miatt már - pillanatokra - megszűnik létezni és ekkor a lélek eljut a "vagyok" állapotba. Ekkor már nem számít sem a múlt, sem a jövő, csak a "most" és az "itt".
Én, most, itt, vagyok: a nyugalom mantrái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.