Én igazából...

Én igazából...

Nem vagyok boldog,
se bánatos,
nincs fájdalmam,
se örömöm,
nincs erényem,
se vétkem,
nem teszek jót
és rosszat sem.

Nincs bennem gyűlölet,
se vonzódás,
se ellenszenv,
se kedvelés,
se kapzsiság,
se nagylelkűség,
se gőg,
se alázat.

Nincs kötelességem,
se jogom,
se pénzem,
se adósságom,
se vágyam,
se megelégedésem,
nem vagyok hálátlan,
s nem adok hálát sem.

Nem mantrázom,
s nem imádkozom,
szent helyekre nem járok,
szentírást nem olvasok,
nem félek a haláltól,
se pedig az élettől,
nincsen halálom,
s nem volt születésem sem.

Nem vagyok se szülő,
se gyerek,
se társ,
se szerelmes,
se rokon, hozzátartozó,
se barát, bizalmas,
se főnök, mester,
se beosztott, tanítvány.

Nem vagyok e test,
sem ez elme,
sem a gondolat,
sem az érzés,
sem a beszéd,
sem a tett,
sem a név,
sem a sors.

Én igazából...

Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?

(Adi Shankara: Atma shatkam nyomán - Imolai Gábor)

Az Én éneke