Azt mondják, hasznavehetetlen vagyok

Azt mondják, hasznavehetetlen vagyok,
mert - mondják - magas röptű gondolatok terén páratlan,

hétköznapi dolgok terén viszont haszontalan

alanynak bizonyulok.
Ez lehet, hogy bosszantó - kinek,
lehet, hogy untató - kinek,
ki meg nem érti meg
e tényt, mi oly egyszerű, hogy egyszerűen nem vagyunk egyszerű, suta, buta,
egyforma lények,
képek,

mik egymásra oly unalmasan hasonlítanak.
Hasznos-e a kismadár, ki füttyével felüdít,
hasznos-e a bujkáló napsütés incselkedő árnyjátéka,
hasznos-e a lengedező szellő?
Ki értené meg, ki fogná fel a fentebb érthető, vagy bentebb érhető dolgokat,
ha mindenki tekintete csak a sárra vetül, s fülét befogja a város zaja?
Mondhatod-e a fülnek: nem kellesz, ha nem is viseli a test teljes súlyát, mint a láb?
Mondhatod-e a szemnek: nem kellesz, mert nem vagy oly munkában szorgos, mint ezek e kezek?
És melyik nagyobb, melyik értékesebb,
mi hasznos, s miért hasznos
és hasznos-e a hasznos, vagy lehet, hogy haszontalanul hasznavehetetlen, ha máshonnan nézel fel, vagy nézel le,
vagy nem nézel, csak csukott szemmel csak hallgatod a csendet?
Hasznos vagy-e, ha élsz, ha egy helyben nem csinálsz semmit?