2015. augusztus 5., szerda

Le is út, fel is út

Van, hogy az ember kétségbeesetten próbál meg szabadulni valamitől, s az mégis minden reggel újrakezdődik, mint egy idétlen hollywoodi film. Minél jobban kapálózik, annál jobban belegabalyodik. Pedig az csak egy lecke, amit meg kellene érteni, hogy "ez nem én vagyok". De ha ez nem én vagyok, akkor felállhatok, megrázhatom magam és mehetek tovább: nincs dolgom vele.
Az ember sokszor azért kínlódik saját maga pókhálójába gabalyodva, mert elfeledkezik Istenről: hogy Ő van, hogy Ő szeret és hogy nincs messze egyikünktől sem, hisz Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, a szívünkben él. A Vagyok van itt és most és szeret mérhetetlenül és képes segíteni. Mi választ hát el tőle mégis minket? Csakis a gondolataink. A jó és a rossz, meg a tudás. Dobd ki a gondolatod mind egy szálig és megleled Istent. Hogy teheted ezt meg? Imádkozz szüntelen. Imádkozz értelemmel és imádkozz értelem nélkül. Imádkozz beszélgetve és imádkozz ismételve a Nevét. Imádkozz hallhatóan és imádkozz csenddel. Ejtsd foglyul minden gondolatod és hozd Ő elé. Gondolkodó, vagy imádkozó ember: elveszett, vagy boldog lélek. Le, vagy fel: le is út, fel is út.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.