Jóga kontra elállatiasodás

"Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéj (vágy) támad, a kéj (vágy) pedig dühöt szül.
A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába." - Bhagavad Gítá 2.62-63

Ez az elállatiasodás, az animalizáció folyamata, tudományos alapossággal leírva. Pál apostol ugyanerről írt a Rómaiakhoz címzett levelében 1:18-25: "Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen."

Nem egyház, nem vallás, nem papok találták ki ezt a folyamatot, hanem ez egyszerűen egy törvényszerűség. Ha az érzékeidet követed, ha a vágyaidnak élsz, elbutulsz, állati szintre süllyedsz le. Az értelem, az érzelem, a lelkiség eltompul és helyüket átveszi a parancsoló vágy, a düh és a félelem. Isten egyre távolabbinak tűnik, végül létét is kétségbe vonod.

A folyamat állomásai: tárgyak, elmélkedés, ragaszkodás, vágy, düh (ha a vágy nem teljesül, azért, ha beteljesül, azért), illúzió, emlékezetzavar, értelemvesztés, lesüllyedés. Hosszú folyamat, mégis akár pár másodperc alatt is le tud zajlani. Bármelyik lépésénél le lehet állítani, ha a tudatosság elkezd kifejlődni. Lesüllyedni senki sem akar, az értelem elvesztése, az emlékezetzavar és az illúzió köde sem vonzó. A keletkező düh sem vonz senkit. A vágy, a kéj az, ami a ragadós a folyamatban, a ragaszkodással karöltve. Ez jó, ez szép, ez kívánatos, ez gyönyörködtető. "És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért:" - 1Móz 3:6

Van az emberben az a tulajdonság, hogy szereti a szépet, a kedveset, a gyönyörködtetőt; ez nem baj, csak az, hogy meg akarja szerezni, birtokolni akarja azt, mert azt hiszi, nem az övé. És ennek nagy ereje van, a ragaszkodás, az egyesülés vágyának atomenergiája.

E ragadós lépcső előtt pedig ott az elmélkedés fokozata: meglátod, meghallod, megérzed, megízleled, megtapintod és elkezdesz rajta gondolkodni, mi is ez, van-e róla valami emlék, tudás, tapasztalat. Saját vágyadat tehát te teremted, a tulajdon kívánságod gondolataid terméke, amely az emlékeidre támaszkodik. Minél többször teszel meg valamit, annál több emlék társul hozzá, így energiája is egyre nagyobb lesz; te pedig automatizálódsz. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs uralmad fölötte. Ez az, ami általában mindenkinél megkondítja a vészharangot, egy dolog, ami valamiért ismétlődik, nem akarod, de mégis úgy lesz, megint és megint. A tudatosságod észreveszi, ellene támad, de csak a felszínt látja, tilt, tagad, a másik meg, ahogy a tudatosság kicsit kihagy, feltámad újult erővel. Ím, megszületett saját démonod, te készítetted, tessék, a tied.

Nem kellett Isten, az alázat, a szeretet, az egység, hát van helyette más. Isten kiszolgáltat a tisztátalanságnak, mert a teremtményt imádtad és szolgáltad a Teremtő helyett. Addig maradsz ebben az állapotban, míg el nem kezd fájni, a tudatosságod ki nem bontakozik addig a szintig, hogy nyomorultul érzed már magad kettősségedben: "Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!" - Róm 7:22-25. Ekkor visszatérhetsz.

Mert van szerencsére egy ellentétes irányú ösvény is, ez pedig épp felfelé vezet: az érzékek tárgyai helyett Istenen elmélkedsz. Ha a Teremtőt imádod és szolgálod a teremtmény helyett, ha dicsőíted és áldod Istenként, ha visszafordulsz Hozzá. Ekkor a kiszolgáltatás értelmét veszti, mert ismét Egységben vagy.

A két utat nem lehet tetszés szerint cserélgetni. Amikor úgy tetszik, akkor szent vagy, amikor úgy, akkor profán. Aki ezen az úton igyekszik, valójában lefelé csúszik az első úton, biztosan süllyed az anyagi lét mocsarába. "Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést." - Mk 4:18-19, "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." - Lk 9:62.

A folyamatos felfelé törekvés, az Egység állapota felé igyekvés, a tudatosság visszahelyezése az őt megillető helyre - a jóga. Amikor az érzékek tárgyai helyett Istenen elmélkedsz, amikor tudatosság vezérli gondolkodásod és nem gondolkodásod, amikor a birtoklásról lemondasz, amikor önkényes isteni uralkodásodról lemondasz és nem játszol többé istent - ez a jóga.

Visszatérés, átlényegülés, alávetni magad Istennek, menedéket venni Istenben.