Az örök törvény, vagy ahogy keleten mondják, az örök Dharma, nem múlik el, nincs alóla kibúvó, nincs mentség teljesítése alól.
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem. Mert bizony mondom, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska sem vész el, míg minden be nem teljesedik. Aki azért csak egyet is megront – akár a legkisebbet is – e parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában igen kicsi lesz, aki pedig megtartja és tanítja, annak nagy neve lesz a mennyek országában. Mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Máté 5:17-20)
De ember mégsem képes azt maradéktalanul teljesíteni, mindig van mellélépés.
"Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj megnémuljon, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van. Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség, mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül," (Róma 3:19-23)
Hiábavaló-e a törvény, ha nem vagyunk képesek azt teljesíteni? Nem, mert megtanít valamire; hogy nincs remény, az ember képtelen a törvényt teljességében betartani:
"Ekként a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg." (Gal 3:24)
Az örök élet nem a törvény betartásából származik.
"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot, de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!" (János 5:39-40)
A teljes szabadulás az igazsággal jön el.
"Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János 8:31-32)
A teljes szabadság az Úrban van.
"Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." (János 15:4)
Hogyan lehet eljutni a szabadulásra, az örök életre, a szamádhiba, a nirvánába?
"Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat. Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!" (Márk 10:17-21)
A törvény a kiindulás, a befejezés pedig ez: "add el mindenedet és kövess engem".
A sok könyv, Szentírás végül elvezet az Úrhoz és feleslegessé válik.
"Volt egyszer egy híres filozófus és tudós, aki életéből sok évet szentelt a Zen tanulmányozásának. A napon, amikor végre elérte a megvilágosodást, fogta az összes könyvét, kivitte az udvarra, és elégette." (Zen koan)
Az egyéni vélemény, meggyőződés, hit, vallás teljesen szükségtelen. Eredj és add el mindenedet, "De igazán mindenedet. Nemcsak házadat és ruhádat és barmaidat és bútoraidat és földedet és értékpapírjaidat és edényeidet és párnáidat és ágyadat és ne tarts meg egyetlen takarót, egyetlen csészét, egyetlen lepedőt, egyetlen zsebkendőt, egyetlen takarékkönyvet sem. Add el elveidet és műveltségedet és tudásodat, mint vagyonodat, az összes bizonyosságokat és búvóhelyeket és a világnézetet és a rejtekhelyeket, szóval add el mindenedet. (Hamvas Béla)".
Utolsó tulajdonaid egyikeként add el reményedet, a reményt, hogy valaha is meg fogsz változni. Nem fogsz. Nincs remény. Csak a lelki halál van, a teljes feladás, a lelki szegénység, a semmiség. Most.
Ha ez megvan, utána lép a követés, a Rá gondolás, az imádat, a meghódolás az Úrnak.
"Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy. Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!" (Bhagavad Gítá 18:65-66)
Csak az Úrban van szabadulás, csak Benne van élet, csak Ő a remény.
2013. december 30., hétfő
2013. december 18., szerda
Örökkévalóság a szívben
Láttam azokat a foglalatosságokat, melyeket Isten adott az emberek fiainak, hogy azokkal legyenek elfoglalva.
Isten mindent szépen megalkotott a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, kivéve azt az egyet, hogy senki sem képes felfogni Isten munkáját elejétől a végéig.
Rájöttem, hogy az ember nem tud jobbat tenni, mint örülni és jót tenni egész életében, valamint hogy minden ember egyen és igyon és örömöt találjon munkájában - ez Isten ajándéka.
(Prédikátor könyve 3:10-13)
Munka és öröm, öröm és munka, öröm a munkában, a munka öröme. Milyen munka az, aminek örül az ember? Igazából nem munka az már, hanem inkább hobbi, vagy művészet, vagy egyszerűen csak játék. Az örökkévalóság ott van az ember szívében, de csak akkor képes azt elérni, ha örömmel dolgozik, vagy dolgozva örül, vagy még inkább játszik. Cselekszik folyamatosan és mindenben megkeresi és megtalálja az örömöt. Akkor hirtelen felsejlik a valóság, megszűnik a tér és az idő, csak itt van és most és az örökkévalóság az én saját örökkévalóságommá válik, leválik a "kkévalóság" és marad az én "örö"-m. Munka + öröm = játék = örökkévalóság.
Isten mindent szépen megalkotott a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, kivéve azt az egyet, hogy senki sem képes felfogni Isten munkáját elejétől a végéig.
Rájöttem, hogy az ember nem tud jobbat tenni, mint örülni és jót tenni egész életében, valamint hogy minden ember egyen és igyon és örömöt találjon munkájában - ez Isten ajándéka.
(Prédikátor könyve 3:10-13)
Munka és öröm, öröm és munka, öröm a munkában, a munka öröme. Milyen munka az, aminek örül az ember? Igazából nem munka az már, hanem inkább hobbi, vagy művészet, vagy egyszerűen csak játék. Az örökkévalóság ott van az ember szívében, de csak akkor képes azt elérni, ha örömmel dolgozik, vagy dolgozva örül, vagy még inkább játszik. Cselekszik folyamatosan és mindenben megkeresi és megtalálja az örömöt. Akkor hirtelen felsejlik a valóság, megszűnik a tér és az idő, csak itt van és most és az örökkévalóság az én saját örökkévalóságommá válik, leválik a "kkévalóság" és marad az én "örö"-m. Munka + öröm = játék = örökkévalóság.
2013. december 17., kedd
Beszéd
Vigyázok szavaimra, mert minden szó
félreérthető. Nem félek a félreértettségtől, de
féltem a félreértőt. Ezért szavaimat
megválogatom és számukat csökkentem. Így
eljutok a teljes, mindent elbeszélő, mindent
eldaloló, mindenre megtanító csendig.
félreérthető. Nem félek a félreértettségtől, de
féltem a félreértőt. Ezért szavaimat
megválogatom és számukat csökkentem. Így
eljutok a teljes, mindent elbeszélő, mindent
eldaloló, mindenre megtanító csendig.
2013. december 15., vasárnap
Aratod, ami vetsz
Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is. (Gal 6,7)
Ne csapjátok be magatokat, mert Istent nem lehet becsapni. Rossz gondolatokból rossz élet lesz, jó gondolatokból jó élet. Ha rossz az életetek, az rossz gondolataitok miatt van és nem azért, mert nektek ez a sors jutott. Változtassátok meg a gondolataitokat jóra, szavaitokkal jókat mondjatok, s megváltoznak tetteitek is, környezetetek, sorsotok, jövőtök. Képesek vagytok rá, sikerülni fog és ez örömmel tölt el benneteket és meg fogjátok ismerni igazi önmagatokat.
"Minden nappal, minden szempontból, egyre jobban és jobban érzem magam; köszönöm, Uram!"
Ne csapjátok be magatokat, mert Istent nem lehet becsapni. Rossz gondolatokból rossz élet lesz, jó gondolatokból jó élet. Ha rossz az életetek, az rossz gondolataitok miatt van és nem azért, mert nektek ez a sors jutott. Változtassátok meg a gondolataitokat jóra, szavaitokkal jókat mondjatok, s megváltoznak tetteitek is, környezetetek, sorsotok, jövőtök. Képesek vagytok rá, sikerülni fog és ez örömmel tölt el benneteket és meg fogjátok ismerni igazi önmagatokat.
"Minden nappal, minden szempontból, egyre jobban és jobban érzem magam; köszönöm, Uram!"
2013. december 13., péntek
J Á T É K
J Á T É K
ez egy játék
csak megfigyeled
de nem komoly
vannak neki szabályai
nincsen komoly következmény
csak úgy teszel, mintha
valójában mégis
megfigyelő vagy
aki nem csinálod
de mégis
nem te
csak tagjaid, ők
te csak játszol
a cél, hogy örülj
a többiek is örüljenek
találd meg minden lépésben
nem a végén fogsz majd
légy bohóc
nem komoly
nem fontos, ha nyersz
nem fontos, ha veszítesz
nincs fontos
tartsd be a szabályokat és lépj
lépj és utána léphet más
aztán megint te jössz
örülj
néha kimaradsz
néha vége
aztán megint elkezdődik
örülj
sokféle játékból áll
ne ragadj le egynél
tudd a szabályokat
vedd komolyan
ne vedd komolyan
örülj
aki komolyan veszi, már nem játszik
vedd komolyan csak a szabályokat
és játssz örömmel, vidáman
úgy játszod, ha nem játszod
és nem játszod, ha játszod
a kereső nem keres
keres, aki nem kereső
megtalál, ki nem kereső
és elveszít, aki kereső
részt vesz benne, ki nem vesz részt
nem vesz részt, ki részt vesz
cselekszik, ki nem cselekszik
nem cselekszik, ki cselekszik
dolgozik a semmittevő
semmit sem tesz a dolgozó
gazdag a nincstelen
koldus a gazdag
beszél, aki csendben van
nem mond semmit, ki beszél
az erős gyenge
a gyenge erős
a bölcs bolond
a bolond bölcs
egészséges a beteg
és beteg az egészséges
a vak lát
aki lát, nem lát
hall a süket
a halló süket
a komoly komolytalan
a játszó komoly
játék
örülj
J Á T É K
Vissza Édenbe
Nem vonható kétségbe, hogy Éden kertje fizikailga is létezett.
De az sem, hogy a történet egy olyan talány, vagy történet, ami segít jobban megérteni magunkat.
A történet szerint a kertben van elhelyezve az élet fája és a jó és a gonosz tudásának fája. Élet és tudás. Szív és elme.
A bűn elkövetésével az ember megszerezte a tudást, az értelmet. Az engedetlenség bűne miatt Isten megbüntette az embert, akit halandóvá tett és kiűzött a kertből, a Paradicsomból. Az ember tragédiája. Az élet fája elérhetetlen távolságba került, Isten közelsége szintén.
Az ember azóta is kutatja Éden kertjét, expedíciók kísérelték ezt meg, de nem sikerült, mert azóta volt egy özönvíz, a táj teljesen átalakult, és még van valami. Talán nem is jó helyen keresik. Ehhez kapcsolódik egy Zen találós kérdés, azaz koan, a palackba zárt libáról.
A mester azt mondta a tanítványnak, hogy elmélkedjen a következőn:
Betettek egy kis libát egy palackba. Etették, táplálták, a liba pedig egyre csak nőtt és nőtt és növekedett, míg végül betöltötte az egész palackot. Most már túl nagy: nem fér ki a palack száján, a palack nyaka pedig túl szűk. Ha a liba a palackban marad, elpusztul. Hogyan veszed ki a libát anélkül, hogy összetörnéd a palackot és elpusztítanád a libát?
- Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követelte a választ a mester - Kell, hogy legyen! Nincs több idő!
Végül valaki megszólalt:
- Mester a liba kint van!
Akkor a mester meghajolt a tanítvány előtt, és tisztelettel megérintette a lábát.
- Neki van igaza - mondta -, a liba már kint van. Nem is volt bent soha a palackban!
A tanítványnak hirtelen megvilágosodott a megoldás: a mestert sem a palack, sem a liba nem érdekli – ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig te vagy.
Te kint vagy. Sohasem voltál bent. Személyiséged a palack, ahova bezártad magad... pusztán csak a te képzeted. Bár te nem vagy az elmében, annyira azonosultál vele, hogy azt kezdted érezni, hogy odabent vagy. A megoldás, ha megtanulsz szemlélődni és kívül maradni a képzeteden. Így tudsz kikerülni az elme fogságából.
(http://www.tajcsi.hu/tortenetek/101-libapalack)
Az ember tragédiája tehát nem az, hogy halandó lett és nem is az, hogy nem sétálhat Istennel többé a kertben. Az ember igazi tragédiája az elméje fogsága. A csapongó gondolatok, amelyek agyonnyomják.
Egy régi indiai közmondás ezt mondja: "Az értelem az a sárkány, ami a paradicsom kapuja előtt fekszik."
Ez a közmondás megvilágíthatja az összefüggést az Éden kertjének története és annak mondanivalója között. A Paradicsom be van zárva, s előtte egy olyan lény, akin keresztül nem tudunk átjutni sehogy sem.
Vagy nem is kell? Vagy mégis át lehet?
A megoldást talán a liba és a palack története kínálja.
Az embert az értelme, az elméje gátolja meg abban, hogy Istennel, paradicsomi boldogságban, örökké élhessen. A gondolatok csapongása, a képzelt én-szerepek, a tudatos és a tudatalatti szétválása, a jó és rossz kettősségekben való gondolkodás miatt. Ez a lény a kapu előtt.
Amint az elmét megkerüljük, bent is vagyunk. Nem kell vele megküzdeni, nem kell őt legyőzni, csak megkerülni és bemenni. Ha "kint" voltunk egyáltalán. Vagy nem is voltunk kint sosem igazán, csak azt hisszük, hogy az elmében vagyunk, ahogy a liba sincs a palackban. Isten, az örök élet bennünk van, csak nem a testben kell keresni. Hol van ez a hely? Ki tudja? Ennek a helynek az ismeretéhez olyan tudásra van szükség, amit nem biztos, hogy meglelünk a könyvekben, az égben, vagy a tenger mélyén. Hol lehet e tudás kulcsa?
Egy indiai monda szerint a világ teremtésekor az istenek tanácskozást tartottak arról, hogy hová helyezzék el a tudás kulcsát. Először olyan magas helyre akarták tenni, ahová a madár se tud felrepülni, majd a tenger mélyére kívánták rejteni. Hiába tanakodtak azonban napokon át, biztos helyet nem találtak. Ekkor megszólalt a legidősebb isten: "Az ember nagyon leleményes ugyan, de nem bölcs. Helyezzük belé a tudást, ez az egyetlen hely, ahol nem fogja keresni."
Ez a tudás nem az elme tudása, nem az értelem tudása, és nem a jó és rossz megkülönböztetésének tudása. Ez a tudás inkább a szív tudása, az a mély, bennünk levő ismeret, hogy a Paradicsom bennünk van, hogy Isten bennünk van, az örök élet, Isten országa bennünk van.
Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten országa.
Ő így válaszolt: „Isten országa bizony eljön, de nem szemmel látható módon. Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten országa bennetek és közöttetek van.”
(Az örömhír Lukács szerint 17:20-21)
Bennetek, de hol? Keresni kell, zörgetni kell, odabent. De hogyan kell keresni? Nagyítóval, mikroszkóppal, keresőprogrammal, expedícióval?
Csenddel, leülve, nem mozdulva, nem nyüzsögve, nem sürögve, megnyugodva, csendesedve, figyelve. És akkor eszünkbe jut valami. Meg még egy. És még egy, és már nem is vagyunk bent csendben. A sárkány, a kerúb, a lángpallos. Megküzdhetünk vele, erővel "nem gondolkodva", de ő erősebb, ez nem sikerülhet. Próbáljuk ki! Megkerülni úgy tudjuk, hogy használjuk a csendet, a figyelmünket és jól megfigyeljük. A gondolatokat, ahogy jönnek-mennek, születnek-kimúlnak, a szívverést, a légzést, a zörejeket, mindent, csak figyelünk, csak csendben.
Ez maga a csoda, hogy megfigyelővé váltunk, csak vagyunk, csak létezünk. Kinek van problémája? Neki, az elmének. Kinek fáj valami? Neki, az elmének. Ki vágyik valamire? Ő, az elme. Ki ragaszkodik valamihez? Ő, az elme. Ki haragszik, ha nem sikerül? Ő, az elme. Ki fél, hogy nem sikerül? Ő, az elme.
Bent vagyunk, s ő kint. Mi itthon, ő meg az ajtónál házőrző.
Éden kertjének története
"Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját. Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
...
Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
...
És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték. A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.
A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak. Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az ÚR Isten elől a kert fái közé.
Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy?
Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem.
...
Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?
Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.
Ekkor az ÚR Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem.
Akkor azt mondta az ÚR Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napján. Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.
Az asszonynak azt mondta: Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait. Fájdalommal szülsz gyermekeket, mégis vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.
Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
Majd azt mondta az ÚR Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat."
(Mózes 1., a Teremtés könyve, 2., 3. rész)
De az sem, hogy a történet egy olyan talány, vagy történet, ami segít jobban megérteni magunkat.
A történet szerint a kertben van elhelyezve az élet fája és a jó és a gonosz tudásának fája. Élet és tudás. Szív és elme.
A bűn elkövetésével az ember megszerezte a tudást, az értelmet. Az engedetlenség bűne miatt Isten megbüntette az embert, akit halandóvá tett és kiűzött a kertből, a Paradicsomból. Az ember tragédiája. Az élet fája elérhetetlen távolságba került, Isten közelsége szintén.
Az ember azóta is kutatja Éden kertjét, expedíciók kísérelték ezt meg, de nem sikerült, mert azóta volt egy özönvíz, a táj teljesen átalakult, és még van valami. Talán nem is jó helyen keresik. Ehhez kapcsolódik egy Zen találós kérdés, azaz koan, a palackba zárt libáról.
A mester azt mondta a tanítványnak, hogy elmélkedjen a következőn:
Betettek egy kis libát egy palackba. Etették, táplálták, a liba pedig egyre csak nőtt és nőtt és növekedett, míg végül betöltötte az egész palackot. Most már túl nagy: nem fér ki a palack száján, a palack nyaka pedig túl szűk. Ha a liba a palackban marad, elpusztul. Hogyan veszed ki a libát anélkül, hogy összetörnéd a palackot és elpusztítanád a libát?
- Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követelte a választ a mester - Kell, hogy legyen! Nincs több idő!
Végül valaki megszólalt:
- Mester a liba kint van!
Akkor a mester meghajolt a tanítvány előtt, és tisztelettel megérintette a lábát.
- Neki van igaza - mondta -, a liba már kint van. Nem is volt bent soha a palackban!
A tanítványnak hirtelen megvilágosodott a megoldás: a mestert sem a palack, sem a liba nem érdekli – ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig te vagy.
Te kint vagy. Sohasem voltál bent. Személyiséged a palack, ahova bezártad magad... pusztán csak a te képzeted. Bár te nem vagy az elmében, annyira azonosultál vele, hogy azt kezdted érezni, hogy odabent vagy. A megoldás, ha megtanulsz szemlélődni és kívül maradni a képzeteden. Így tudsz kikerülni az elme fogságából.
(http://www.tajcsi.hu/tortenetek/101-libapalack)
Az ember tragédiája tehát nem az, hogy halandó lett és nem is az, hogy nem sétálhat Istennel többé a kertben. Az ember igazi tragédiája az elméje fogsága. A csapongó gondolatok, amelyek agyonnyomják.
Egy régi indiai közmondás ezt mondja: "Az értelem az a sárkány, ami a paradicsom kapuja előtt fekszik."
Ez a közmondás megvilágíthatja az összefüggést az Éden kertjének története és annak mondanivalója között. A Paradicsom be van zárva, s előtte egy olyan lény, akin keresztül nem tudunk átjutni sehogy sem.
Vagy nem is kell? Vagy mégis át lehet?
A megoldást talán a liba és a palack története kínálja.
Az embert az értelme, az elméje gátolja meg abban, hogy Istennel, paradicsomi boldogságban, örökké élhessen. A gondolatok csapongása, a képzelt én-szerepek, a tudatos és a tudatalatti szétválása, a jó és rossz kettősségekben való gondolkodás miatt. Ez a lény a kapu előtt.
Amint az elmét megkerüljük, bent is vagyunk. Nem kell vele megküzdeni, nem kell őt legyőzni, csak megkerülni és bemenni. Ha "kint" voltunk egyáltalán. Vagy nem is voltunk kint sosem igazán, csak azt hisszük, hogy az elmében vagyunk, ahogy a liba sincs a palackban. Isten, az örök élet bennünk van, csak nem a testben kell keresni. Hol van ez a hely? Ki tudja? Ennek a helynek az ismeretéhez olyan tudásra van szükség, amit nem biztos, hogy meglelünk a könyvekben, az égben, vagy a tenger mélyén. Hol lehet e tudás kulcsa?
Egy indiai monda szerint a világ teremtésekor az istenek tanácskozást tartottak arról, hogy hová helyezzék el a tudás kulcsát. Először olyan magas helyre akarták tenni, ahová a madár se tud felrepülni, majd a tenger mélyére kívánták rejteni. Hiába tanakodtak azonban napokon át, biztos helyet nem találtak. Ekkor megszólalt a legidősebb isten: "Az ember nagyon leleményes ugyan, de nem bölcs. Helyezzük belé a tudást, ez az egyetlen hely, ahol nem fogja keresni."
Ez a tudás nem az elme tudása, nem az értelem tudása, és nem a jó és rossz megkülönböztetésének tudása. Ez a tudás inkább a szív tudása, az a mély, bennünk levő ismeret, hogy a Paradicsom bennünk van, hogy Isten bennünk van, az örök élet, Isten országa bennünk van.
Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten országa.
Ő így válaszolt: „Isten országa bizony eljön, de nem szemmel látható módon. Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten országa bennetek és közöttetek van.”
(Az örömhír Lukács szerint 17:20-21)
Bennetek, de hol? Keresni kell, zörgetni kell, odabent. De hogyan kell keresni? Nagyítóval, mikroszkóppal, keresőprogrammal, expedícióval?
Csenddel, leülve, nem mozdulva, nem nyüzsögve, nem sürögve, megnyugodva, csendesedve, figyelve. És akkor eszünkbe jut valami. Meg még egy. És még egy, és már nem is vagyunk bent csendben. A sárkány, a kerúb, a lángpallos. Megküzdhetünk vele, erővel "nem gondolkodva", de ő erősebb, ez nem sikerülhet. Próbáljuk ki! Megkerülni úgy tudjuk, hogy használjuk a csendet, a figyelmünket és jól megfigyeljük. A gondolatokat, ahogy jönnek-mennek, születnek-kimúlnak, a szívverést, a légzést, a zörejeket, mindent, csak figyelünk, csak csendben.
Ez maga a csoda, hogy megfigyelővé váltunk, csak vagyunk, csak létezünk. Kinek van problémája? Neki, az elmének. Kinek fáj valami? Neki, az elmének. Ki vágyik valamire? Ő, az elme. Ki ragaszkodik valamihez? Ő, az elme. Ki haragszik, ha nem sikerül? Ő, az elme. Ki fél, hogy nem sikerül? Ő, az elme.
Bent vagyunk, s ő kint. Mi itthon, ő meg az ajtónál házőrző.
Éden kertjének története
"Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját. Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
...
Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
...
És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték. A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.
A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak. Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az ÚR Isten elől a kert fái közé.
Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy?
Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem.
...
Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?
Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.
Ekkor az ÚR Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem.
Akkor azt mondta az ÚR Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napján. Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.
Az asszonynak azt mondta: Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait. Fájdalommal szülsz gyermekeket, mégis vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.
Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
Majd azt mondta az ÚR Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat."
(Mózes 1., a Teremtés könyve, 2., 3. rész)
2013. december 12., csütörtök
Nem az egészségeseknek
A betegség az egyik legerőteljesebb tanítás az ember életében:
"Aki beteg, tartós szemléletváltozáson esik keresztül. Az egészséges életmódra oktató tanácsok jószerével a semmibe vesznek. Az emberek meghallgatják őket, és élnek tovább a hagyományaik szerint. A tanácsok által nem jön létre bennük tartós, saját meggyőződésen alapuló erőteljes szemléletváltozás. Ehhez az akarat is kevés. Pedig sokan meg akarnak szabadulni a tudattalan viselkedések nyomán létrajött szenvedéseiktől. A betegség ezzel szemben azonnal mély erőteljes nyomot hagy a pszichében. Ettől a beteg valóban megváltozik. A betegség, mint hatás eredményes. A betegség, mint inger képes arra, hogy új tudattartalommal és élethez való viszonyulással töltse be az elmét. A betegség egy szuggesztió." -- Émile Coué
A küzdelmek során a lecke az öröm megtalálása:
"Egyetemes lelki vírus pusztít az elmékben, mely azt sugallja, hogy a munka, a feladat kín és ennek végén kezdődik majd az öröm. Ezt majdnem mindenki
hajlamos elhinni, talán éppen azért, mert a küzdelem sokszor kínos fizikai érzetekkel, gyakran fájdalommal és nélkülözéssel is járhat. A sugallat azonban hamis! Az öröm nem ott kezdődik, ahol a küzdelem véget ért. Ahol a küzdelem véget ér, ott újabb küzdelem kezdődik. Ha nem aknáztuk ki a feladatban rejlő örömöt, és nem éltük át az értékteremtés élményét, elménk újabb feladatot ad, hogy most már annak megoldása közben aknázzuk ki az életörömöt. Ha akkor sem tesszük meg újabb és újabb nem várt feladat jön. Az elme a feladatot az öröm megtalálásáért adja." -- Émile Coué
Minden betegségnek egyetlen közös ősforrása van:
"Az az ember betegszik meg, akinek örömre van szüksége." -- Émile Coué
Jézus mit tanított? Az "örömhírt" tanította:
"Ez az örömhír kezdete, amely Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól." (Mk 1:1)
Milyen furcsa, hogy pont "öröm"hírt hozott, ugye?
Mit keres minden ember, egytől egyig a Földön? A boldogságot. És mivel kezdődik a Hegyi Beszéd? A nyolc boldog-mondással. Véletlen-e vajon?
Jézus tudta, hogy a normál "rendes" emberek nem hallgatják meg, nem akarnak változtatni az életvitelükön, csak az elesettek, gyengék, betegek, bűnösök hallgatnak rá:
"Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." (Mk 2:17)
És akik hittek, meggyógyultak. Nem akik fáradtak, nem akik sokat fizettek, nem akik sokféle gyógykezelésen vettek részt. "A te hited gyógyított meg téged."
Az ember ma is ugyanaz. Csak akkor változtat tartósan a dolgain, ha megbetegszik, ha valami fáj. A betegség nagy tanító, az öröm pedig a legnagyobb gyógyító.
"Aki beteg, tartós szemléletváltozáson esik keresztül. Az egészséges életmódra oktató tanácsok jószerével a semmibe vesznek. Az emberek meghallgatják őket, és élnek tovább a hagyományaik szerint. A tanácsok által nem jön létre bennük tartós, saját meggyőződésen alapuló erőteljes szemléletváltozás. Ehhez az akarat is kevés. Pedig sokan meg akarnak szabadulni a tudattalan viselkedések nyomán létrajött szenvedéseiktől. A betegség ezzel szemben azonnal mély erőteljes nyomot hagy a pszichében. Ettől a beteg valóban megváltozik. A betegség, mint hatás eredményes. A betegség, mint inger képes arra, hogy új tudattartalommal és élethez való viszonyulással töltse be az elmét. A betegség egy szuggesztió." -- Émile Coué
A küzdelmek során a lecke az öröm megtalálása:
"Egyetemes lelki vírus pusztít az elmékben, mely azt sugallja, hogy a munka, a feladat kín és ennek végén kezdődik majd az öröm. Ezt majdnem mindenki
hajlamos elhinni, talán éppen azért, mert a küzdelem sokszor kínos fizikai érzetekkel, gyakran fájdalommal és nélkülözéssel is járhat. A sugallat azonban hamis! Az öröm nem ott kezdődik, ahol a küzdelem véget ért. Ahol a küzdelem véget ér, ott újabb küzdelem kezdődik. Ha nem aknáztuk ki a feladatban rejlő örömöt, és nem éltük át az értékteremtés élményét, elménk újabb feladatot ad, hogy most már annak megoldása közben aknázzuk ki az életörömöt. Ha akkor sem tesszük meg újabb és újabb nem várt feladat jön. Az elme a feladatot az öröm megtalálásáért adja." -- Émile Coué
Minden betegségnek egyetlen közös ősforrása van:
"Az az ember betegszik meg, akinek örömre van szüksége." -- Émile Coué
Jézus mit tanított? Az "örömhírt" tanította:
"Ez az örömhír kezdete, amely Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól." (Mk 1:1)
Milyen furcsa, hogy pont "öröm"hírt hozott, ugye?
Mit keres minden ember, egytől egyig a Földön? A boldogságot. És mivel kezdődik a Hegyi Beszéd? A nyolc boldog-mondással. Véletlen-e vajon?
Jézus tudta, hogy a normál "rendes" emberek nem hallgatják meg, nem akarnak változtatni az életvitelükön, csak az elesettek, gyengék, betegek, bűnösök hallgatnak rá:
"Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." (Mk 2:17)
És akik hittek, meggyógyultak. Nem akik fáradtak, nem akik sokat fizettek, nem akik sokféle gyógykezelésen vettek részt. "A te hited gyógyított meg téged."
Az ember ma is ugyanaz. Csak akkor változtat tartósan a dolgain, ha megbetegszik, ha valami fáj. A betegség nagy tanító, az öröm pedig a legnagyobb gyógyító.
2013. december 11., szerda
képzeld
higgy
Istenben s
higgy
magadban
nem te vagy rossz
tetteid
gondolatod
szavaid
magad éppen jó vagy
s szenvedsz
tetted
miatt
szavad
miatt
elméd
miatt
veled szenved
tested is
akarsz lenni
ugyan más
erős
okos
szebb
jobb
mint jó magad
de te
álmodsz
képzelsz
gondolsz
mire rossz
azzá
válsz
nem akarnod
kell a jót
csak
képzelned
ennyi
csak
képzeld
álmodd
hidd el épp
pont jó magad
a jót
Istent
elfáradni
ebbe nem fogsz
akaró
és törekvő
elfárad
a törtető
de aki csak
elképzeli
gondolatát
reá veti
önmagát is
megteremti
mindent
hat
mindent
tud
éppen ezért
nem kell feladd
mérleg nyelve
éppen te vagy
légy sós
illatos
világos
tűzforró
nem vagy többé
sem ez, sem az
ez vagy te
e kis darab
Isten része
Isten-darab
képmása és
ugyan az
lélek
pára
semmi
minden
Istenben s
higgy
magadban
nem te vagy rossz
tetteid
gondolatod
szavaid
magad éppen jó vagy
s szenvedsz
tetted
miatt
szavad
miatt
elméd
miatt
veled szenved
tested is
akarsz lenni
ugyan más
erős
okos
szebb
jobb
mint jó magad
de te
álmodsz
képzelsz
gondolsz
mire rossz
azzá
válsz
nem akarnod
kell a jót
csak
képzelned
ennyi
csak
képzeld
álmodd
hidd el épp
pont jó magad
a jót
Istent
elfáradni
ebbe nem fogsz
akaró
és törekvő
elfárad
a törtető
de aki csak
elképzeli
gondolatát
reá veti
önmagát is
megteremti
mindent
hat
mindent
tud
éppen ezért
nem kell feladd
mérleg nyelve
éppen te vagy
légy sós
illatos
világos
tűzforró
nem vagy többé
sem ez, sem az
ez vagy te
e kis darab
Isten része
Isten-darab
képmása és
ugyan az
lélek
pára
semmi
minden
2013. december 10., kedd
Nincs semmim
Nincs semmim,
tulajdonom,
mit megtarthatnék:
hozzám volna láncolva,
nincs semmim,
amit én szereztem,
felelőse
én lennék,
nincs semmim,
csak használója
vagyok én
mindennek,
nincs semmim,
s mindenemtől
elbúcsúzom,
ma vagy holnap,
nincs semmim,
nem is volt,
nem is lesz,
semmim sem igazán,
nincs semmim,
születtem meztelen,
meghalok meztelen,
lélekként,
nincs semmim,
mit magammal
vihetek én
oda át,
nincs semmim,
még énem sincs,
mit gondolok, mit hiszek,
mit mondanak,
nincs semmim,
csak vagyok szabadon,
láncok nélkül, könnyű
lehelet vagyok.
tulajdonom,
mit megtarthatnék:
hozzám volna láncolva,
nincs semmim,
amit én szereztem,
felelőse
én lennék,
nincs semmim,
csak használója
vagyok én
mindennek,
nincs semmim,
s mindenemtől
elbúcsúzom,
ma vagy holnap,
nincs semmim,
nem is volt,
nem is lesz,
semmim sem igazán,
nincs semmim,
születtem meztelen,
meghalok meztelen,
lélekként,
nincs semmim,
mit magammal
vihetek én
oda át,
nincs semmim,
még énem sincs,
mit gondolok, mit hiszek,
mit mondanak,
nincs semmim,
csak vagyok szabadon,
láncok nélkül, könnyű
lehelet vagyok.
2013. december 6., péntek
Köszönöm
Jól érzem magam, köszönöm Uram,
könnyű a szívem, köszönöm Uram,
fellélegzem, köszönöm Uram,
könnyű a léptem, köszönöm Uram,
vidám a lelkem, köszönöm Uram,
mosolygósan, köszönöm Uram,
hálát adok, köszönöm Uram,
jól érzem magam, ...
könnyű a szívem, köszönöm Uram,
fellélegzem, köszönöm Uram,
könnyű a léptem, köszönöm Uram,
vidám a lelkem, köszönöm Uram,
mosolygósan, köszönöm Uram,
hálát adok, köszönöm Uram,
jól érzem magam, ...
2013. november 29., péntek
szabad
testem kínozhatja
betegség
fájdalom
elmém gyötörheti
gondolat
érzelem
dolgozhatok pihenhetek
húzhat
lefelé
megannyi teher
l e l k e m sz a b a d
nem vagyok
bent
nem vagyok
kint
nem születtem
nem halok
nem fáj
nem szúr
nem jó
nem rossz
nem tart fogva
szabad
vagyok
vagyok
vagyok
betegség
fájdalom
elmém gyötörheti
gondolat
érzelem
dolgozhatok pihenhetek
húzhat
lefelé
megannyi teher
l e l k e m sz a b a d
nem vagyok
bent
nem vagyok
kint
nem születtem
nem halok
nem fáj
nem szúr
nem jó
nem rossz
nem tart fogva
szabad
vagyok
vagyok
vagyok
Ragyogás
Adj hálát mindenért,
de főképpen a rossz dolgokért,
mi bánt, mi fáj, mi hiány,
mindegyik tövisért.
Szeress mindenkit,
de leginkább a gonoszokat,
a nemtelent, a nyomorultat, a téged támadót,
mindenkit, ki nem méltó rá, beleértve magadat.
Figyelj mindenre,
de különösen a "nem szeretem"-re,
fájdalomra, szégyenre, sikertelenre,
ne menekülj, de mélyedj bele, pihenj benne.
Ha a kettő eggyé lesz,
s a három egyben tesz,
fentről a figyelem lentre merül,
hitt, vagy gondolt távol kerül,
az igazság létre bukkan,
a hazugság meg kipukkan,
tündöklik a ragyogás,
az igazi Való.
"Mindenkor örüljetek!
Szüntelen imádkozzatok!
Mindenért hálát adjatok,
mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra."
-- 1. Thesszaloniki levél
"Ne álljatok ellene a gonosznak,
hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is.
És aki el akarja perelni tőled a te alsóruhádat,
engedd oda neki a felsőt is.
És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre.
Aki kér tőled, adj neki,
és ha kölcsönkér valaki tőled, ne fordulj el tőle."
"Szeressétek ellenségeiteket,
áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,
jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket."
-- Máté evangéliuma
"Amikor ebédet vagy vacsorát adsz,
ne hívd meg arra a barátaidat,
se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat,
nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.
Hanem amikor vendégséget szerzel,
hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat."
-- Lukács evangéliuma
"Ha a kettőt eggyé teszitek,
és ha a belsőt olyanná teszitek, mint a külső,
és a külsőt, mint a belső,
és a felsőt, olyanná mint az alsó,
és ha a férfit és a nőit eggyé fogjátok tenni,
hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő;
ha a szemeket a szem helyébe teszitek,
és ha kezet a kéz helyébe, és lábat a láb helyébe,
és képet a kép helyébe,
akkor fogtok bemenni a királyságba."
-- Tamás evangéliuma
de főképpen a rossz dolgokért,
mi bánt, mi fáj, mi hiány,
mindegyik tövisért.
Szeress mindenkit,
de leginkább a gonoszokat,
a nemtelent, a nyomorultat, a téged támadót,
mindenkit, ki nem méltó rá, beleértve magadat.
Figyelj mindenre,
de különösen a "nem szeretem"-re,
fájdalomra, szégyenre, sikertelenre,
ne menekülj, de mélyedj bele, pihenj benne.
Ha a kettő eggyé lesz,
s a három egyben tesz,
fentről a figyelem lentre merül,
hitt, vagy gondolt távol kerül,
az igazság létre bukkan,
a hazugság meg kipukkan,
tündöklik a ragyogás,
az igazi Való.
"Mindenkor örüljetek!
Szüntelen imádkozzatok!
Mindenért hálát adjatok,
mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra."
-- 1. Thesszaloniki levél
"Ne álljatok ellene a gonosznak,
hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is.
És aki el akarja perelni tőled a te alsóruhádat,
engedd oda neki a felsőt is.
És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre.
Aki kér tőled, adj neki,
és ha kölcsönkér valaki tőled, ne fordulj el tőle."
"Szeressétek ellenségeiteket,
áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,
jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket."
-- Máté evangéliuma
"Amikor ebédet vagy vacsorát adsz,
ne hívd meg arra a barátaidat,
se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat,
nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.
Hanem amikor vendégséget szerzel,
hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat."
-- Lukács evangéliuma
"Ha a kettőt eggyé teszitek,
és ha a belsőt olyanná teszitek, mint a külső,
és a külsőt, mint a belső,
és a felsőt, olyanná mint az alsó,
és ha a férfit és a nőit eggyé fogjátok tenni,
hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő;
ha a szemeket a szem helyébe teszitek,
és ha kezet a kéz helyébe, és lábat a láb helyébe,
és képet a kép helyébe,
akkor fogtok bemenni a királyságba."
-- Tamás evangéliuma
2013. november 28., csütörtök
Figyelem
Ha nem szeretsz valamit, sokszor azért van, mert nem ismered.
Ha nem ismersz valamit, akkor gyűlölöd, vagy közönyös vagy vele szemben, vagy félsz tőle, de az ok ugyanaz.
Mert ha nem ismersz valamit, többnyire azért van, mert nem figyeltél rá eleget.
Ha figyelsz valakire, vagy valamire, megismered. Minél tovább, minél nagyobb mértékben figyelsz, az ismeret annál jobban megnő.
Ha megismersz valakit, vagy valamit egész teljességében, megszereted. Pusztán az ismert volta, megértett volta jó érzéssel tölt el, megnyugtat, hívogat.
Ha figyelsz valakire, vagy valamire, akkor és azzal szereted.
A szeretet figyelem.
Ahol szeretet van, ott nincs félelem, közöny, gyűlölet.
Ha figyelsz, nem félsz, nem vagy közömbös, nem gyűlölsz.
Ha nem ismersz valamit, akkor gyűlölöd, vagy közönyös vagy vele szemben, vagy félsz tőle, de az ok ugyanaz.
Mert ha nem ismersz valamit, többnyire azért van, mert nem figyeltél rá eleget.
Ha figyelsz valakire, vagy valamire, megismered. Minél tovább, minél nagyobb mértékben figyelsz, az ismeret annál jobban megnő.
Ha megismersz valakit, vagy valamit egész teljességében, megszereted. Pusztán az ismert volta, megértett volta jó érzéssel tölt el, megnyugtat, hívogat.
Ha figyelsz valakire, vagy valamire, akkor és azzal szereted.
A szeretet figyelem.
Ahol szeretet van, ott nincs félelem, közöny, gyűlölet.
Ha figyelsz, nem félsz, nem vagy közömbös, nem gyűlölsz.
2013. november 26., kedd
A lovak
Egyszer a gazda a kocsiján utazott, hátul a fehérnép, a kocsis pedig hajtotta a lovakat. A fehérnép egyre csak fecsegett, a kocsis egyre jobban bosszankodott, és a lovakat egyre jobban hajszolta. A fehérnép csak nem csöndesedett, a kocsis hiába csitítgatta, a kocsi meg csak repült dübörögve.
Kérdezte a kocsis a gazdát, mit tegyen, mert alig tudja már a kocsit irányítani, s ennek rossz vége lesz.
A gazda válaszolt:
- "Ne foglalkozz a fehérnéppel, rá hatni nem tudsz; inkább a lovakat fékezd! Így uralni fogod a kocsit, megnyugszol és épségben meg is érkezünk mindannyian."
Így is lett.
A kocsi neve "Test", a fehérnépé "Elme", a kocsist "Szív"-nek hívják, a gazdát pedig "Lélek"-nek.
És mi a lovak neve? "Légzés".
A test az élet útján utazik, s hordozója a léleknek. Az elme sok hasznos dolgot gondol, de fecsegő természetű, s ez felzaklatja a szívet, túlhajszolja a testet. A lélek nem cselekvő, de ő irányít mindent. A szívnek nem az elmére kell figyelnie, hanem a légzésre, s ha a légzésre figyelve lecsendesül, már képes a lélekre is figyelni, s az utazás békés lesz és örömteli.
Kérdezte a kocsis a gazdát, mit tegyen, mert alig tudja már a kocsit irányítani, s ennek rossz vége lesz.
A gazda válaszolt:
- "Ne foglalkozz a fehérnéppel, rá hatni nem tudsz; inkább a lovakat fékezd! Így uralni fogod a kocsit, megnyugszol és épségben meg is érkezünk mindannyian."
Így is lett.
A kocsi neve "Test", a fehérnépé "Elme", a kocsist "Szív"-nek hívják, a gazdát pedig "Lélek"-nek.
És mi a lovak neve? "Légzés".
A test az élet útján utazik, s hordozója a léleknek. Az elme sok hasznos dolgot gondol, de fecsegő természetű, s ez felzaklatja a szívet, túlhajszolja a testet. A lélek nem cselekvő, de ő irányít mindent. A szívnek nem az elmére kell figyelnie, hanem a légzésre, s ha a légzésre figyelve lecsendesül, már képes a lélekre is figyelni, s az utazás békés lesz és örömteli.
2013. november 22., péntek
Jézus jógája
Avagy az Én gondolat (egó) vége, az igazi én kezdete
Ef 4:22-32 Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal, és az ördögnek se adjatok helyet.
Aki idáig lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, hasznos munkát végezzen a kezével, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a megváltás napjára.
Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Az ó ember más néven az egó; az a minden gondolatunk felett álló gondolat, amit észre sem veszünk, akinek gondoljuk magunkat, úgy ahogy vagyunk, jó és rossz énünk, bűneinkkel és erényeinkkel együtt.
Az új ember az igazi énünk a szívben. Semmihez sem hasonlítható; aminek gondoljuk magunkat, az mind hibás azonosulás, valami mással, olyannal ami/aki nem vagyunk.
Nem az vagy, akinek mondanak. Nem az vagy, akinek gondolod magad. Nem az vagy, akinek hiszed magad. Nem vagy a tested, nem vagy a tulajdonod, nem vagy a sorsod, nem vagy az életed, nem vagy a múltad, nem vagy a gondolatod, nem vagy az elméd sem. Ezek mind csak gondolatok, rátapadva egy nagy kiterjedésű gondolatra, ami maga is csak egy gondolat. Ha nem gondolnál rájuk, vagy belőlük kiindulva, nem is léteznének, csak valóságnak hiszed őket és ami még rosszabb, azt hiszed, te ez vagy.
Van azonban bent valami más, valami jobb, valami erősebb, ami nem csak gondolat; a fenti idézet úgy nevezi: új ember. Az új embert Isten teremtette igazságban és valóságos szentségben, tehát nem kell aggódnunk felőle, hogy bármi hibánkkal, hajlamunkkal rendelkezik, tökéletesen tiszta. Benne nincs semmi nyoma "szeretem"/"nem szeretem"-jeinknek, "ezt gondolom", "azt akarom", "ez a vágyam", "nem vagyok képes rá" nem található benne; nincs nézete, nincs vallása, nincs tulajdona, nincs én-tudata, csak "vagyok", "vagyok, aki vagyok".
Az ó ember elengedését, az új ember tudatosítását azonban gyakorolni kell, magától nem lép életbe "csak úgy". Látnunk kell magunkat, az igazi magunkat, gondolatban elképzelni, hitben látni; a régit pedig elengedni, felejteni.
Elengedés, gyakorlás, elengedés, gyakorlás, nem-ragaszkodás, gyakorlás. Ez egy életen át tartó munka.
Ez a magunkról való lemondás, az önmegtagadás, a kereszthordozás. A gondolkodás megváltoztatása. Az igázás, az iga felvétele. Az Isten által teremtett jó és tökéletessel való azonosulás, egyesülés. Jézus jógája, Jézus igája: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30)
Ef 4:22-32 Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal, és az ördögnek se adjatok helyet.
Aki idáig lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, hasznos munkát végezzen a kezével, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a megváltás napjára.
Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Az ó ember más néven az egó; az a minden gondolatunk felett álló gondolat, amit észre sem veszünk, akinek gondoljuk magunkat, úgy ahogy vagyunk, jó és rossz énünk, bűneinkkel és erényeinkkel együtt.
Az új ember az igazi énünk a szívben. Semmihez sem hasonlítható; aminek gondoljuk magunkat, az mind hibás azonosulás, valami mással, olyannal ami/aki nem vagyunk.
Nem az vagy, akinek mondanak. Nem az vagy, akinek gondolod magad. Nem az vagy, akinek hiszed magad. Nem vagy a tested, nem vagy a tulajdonod, nem vagy a sorsod, nem vagy az életed, nem vagy a múltad, nem vagy a gondolatod, nem vagy az elméd sem. Ezek mind csak gondolatok, rátapadva egy nagy kiterjedésű gondolatra, ami maga is csak egy gondolat. Ha nem gondolnál rájuk, vagy belőlük kiindulva, nem is léteznének, csak valóságnak hiszed őket és ami még rosszabb, azt hiszed, te ez vagy.
Van azonban bent valami más, valami jobb, valami erősebb, ami nem csak gondolat; a fenti idézet úgy nevezi: új ember. Az új embert Isten teremtette igazságban és valóságos szentségben, tehát nem kell aggódnunk felőle, hogy bármi hibánkkal, hajlamunkkal rendelkezik, tökéletesen tiszta. Benne nincs semmi nyoma "szeretem"/"nem szeretem"-jeinknek, "ezt gondolom", "azt akarom", "ez a vágyam", "nem vagyok képes rá" nem található benne; nincs nézete, nincs vallása, nincs tulajdona, nincs én-tudata, csak "vagyok", "vagyok, aki vagyok".
Az ó ember elengedését, az új ember tudatosítását azonban gyakorolni kell, magától nem lép életbe "csak úgy". Látnunk kell magunkat, az igazi magunkat, gondolatban elképzelni, hitben látni; a régit pedig elengedni, felejteni.
Elengedés, gyakorlás, elengedés, gyakorlás, nem-ragaszkodás, gyakorlás. Ez egy életen át tartó munka.
Ez a magunkról való lemondás, az önmegtagadás, a kereszthordozás. A gondolkodás megváltoztatása. Az igázás, az iga felvétele. Az Isten által teremtett jó és tökéletessel való azonosulás, egyesülés. Jézus jógája, Jézus igája: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30)
2013. november 21., csütörtök
Alázat
Ha nem sikerülnek a dolgaid, rosszul érzed magad, betegeskedsz lelkileg, vagy testileg.
Akkor nem sikerülnek a dolgaid, ha belül zajos vagy.
Akkor vagy zajos, ha nagy a hangod.
Akkor nagy a hangod, ha felfuvalkodtál.
Ha felfuvalkodtál, elesel előbb, vagy utóbb, de biztosan. Mindig.
Ha alázatos és kicsi maradsz és elismered, hogy segítségre szorulsz, nem lesz tele a fejed mindenféle butasággal, észreveszed ami van és a dolgok elkezdenek jobbra fordulni. Látni, érezni, szeretni tudsz.
Nem a naggyá lett, dicső, felmagasztalt felnőtt halad előre, akinek tudása, végzettségei, pénze, vagy hatalma nem férnek a szekrénybe, hanem a kicsi, egyszerű gyerek.
Nem az a nagy, aki magát felmagasztalja, hanem az, aki magát megalázza.
A töredelmes, megtört szív, az egyszerű, alázatos lélek a legjobb kereső és a legnagyobb hódító. Övé a szív birodalma.
Zsolt 51:19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!
Péld 3:7-8 Ne tartsd bölcsnek magadat; féld az URat, és kerüld a rosszat Egészség lesz ez testednek és megújulás csontjaidnak.
Péld 16:18 Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt fölfuvalkodottság.
Ézs 42:3 A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán hirdeti.
Ézs 61:1 Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.
Mt 18:4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek
országában.
Mt 23:12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Mk 10:15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
1Kor 1:27-29 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse, hogy senki ne dicsekedjék őelőtte.
Akkor nem sikerülnek a dolgaid, ha belül zajos vagy.
Akkor vagy zajos, ha nagy a hangod.
Akkor nagy a hangod, ha felfuvalkodtál.
Ha felfuvalkodtál, elesel előbb, vagy utóbb, de biztosan. Mindig.
Ha alázatos és kicsi maradsz és elismered, hogy segítségre szorulsz, nem lesz tele a fejed mindenféle butasággal, észreveszed ami van és a dolgok elkezdenek jobbra fordulni. Látni, érezni, szeretni tudsz.
Nem a naggyá lett, dicső, felmagasztalt felnőtt halad előre, akinek tudása, végzettségei, pénze, vagy hatalma nem férnek a szekrénybe, hanem a kicsi, egyszerű gyerek.
Nem az a nagy, aki magát felmagasztalja, hanem az, aki magát megalázza.
A töredelmes, megtört szív, az egyszerű, alázatos lélek a legjobb kereső és a legnagyobb hódító. Övé a szív birodalma.
Zsolt 51:19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!
Péld 3:7-8 Ne tartsd bölcsnek magadat; féld az URat, és kerüld a rosszat Egészség lesz ez testednek és megújulás csontjaidnak.
Péld 16:18 Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt fölfuvalkodottság.
Ézs 42:3 A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán hirdeti.
Ézs 61:1 Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.
Mt 18:4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek
országában.
Mt 23:12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Mk 10:15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
1Kor 1:27-29 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse, hogy senki ne dicsekedjék őelőtte.
2013. november 13., szerda
Figyelem
A figyelem az a képesség, amivel a gondolatainkat képesek vagyunk befolyásolni. Azt tapasztaltam, hogy a jógával fejleszthető talán a legjobban. A felnőttek figyelme erőtlen és szétszórt, a gyerekeké igen erőteljes.
Dávid egy alkalommal kikérdezte tőlünk, hogy mire emlékszünk a Szlovéniai utunkból, ami csak egy átutazás volt Olaszország felé a nyáron. Volt-e vízelvezető árok az autópálya-sávok között, milyen tábla volt az alagutak elején, stb. Azt hittük Csillával, hogy mindenre emlékszünk és rá kellett jönnünk, hogy semmire.
Egy másik alkalommal évekkel ezelőtt látott rajzfilmek részleteiből kérdezett, amiket együtt nézett meg a család. Ő mindenre emlékezett, míg mi nem sok mindenre.
A felnőttek hajlamosak azt hinni, hogy a gyerekek mindig csak játszanak és nem figyelnek, közben pedig pont fordítva van, a felnőttek nagyon keveset játszanak és bár figyelniük kellene annyi mindenre, mégsem tudnak. Valami mindig leköti a figyelmüket és inkább arra figyelnek ahelyett, amire kellene.
Két oldal a figyelemről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Figyelem
http://www.oveges.hu/wp-content/uploads/2013/01/TanModszertan_II_blokk/2.Figyelem.pdf
A Védák hangsúlyozzák, hogy légy éber, tehát figyelj mindig. A Véda szó a vidja származéka, és kapcsolatban áll a latin viderével, vagyis körülbelül azt jelenti, hogy nézni és látni. A Véda (vidja) tulajdonképpeni jelentése: éberség (Hamvas Béla gondolatai az éberségről: http://hamvasbela.org/szavak/eberseg.html).
Jézus sokszor hívta fel tanítványai figyelmét, hogy vigyázzanak és imádkozzanak. Számos alkalommal pedig csak azt mondta, hogy "vigyázzatok". A vigyázás pedig mi mást jelentene, mint azt, hogy figyeljünk, legyünk éberek? Más alkalmakkor pedig példaként állította a gyerekeket és azt tanította, hogy hasonlóvá kell lennünk hozzájuk, s hogy aki nem válik olyanná, mint egy gyermek, Isten országába nem léphet be. És mit csinál a gyermek ideje java részében? Kutat, figyel, megismer, nyitott, befogad.
Jézus és a Védák egyről beszélnek: figyelj, légy éber, légy gyermek!
Dávid egy alkalommal kikérdezte tőlünk, hogy mire emlékszünk a Szlovéniai utunkból, ami csak egy átutazás volt Olaszország felé a nyáron. Volt-e vízelvezető árok az autópálya-sávok között, milyen tábla volt az alagutak elején, stb. Azt hittük Csillával, hogy mindenre emlékszünk és rá kellett jönnünk, hogy semmire.
Egy másik alkalommal évekkel ezelőtt látott rajzfilmek részleteiből kérdezett, amiket együtt nézett meg a család. Ő mindenre emlékezett, míg mi nem sok mindenre.
A felnőttek hajlamosak azt hinni, hogy a gyerekek mindig csak játszanak és nem figyelnek, közben pedig pont fordítva van, a felnőttek nagyon keveset játszanak és bár figyelniük kellene annyi mindenre, mégsem tudnak. Valami mindig leköti a figyelmüket és inkább arra figyelnek ahelyett, amire kellene.
Két oldal a figyelemről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Figyelem
http://www.oveges.hu/wp-content/uploads/2013/01/TanModszertan_II_blokk/2.Figyelem.pdf
A Védák hangsúlyozzák, hogy légy éber, tehát figyelj mindig. A Véda szó a vidja származéka, és kapcsolatban áll a latin viderével, vagyis körülbelül azt jelenti, hogy nézni és látni. A Véda (vidja) tulajdonképpeni jelentése: éberség (Hamvas Béla gondolatai az éberségről: http://hamvasbela.org/szavak/eberseg.html).
Jézus sokszor hívta fel tanítványai figyelmét, hogy vigyázzanak és imádkozzanak. Számos alkalommal pedig csak azt mondta, hogy "vigyázzatok". A vigyázás pedig mi mást jelentene, mint azt, hogy figyeljünk, legyünk éberek? Más alkalmakkor pedig példaként állította a gyerekeket és azt tanította, hogy hasonlóvá kell lennünk hozzájuk, s hogy aki nem válik olyanná, mint egy gyermek, Isten országába nem léphet be. És mit csinál a gyermek ideje java részében? Kutat, figyel, megismer, nyitott, befogad.
Jézus és a Védák egyről beszélnek: figyelj, légy éber, légy gyermek!
Üvegpohár
"A gyerekek szíve olyan, mint az üvegpohár, ha haragudnak rájuk, vagy rájuk kiabálnak, akkor megreped. Minél többször teszik ezt meg velük, a pohár annál repedezettebb.
A felnőttek szíve már más, az is megreped, de olyan, mintha valami keményebb anyagból lenne, mondjuk porcelánból." -- Imolai Dávid
A felnőttek szíve már más, az is megreped, de olyan, mintha valami keményebb anyagból lenne, mondjuk porcelánból." -- Imolai Dávid
2013. november 5., kedd
Ez vagy te
Szabó Lőrinc: „Ez vagy te!”
Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
sírok már érte:
nem olyan fontos dolog a halálom.
Semmi se vész el ezen a világon,
egy a lélek és ezer a ruhája
s a valóság csak ez a könnyü pára.
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a
méhek
a drága mézet,
száz illatot és száz színt
elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyü pára,
hiszed-e, Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek,
nyugatnak
és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a
tenger.
Én is megteltem már az örök
eggyel:
egy az anyag s minden más csak
ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,
érzed-e, Szvétakétu?
Vágd meg e fügét! Mi van benne?
Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a
magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára,
tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyü pára:
Ez Vagy Te ,
Szvétakétu!
---
Jézus mondta: "Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok el egy fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem."
-- Tamás evangéliuma
Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
sírok már érte:
nem olyan fontos dolog a halálom.
Semmi se vész el ezen a világon,
egy a lélek és ezer a ruhája
s a valóság csak ez a könnyü pára.
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a
méhek
a drága mézet,
száz illatot és száz színt
elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyü pára,
hiszed-e, Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek,
nyugatnak
és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a
tenger.
Én is megteltem már az örök
eggyel:
egy az anyag s minden más csak
ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,
érzed-e, Szvétakétu?
Vágd meg e fügét! Mi van benne?
Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a
magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára,
tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyü pára:
Ez Vagy Te ,
Szvétakétu!
---
Jézus mondta: "Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok el egy fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem."
-- Tamás evangéliuma
Csalétek
Az emberek egy része érzékeit, ösztönei követve életét azzal tölti, hogy érzékei kívánságait kielégítse. Nemes és nemtelen, testi, szellemi, vagy lelki célok, vágyak, és álmok hajszolják a folyamatos rohanásra, fejlődésre. A kívánságok céljait elérve azonban újabb kívánság támad és belső, végleges megelégedés soha nem jön létre.
Az emberek egy része felismerve, hogy az így eltöltött élet gyümölcstelen és célját soha nem elérő, érzékei rosszként felismert kívánságait elfojtva próbál jó és erkölcsös életet élni. Ez azonban keserves harc, melyet az ember önmagával folytat és a “rossz én” időről időre felbukkan és győzedelmeskedik, mert az elme kívánsága erőteljesebb és kevésbé felismerhető, mint az érzékeké. Ez sem a teljesség útja.
Az emberek egy része felismerve, hogy sem az érzékek kívánságai után rohanás, sem az önsanyargatás nem vezet teljes életre, elvetik a merev jó/rossz, szeretem/nemszeretem kettősségeket, nem követik kívánságaikat, de nem is fojtják el magukat, hanem inkább szabályozzák érzékeiket és elméjüket; és gondolataikat mindig a jóra igyekeznek irányítani. Az elme azonban nagyon erős és megbirkózni vele nagyon nagy gyakorlatot kíván, s ezen felül a gondolatok ingatag vezetésére bízni magát az embernek megint nem vezet a teljességre. A gondolatok természete az, hogy ide-oda vándorolnak, az ember saját elméleteibe gabalyodva visszaesik az előző állapotok egyikére, s végül így sem tud eljutni az egészségre.
Az az ember, aki nem szalad érzékei kívánságai után, de nem is fojtja el őket, szabályozza érzékeit és elméjét, de csak a nekik szükséges mértékben, gondolatainak, elméleteinek nagy jelentőséget nem tulajdonítva elméjét arra használja, hogy szívére figyeljen, s benne elmerüljön, egészségre jut. Az ingatag csapongó gondolatok lecsendesülnek, az elme megnyugszik, az ember megismeri a belső csendet, a mozdulatlan, sürgésmentes létezést, az idő nélküli jelen pillanatot, ahol nincs több késztetés, nincs több menekülés, nincsenek teóriák, vélemények és hitek, nincs Én és nincs Enyém.
A Csalétek példázata itt olvasható:
A példabeszéd mondanivalója ugyanaz, mint a Magvető példázata:
2013. november 1., péntek
Megismerés
"Az emberek sok mindent meg akarnak ismerni, de magukat valamiért nem akarják megismerni. A megismerést pedig először magukkal kellene kezdeni." -- Imolai Dávid
2013. október 3., csütörtök
Éber légy
Űzött vadként rettenve éber légy,
mindenre figyelve készen légy,
megfeszülve pattanásig,
érzékenyülve szakadásig!
Ha csak egyszerre egyre,
értelmed egy hegyre
hegyesedik,
egyesedik,
egyes
hegy
ez
ő,
de szűkül, s nem kitár,
minden mást kívül kizár,
mi kívül van, vagy létezik,
ott kinn ül, vagy lélegzik,
és nem vesz észre többit,
nem enged be mást semmit!
Mivel figyelsz? Szemmel, vagy füllel?
Honnan és mivel? Bőrrel, vagy szívvel?
Érezz egyszerre mindegyikkel,
légy készen, de ne csak egyikkel,
ne tervezz, ne tudj, mit fogsz tenni, mit mondani,
ne tudj, ne bírj semmit, csak figyelj, s cselekedj, mikor kell cselekedni!
mindenre figyelve készen légy,
megfeszülve pattanásig,
érzékenyülve szakadásig!
Ha csak egyszerre egyre,
értelmed egy hegyre
hegyesedik,
egyesedik,
egyes
hegy
ez
ő,
de szűkül, s nem kitár,
minden mást kívül kizár,
mi kívül van, vagy létezik,
ott kinn ül, vagy lélegzik,
és nem vesz észre többit,
nem enged be mást semmit!
Mivel figyelsz? Szemmel, vagy füllel?
Honnan és mivel? Bőrrel, vagy szívvel?
Érezz egyszerre mindegyikkel,
légy készen, de ne csak egyikkel,
ne tervezz, ne tudj, mit fogsz tenni, mit mondani,
ne tudj, ne bírj semmit, csak figyelj, s cselekedj, mikor kell cselekedni!
Gnothi se auton
Gnothi se auton!
Kételkedj, de ne légy hitetlen,
lázadj, de ne légy engedetlen,
ismerj meg, de ne gyűjts tudást,
ne tudj, de ne légy tudatlan,
légy üres, de ne légy passzív,
keress, de ne gyűjts,
szállj alá, szemlélődj!
A hitetlenség tudatlanság, éppúgy, mint a hit(nek nevezett hiszékenység);
nincs bennük sem vizsgálódás, sem keresés.
A hit (ami nem a hiszékenység): látás, megtapasztalás, tudás.
A kereső valójában tudós, nem elhisz, hanem kételkedik; kételkedése keresésre hajtja, nem belekövül.
Az ember vakon tapogatózik, de még csak nem is tapogatózik, mert ha ezt tenné, már keresne.
Vak tanít vakot arra, hogy milyen a napsütés, milyen a szivárvány! Egyszer valaki látta és mesélte; mások valahonnan vett tudását tanítgatjuk vakon egymásnak. Ez a vallás, ez az erkölcs, az illemtan, ez a tudományos ismeret. Attól, hogy más látta, te még nem, attól, hogy más tapasztalta, még nem a tied!
Tudatlanok, vakok és süketek vagyunk, s leginkább halottak, míg nem indulunk keresésre mi magunk!
Gnothi se auton, ismerd meg magad!
Kételkedj, de ne légy hitetlen,
lázadj, de ne légy engedetlen,
ismerj meg, de ne gyűjts tudást,
ne tudj, de ne légy tudatlan,
légy üres, de ne légy passzív,
keress, de ne gyűjts,
szállj alá, szemlélődj!
A hitetlenség tudatlanság, éppúgy, mint a hit(nek nevezett hiszékenység);
nincs bennük sem vizsgálódás, sem keresés.
A hit (ami nem a hiszékenység): látás, megtapasztalás, tudás.
A kereső valójában tudós, nem elhisz, hanem kételkedik; kételkedése keresésre hajtja, nem belekövül.
Az ember vakon tapogatózik, de még csak nem is tapogatózik, mert ha ezt tenné, már keresne.
Vak tanít vakot arra, hogy milyen a napsütés, milyen a szivárvány! Egyszer valaki látta és mesélte; mások valahonnan vett tudását tanítgatjuk vakon egymásnak. Ez a vallás, ez az erkölcs, az illemtan, ez a tudományos ismeret. Attól, hogy más látta, te még nem, attól, hogy más tapasztalta, még nem a tied!
Tudatlanok, vakok és süketek vagyunk, s leginkább halottak, míg nem indulunk keresésre mi magunk!
Gnothi se auton, ismerd meg magad!
Csak vagyok
(József Attila: Tiszta szívvel című verse nyomán)
Csak vagyok
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se hitem, se nézetem,
se "hiszem", se életem.
Nem kell nekem hatalom,
se modor, se oltalom,
nem kell hogy szeressenek,
örömmel keressenek.
Nincs kint, ami kell nekem,
bent van nekem mindenem,
bizonyos csak ott vagyok,
hol csendben magam vagyok.
Nem tudom, hogy mi a jó,
megteendő, adható;
nem látom, hogy mi a rossz,
nem ítélem, mi gonosz.
Nem vagyok én hatalom,
sem ítélő uralom,
nem akarok semmit sem,
dolgom mégis megteszem.
Kell-e nekem nagy öröm?
Félek-e, hogy feltöröm
érzékeny egy szívemet,
tapintható lelkemet?
Nem keresem célomat,
nem hajszolom álmomat,
elengedtem mindenem,
nem vagyok én semmi sem.
Szemlélődés
Szemlélődés: van benne valami csodálatos, egyszerű és mégis hatalmas. Ha valamit elkezdek szemlélni, és ennek ideje túlmegy a szokásos figyelem ezredmásodpercein, elkezdem azt megismerni, sőt, valamiféleképp elkezdek rokonságot, valami közöset érezni vele.
Szemlélhetek tárgyakat, növényeket, állatokat, embereket, vagy akár magamat is.
A szemlélődést nem csak a szememmel végezhetem, de fülemmel, orrommal, s a többi érzékemmel is. Elmémmel is, szívemmel is, bár ezekkel gyakorlásra van szükség.
Valami olyan tudásra teszek szert a szemlélődéssel, amit tankönyvekből nem tudok beszerezni, olyan ismeret ez, amitől nem lesz tömve a fejem.
Ha magamat szemlélem, tárgyilagossá válok magammal szemben, pedig egyébként mindig részrehajló vagyok magammal szemben. E részrehajlás az oka, hogy olyan nehéz változtatni saját hibás viselkedésemen, beismerni, hogy nem jó, amit csinálok.
Amíg csak rohanok és sietve, szokás szerint élek, addig nehéz változtatni, majdhogynem lehetetlen. De ez a szemlélő pozíció, amiben mindent tudományos alapossággal megvizsgálok magamban, mint egy másik emberen, valahogy erőt ad, lehetőséget, objektív távolságot, hatalmat magam felett.
Szemlélhetek tárgyakat, növényeket, állatokat, embereket, vagy akár magamat is.
A szemlélődést nem csak a szememmel végezhetem, de fülemmel, orrommal, s a többi érzékemmel is. Elmémmel is, szívemmel is, bár ezekkel gyakorlásra van szükség.
Valami olyan tudásra teszek szert a szemlélődéssel, amit tankönyvekből nem tudok beszerezni, olyan ismeret ez, amitől nem lesz tömve a fejem.
Ha magamat szemlélem, tárgyilagossá válok magammal szemben, pedig egyébként mindig részrehajló vagyok magammal szemben. E részrehajlás az oka, hogy olyan nehéz változtatni saját hibás viselkedésemen, beismerni, hogy nem jó, amit csinálok.
Amíg csak rohanok és sietve, szokás szerint élek, addig nehéz változtatni, majdhogynem lehetetlen. De ez a szemlélő pozíció, amiben mindent tudományos alapossággal megvizsgálok magamban, mint egy másik emberen, valahogy erőt ad, lehetőséget, objektív távolságot, hatalmat magam felett.
2013. szeptember 20., péntek
Valóságod álmodod
A gondolat életre kel,
valósággá válni mer.
Képként látod magadban,
eljön akkor valóban.
Elevenné lesz a kód,
megteremti alkotód.
Mit elméd álmodott,
az eléd ballagott:
valóságod álmodod,
jövődet megalkotod.
Benned honol,
létre hozol.
Nincs kész
2013. szeptember 16., hétfő
Tudás és az igazság
Tudás és az igazság. Egyik sem szerezhető meg, csak megismerhető. Nincs tudásom, csak tudás létezik önmagában, függetlenül tőlem. Nincs igazam, csak igazság létezik, függetlenül, de nem tulajdona senkinek. Bárki megismerheti a számára szükséges részét mindkettőnek. Nagy tudású és "igaza van" emberek nincsenek, csak az ezeket kereső létezik.
2013. szeptember 15., vasárnap
Mind csak eszközök
Egy lovat lehet vezetni a gyeplőnél fogva, a zablánál fogva, a hevedernél fogva, ha csak ráteszed a kezed, ha mész előtte egy répával. Mind ugyanaz.
Ilyenkor fogod az elméd és visszavonod az érzékszerveidből, az érzékeidből, a gondolataid közül, az érzelmeid közül, a fejedből, az arcod mögül, a torkodból, a tagjaidból és szállsz alá lefelé, egészen a szívedig. Ott megállsz és nem csinálsz semmit, csak figyelsz. Vagy. Ottmaradsz. Ez az otthonod.
Megszűnik a világ, megszűnnek a gondolatok, az érzelmek, a fájdalom, az "én" tudat. Csend van és béke, jó itt lenni. Amikor itt van az ember, tapasztalja meg, hogy nem azonos a világgal, a testével, nem azonos az elmével, nem az érzéseivel, nem a szívével. Az ember a szívében lakik, de nem azonos még a szívével sem. Csak "vagyok", csak létezem. Ez a megtapasztalás a kiindulópont, itt találkozunk Istennel, itt találkozunk igazi Önmagunkkal.
És itt jövünk rá, hogy hogy működik elménk. Ő vagy leigáz minket, vagy szolgál. Ha nem tudom, hogy épp melyiket teszi, akkor éppen leigáz. Az elme az igazi én, az Önvaló szolgája, teljesen átlátszó, teljesen képlékeny, hatalmas, csodálatos valami. Bármivé képes válni és mindent képes betölteni. Az Önvaló, ha tudatában van önmagának, általa uralkodik. Az elme az eszköze. Általa képes bárhol lenni, bármit betölteni tudatos jelenlétével.
A hatha jógában tulajdonképp az ember az elme irányítását tanulja meg, hogyan töltse be tagjait egyenként, majd egyszerre élettel, öntudattal. Az elme csodákat képes tenni. Az Önvaló csak elképzel egy képet egy helyhez rögzítve, figyelmét, energiáját erre irányítja és a kép létrejön. Minél nagyobb a gyakorlat, minél nagyobb a figyelem, minél nagyobb az energia, annál hamarabb és annál nagyobb erővel jön létre a teremtés. Mindehhez teljes lemondás szükséges mindenről, enélkül nem megy. Az elme soha nem ragadhat ott sehol.
Először mindig alá kell szállnia a szívbe, az Önvalóhoz, a teljes csendbe, a létezéshez. Utána jöhet csak az elme kiterjesztésének gyakorlása. Az elmének nem határa a test. Azon bármikor, bármennyivel túlterjedhet, képességeinek határai nem ismertek, mivel nem anyagi természetű, ezért nem köti sem tér, sem idő. Mégis ez a hatalmas eszköz az Önvaló szolgája, ha gyakoroljuk az önmegtagadást, az alászállást, az elcsendesedést, a teljes visszavonódást.
Jézus, mikor eljött, nem véletlenül emberré lett. Tudatában volt az ismeretnek, hogyan kell alászállni az Önvalóba és hogyan kell használni az elmét. Ugyanolyan teste volt, mint bármelyikünknek és ugyanolyan elméje is. Csak ő gyakorolta az alászállást és gyakorolta a kiterjedést, hosszú időn át, így tette csodáit, így volt képes átadni nekünk a tudást.
Romlott bűnösök vagyunk, mert azt műveljük magunkkal, ahogyan most élünk. Legbelül hibátlan tökéletes lények vagyunk, szívünkben van Isten országa, Isten szeretete, Isten maga, s Önmagunk, egy másik dimenzió. Ha ezt nem értjük meg és továbbra is az elmét szolgálva sárba taszítjuk a tökéletességet, akik vagyunk, ez a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk és méltók vagyunk a bűnhődésre. Ha viszont megtagadjuk magunkat, lemondunk magunkról, lemondunk a világról és alászállunk igazi magunkba, eljutunk Isten országába, túllépünk téren és időn és örökké Istennel vagyunk, itt és most. Mert Isten országa elérkezett hozzánk és itt van bent.
Nincs világ, nincs test, nincsenek érzékek, nincs gondolat, nincs én.
Vagyok.
2013. szeptember 10., kedd
A bölcs tanító
Mindannyian tanítói és tanítványai vagyunk egymásnak, s magunknak. Tanítani, tanulni kell mindig, bölcsen, alázattal.
"a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."
(Tao Te King)
2013. szeptember 8., vasárnap
Amikor Isten haragszik
Mégis, mintha várnál valamire, gyengének, tétlennek mutatkozol. Miért? Miért nem hiszed el, hogy neked kell változtatni, neked kell megtenni, neked kell teljes szívből élni, hinni, szeretni? Nem azért kaptad vándorlásod esztendeit, hogy elvesztegesd e világ haszontalanságaira! Töltöd az időt, de mivel, mire? Mire figyelsz? Miért nem figyelsz? Elméleteket gyártasz, előítéletre, véleményekre hallgatsz, a valóságra nem vagy kíváncsi? Meddig vársz másra, hogy más majd megmondja, más majd megteszi helyetted? Képet festesz magadról, ezt szeretnéd, ha látnák, ha hinnék: ez te vagy. Nem csaphatsz be mást, csak magad, mindenki látja, ki vagy és ki nem! Ha továbbra is hű maradsz e képhez, elfelejted önmagad, saját ítélőbíráddá leszel!
Élj szívből, teljes erővel, s felejtsd el a képeket! A valóság mégis szebb lehet, de csak akkor, hogyha élvezed! Elméletek, álláspontok, címkék, nevek; formák és az -izmusok: valóságot nem takarnak, nem vezetnek el sehogy! Hova jutni akarsz, utad oda ismered, szívedben van ott, legbelül, hogyha elhiszed. Fejből élni, szemmel látni: valójában nem lehet, szív kell hozzá, hogy a mindenséget szépen sorban felfedezd! Ha a szívedet kizárod, ezt ugyan megteheted, de ha ezt az utat járod: számok, jelek, műszerek; vezetnek el ön utadról emberek! Helyetted élni nem fog nem, nem, sem képed, sem Istened!
A képmutatók mindig jóakaratú, rendes, tisztességes emberek. Jót akarnak, illemtudók, sok szabálynak megfelelnek. És sok szabálynak képtelenek megfelelni, valójában csak néhánynak. Légy csak a kényelem hódolója, vagy a szép látványé, a kellemes, bizsergető érzéseké, szeresd, ha szeretnek, ha elismernek, simogatnak. Ha ezt valamely formájában csak titokban mered művelni, képmutató vagy. Ha eltér a kép rólad, amit a kollégád lát, amit a kedvesed, vagy gyermeked, attól, aki egyedül vagy; szép cicoma az egész, üres máz, tanult szerep: kép, melyet csak mutatsz. Nem tudsz becsapni igazán senkit, csak magadat ezzel a játékkal, mert másoknak nyilvánvaló az, amit te futva takargatsz saját szemeid elől. Menekülsz, de miért? Félsz, de mitől? Meddig akarod még folytatni? Mikor nézel szembe magaddal? Mire vársz? Ki fogja megtenni helyetted?
A Mahábháratában (http://brihaspati.net/downloads/Mahabharata_Krishna_Dharma.pdf), mitt tett az erényes, de elgyengült Ardzsuna helyett Krisna; a bölcs, de képmutatásba sodródott Bhísma ellen! Neki kellett megtennie? Mi miatt haragudott?
Máté evangéliuma 23,1-39 részében (http://szentiras.hu/UF/Mt23,1-39) ki valójában farizeus? Ki a képmutató? Miért ennyire haragosak Jézus szavai?
Minden üres ismeret, végig nem gondolt gondolat, befejezetlen érzelem, elszalasztott pillanat, bigott hit mások vélt igazában, megfelelni akarás a képzelt elvárásnak, az elsietett élet: képmutatásba torkollik. Isten haragszik a máz életre. Nem valódi, nem igaz, szemétre való.
Lázadj! Ragaszkodj az igazsághoz! Lassíts, gondolkozz, érezz, figyelj!
"... többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben ..."
(Efézusi levél 4. rész)
VÁLTOZTASS, DOBD KI A ROSSZAT, GONDOLKOZZ A JÓN, S TEDD AZT, ÉLJ, SZÍVBŐL, SZERESS, MOST, TE!
2013. szeptember 5., csütörtök
Kívánság, düh, félelem
Kívánság, düh, félelem: mindhárom szükségtelen, káros és értelmetlen.
A kívánságot a jelenben hozzuk létre, ha valaminek a hiányát érezzük. Nem figyelünk és nem vesszük észre, hogy mindenünk tökéletesen megvan. Azt képzeljük, bármi tulajdont birtokolni vagyunk képesek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan meztelenül jövünk ebbe a világba és úgy is távozunk belőle: igazi valónk soha nem képes semmi külső dolog birtoklására.
A "pozitív" kívánság a "szeretném", "akarom", a siker vágya. Ha a kívánság tárgya a múltban nem került birtokunkba, dühöt hozunk létre. A düh rombol, dühösen képtelenek vagyunk az önkontrollra és semmit nem old meg, mert a múltbeli kívánság tárgya nem kerül birtokunkba tőle, legfeljebb "igazságot osztunk" és megbüntetünk valakit emiatt. De kinek képzeljük magunkat, hogy az igazságosztó és ítélet-végrehajtó szerepében tetszelgünk? Kinek az egyedüli joga ez?
A "negatív" kívánság a "nem szeretném", a "nem akarom", a kudarctól való félelem. Ha a kívánság tárgya a jövőben nem fog birtokunkba kerülni, félelmet hozunk létre. A félelem dermeszt, gátol, így nem vagyunk képesek a valóságnak megfelelően gondolkodni, érezni, cselekedni. A félelem kiteljesedésekor elbújunk, menekülünk, meg akarjuk szüntetni önmagunkat, de ez nem old meg semmit, mert a jövőbeli kudarcot nem tudjuk távol tartani vele, sőt inkább előidézzük lecsökkent teljesítőképességünkkel és abba az irányba gyűrűző gondolataink, hitetlenségünk erejével.
A düh és a félelem ellenszere a szeretet, a teljessé váló szeretet kiűzi a félelmet és semlegesíti a dühöt. A kívánság ellenszere a hálaadás, a megelégedés. A hála és a szeretet gyökere a figyelem, az éberség, a tudatosság; gyümölcse pedig a nem-ragaszkodás. Aki nem ragaszkodik, figyel és éber, hálás, örül és szeret; az a jelenben él. Olyan, mint aki ismét megszületett, mint egy kisgyerek.
Ne kívánj, hanem légy hálás és örülj. Ne légy dühös és ne félj, hanem szeress. Ne törekedj sikerre és ne kerüld a kudarcot, hanem végezd a kötelességed, eredményére való tekintet nélkül.
A kívánságot a jelenben hozzuk létre, ha valaminek a hiányát érezzük. Nem figyelünk és nem vesszük észre, hogy mindenünk tökéletesen megvan. Azt képzeljük, bármi tulajdont birtokolni vagyunk képesek, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan meztelenül jövünk ebbe a világba és úgy is távozunk belőle: igazi valónk soha nem képes semmi külső dolog birtoklására.
A "pozitív" kívánság a "szeretném", "akarom", a siker vágya. Ha a kívánság tárgya a múltban nem került birtokunkba, dühöt hozunk létre. A düh rombol, dühösen képtelenek vagyunk az önkontrollra és semmit nem old meg, mert a múltbeli kívánság tárgya nem kerül birtokunkba tőle, legfeljebb "igazságot osztunk" és megbüntetünk valakit emiatt. De kinek képzeljük magunkat, hogy az igazságosztó és ítélet-végrehajtó szerepében tetszelgünk? Kinek az egyedüli joga ez?
A "negatív" kívánság a "nem szeretném", a "nem akarom", a kudarctól való félelem. Ha a kívánság tárgya a jövőben nem fog birtokunkba kerülni, félelmet hozunk létre. A félelem dermeszt, gátol, így nem vagyunk képesek a valóságnak megfelelően gondolkodni, érezni, cselekedni. A félelem kiteljesedésekor elbújunk, menekülünk, meg akarjuk szüntetni önmagunkat, de ez nem old meg semmit, mert a jövőbeli kudarcot nem tudjuk távol tartani vele, sőt inkább előidézzük lecsökkent teljesítőképességünkkel és abba az irányba gyűrűző gondolataink, hitetlenségünk erejével.
A düh és a félelem ellenszere a szeretet, a teljessé váló szeretet kiűzi a félelmet és semlegesíti a dühöt. A kívánság ellenszere a hálaadás, a megelégedés. A hála és a szeretet gyökere a figyelem, az éberség, a tudatosság; gyümölcse pedig a nem-ragaszkodás. Aki nem ragaszkodik, figyel és éber, hálás, örül és szeret; az a jelenben él. Olyan, mint aki ismét megszületett, mint egy kisgyerek.
Ne kívánj, hanem légy hálás és örülj. Ne légy dühös és ne félj, hanem szeress. Ne törekedj sikerre és ne kerüld a kudarcot, hanem végezd a kötelességed, eredményére való tekintet nélkül.
2013. augusztus 16., péntek
Láss
Nem akarom leírni,
nem tudom hogy elírni:
bárhogy, bármit,
bárhol, bárkit
elér a szeretet,
hömpölyög, keneget.
Itt van,
most van,
belül,
kívül,
lásd és halld,
érezd és valld,
mondd ki és nyisd ki
szádat és szíved,
ne fogd ma vissza,
éld magad tiszta
valósággá: most
ebben a pillanatban,
abban a mozdulatban,
mit épp teszel.
Éld át,
lépd át
magad, hiába
hasad világa
megszokottnak, elvártnak
megunottnak, "nem árt"-nak,
nem az van, mit látsz,
nem úgy van, mit vársz;
a valóság: új, ismeretlen,
a megszokás: hit, kellemetlen,
nem létező bilincs,
eltéphető, mi nincs
rád jól szabva,
vágja el szablya;
szeress és örülj,
most te itt repülj
szíved szárnyain, belül.
nem tudom hogy elírni:
bárhogy, bármit,
bárhol, bárkit
elér a szeretet,
hömpölyög, keneget.
Itt van,
most van,
belül,
kívül,
lásd és halld,
érezd és valld,
mondd ki és nyisd ki
szádat és szíved,
ne fogd ma vissza,
éld magad tiszta
valósággá: most
ebben a pillanatban,
abban a mozdulatban,
mit épp teszel.
Éld át,
lépd át
magad, hiába
hasad világa
megszokottnak, elvártnak
megunottnak, "nem árt"-nak,
nem az van, mit látsz,
nem úgy van, mit vársz;
a valóság: új, ismeretlen,
a megszokás: hit, kellemetlen,
nem létező bilincs,
eltéphető, mi nincs
rád jól szabva,
vágja el szablya;
szeress és örülj,
most te itt repülj
szíved szárnyain, belül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)