A szivárvány egész és látható mindig.
Nem kell másnak lenned, nem kell jobbá válnod, nem kell dolgoznod magadon, hogy erősebb, jobb, tisztább légy. Isten mindent megtett helyetted, bízd rá magad teljesen. Maradj tökéletes, amint Ő is tökéletes.
Nem vagy gép, cselekedj bátran, cselekedj akár hibásan, tökéletlenül, nem baj, ha nem sikerül, nem baj, ha tökéletlen, csak cselekedj. Nem baj, ha nincs igazad, csak szólj.
A tökéletlen világa a tökéletes. Nem biztos, hogy sikerülni fog. Nem biztos, hogy szép lesz, jó lesz, lehet, hogy fájni fog, vagy kellemetlen lesz. A "tökéletlenül" is jó lesz, a "nem biztos, hogy igazam van" is megfelelő, ez a szeretet világa.
Higgy, vagyis engedd el magad egészen.
Adj hálát, vagyis örülj szüntelen.
Szeress, vagyis figyelj és engedd magad cselekedni, amit a szíved diktál.
Engedd el magad: figyelj a "gombócaidra", a fejeden, a homlokodon, a torkodban, a szívednél, a gyomrodban, a hasadban, a farokcsontod környékén, a combodban, a lábszáradban, a talpadban, bárhol feszül, engedd el, bárhol szorít, engedd el, bárhol nyom, engedd el.
Ha sikerül valóban elengedni magad, különösen a szíved táján, akkor felszabadultság vesz rajtad erőt, feltör az öröm a szívedből. Ez a viselkedése, kivéve, ha lenyomod, visszaszorítod. Ha mindent elengedsz, az öröm egészen lentről áramlik felfelé, elönt, elborít.
A csend ott van benned, nem kell a gondolataidat lecsendesítened, sem elnyomnod őket. Nem kell magadat imádsággal, meditációval lenyugtatni, lecsendesíteni, csak figyelj, vedd észre, ott a csend bent, mindig! Ez a csend az igazi meditáció, légy mindig benne!
A hitednek, hálaadásodnak, szeretetednek nem kell gondolkodás-alapúnak lennie, nem kell vallást gyakorolnod hozzá, nem kellenek megerősítések, mantrák, imák, áldozatok, elvonulások.
Ha hinni akarsz, egyszerűen csak engedd el magad, ne aggódj, ne görcsölj, ne nyugtalankodj, ne akarj, ne ragaszkodj. Engedd el MAGAD. Mint amikor elengedett kézzel hanyatt belehullasz a semmibe. Zuhanj bátran!
Ha hálát akarsz adni, köszönöm-öt mondani, ne szavakkal tedd, se ne gesztusokkal, rituálékkal, egyszerűen csak örülj a szívedben, mosolyogj, érezd jól magad! Engedd magadon egészen eluralkodni az örömöt, légy olyan, mint egy gyerek!
Ha szeretni akarsz, ne szavakkal tedd, se ne próbálj érzelmeket létrehozni magadban, hanem csak figyelj és engedd magad cselekedni, amit a szíved diktál. Nem a cselekvés eredménye kell, hogy vezessen, hanem a ténye. Mindegy, mi lesz a vége: siker, vagy kudarc. Akár figyelmed koncentrálod valamire, vagy valakire, akár teszel érte, az már szeretet. Megvan az ideje a figyelemnek és megvan az ideje a cselekvésnek.
Maradj mindig magadban, maradj mindig önmagad. Semmi sem képes kibillenteni önmagadból, csak ha te engeded magad valamivel azonosulni. Semmivel sem kell azonosulnod, csak figyelj és vedd észre, hogy te egyik sem vagy és egyszerre mind vagy.
Ne állj ellen. Ne címkézz, ne bélyegezz, ne ítélj, ne rangsorolj. Vedd észre, ha valami "rosszat" akarsz tenni, vagy figyeld meg, ha már éppen teszed: mi az, ami "jó" dolog a mélyén, mit szeretnél vele elérni igazán? Ez a valami valószínűleg éppen egy "gombóc" feloldódása valahol benned, valamit szeretnél elengedni, valamit szeretnél feloldani és ha másképp nem megy, hát ilyen formában akarja tudatalattid. Ne menj tovább a "rosszban", csak érezd át a "jót", amit bensőd szeretne, függetlenítsd a végeredmény cselekedetet az indíték "jótól". Az a "jó" MÁR benned van, csak elnyomtad, elfojtottad; engedd el a "gombócot" és érezd át a "jót". Szabad vagy.
A valóság nem fogható meg szavakkal és nem tudod magadhoz kötni, megragadni, vagy megjegyezni gondolatokkal. Amikor rálelsz, azt érzed, mert magadra találsz rá. Ezt az eredeti, megismételhetetlen állapotot megkötni, megtartani nem tudod, mert csak szavakkal, gondolatokkal tudsz valamit megjegyezni, megtartani. A valóság az szárnyalás, bizonytalanság, folyamatos figyelem. Nem leírható, nem megérthető, csak megfigyelhető. Fejezd be a gondolkodást és figyelj!
