Boldog

A világban van szenvedés. Az élőlények boldogságra törekszenek.
A szenvedés oka a vágy. A vágy oka az illúzió. Az illúzió oka a tudatlanság. A tudatlanság a visszaható, az eredményükért végzett tettek eredménye.
A szenvedésnek van vége. Ha megszűnik a vágy, a szenvedésnek vége szakad.
A szenvedés megszüntetésére van mód. Ez a mód a tudatosság. A tudatosság a cselekedetekben, a beszédben, a gondolatokban, a testben, a légzésben, az érzékekben, a figyelemben, az elmében. A tudatosság gyakorlás által fokozatosan fejlődik ki. A tudatosság eredménye a valóság, az igazság, a szabadság.

A boldogság forrása az Én, a Vagyok, a Belső, a Legfelső, a Szeretet, a Boldog. A szenvedés forrása a boldogság keresése a nem-énben, a nem-vagyokban, kívül, lent, a nem-szeretetben. Az Én mindenben ott van, bujkál, felcsillan, visszaverődik és mikor az élőlény megtapasztalja az Én visszaverődését a nem-énben, az az illúzió támad benne, hogy a nem-én az Én. Ezért az élőlény a nem-énben kezdi keresni és kergetni az Ént, mint macska a farkát. Ez a keresés a szenvedés. Az Én megtalálásának igénye a vágy, az állandó fáradság.
A keresés vége az Én felismerése. Nem létezik én, de minden Én Vagyok. Én Én Vagyok, a Belső, a Legfelső, a Szeretet, a Boldog. Az Én egyszerre Létezés (Vagyok), Tudatosság (tudat), Üdv (Boldogság, Szeretet). A tudatosság, az élet és a szeretet gyakorlása az Én állandó tevékenysége: azonos vagyok magammal, magamat gyakorlom, Én Én Vagyok.