Van bennem egy ritmus

Van bennem egy ritmus,
mély, tompa morajlás,
mindig szól, szüntelen
és én csak kinyitom a fülem,
megnyitom a szívem,
kitárom mindenem,
s hallgatom, felveszem,
fogadom, élvezem.
Csendesedem, mert e ritmus
zajban nem hallható,
nem érezhető, nem fogható,
nem külső csend kell hozzá, vagyis hát az is,
de még más, odabent is csend kell legyen egészen,
nem beszélhet bent sem hang a fejben, a szívben, a vesékben,
egész nyugalom kell hozzá,
hogy rá felüljek, hogy aztán elkapjon,
s vigyen magával hátán, sebesen,
ringasson, elvigyen.
Nem külső búgás,
nem is fülzúgás
e hang, vagy ritmus,
dal, ő vagy rigmus,
bent dobol, a szívemen,
kint dobol, hártyáján a dobnak, fülemen,
ott dobol véremben, ott levegőmben,
nem üldöző, nem zavaró,
nem ártó, nem kavaró,
hang ez, vagy zúgás, morajlás, ritmus,
dal ez, sőt ének
egy ismeretlen, régi nyelven, még azelőttről,
nyelvek kora előttről,
lüktet, körbevesz, ringat, hömpölyög,
elvisz magával, ha rábízod magad,
mint utasa felülsz reá.
Ott van véredben, szöveteidben,
ott van mélyedben, sóhajaidban,
levegőd, nyirkod, rezdülésed, gondolatod
ezen rezeg, vagy inkább ez rezeg bennük.
Elcsendesedsz és figyeled e régi lüktetést,
tengernek e morajlását,
megfigyeled honnan jön, hogyan áramlik fel és el,
mi ritmusa, mi üteme
és látod, hogynem érzed,
észreveszed mindenütt,
benned és kívüled
ritmus dobol, dönög, morajlik
áramlik, él, visz, cselekszik, dalol.
Benned, s kívüled,
de leginkább
te magad vagy az
és a világ is veled
ugyanaz a hang, vagy rezgés,
nincs közte határ, elválasztás,
csak egység, egyetlen egy,
nincs más, csak te vagy mindenütt,
te vagy AZ. Semmi MÁS. Csak AZ VAGY.
OM. AUM. ÓM.