Senki sem ítélt el téged

"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?" (1Móz 3,6-11)


"Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”" (Jn 8,3-11)


A két elbeszélés ugyanarról beszél, benne van Isten és benne van az ember is. Az ember olyat tett, amit utólag már jól lát, hogy nem kellett volna, azonban mikor Isten jelenlétében találja magát, jól látja tette hovatartozását. Hol volt ez a tudás akkor, mikor tettét elkövette? Nem volt megtalálható, mert nem része az embernek. Hol volt az a személyisége az embernek, aki jól tudja, mi az, ami épít és mi az, ami rombol? Senki sem látta, mert nem létező, mint a személyiségek valamennyien. Isten nem ítél. Az ember ítél. Saját magad ítéled el magadat, mert te vagy a vádló és te vagy az ítélet-végrehajtó is, te magad. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy a világ általa megmeneküljön. Megbocsátás: ennek van már itt az ideje. A két elbeszélésben az a közös, hogy Isten sohasem tekintette bűnösnek az embert, az ember maga tette magát azzá, saját maga bélyegezte meg magát lelkében. Isten szava ez volt: "Ki mondta neked?" és "Senki sem ítélt el téged!". Nem Ő a vádló, s nem Ő a végrehajtó sem. Ki az, akinek meg kellene bocsátania akkor? Miért imádkozik megannyi ember bocsánatért Istenhez? Nem Ő az, aki nem bocsátott meg, Ő már rég megtette azt. Te nem bocsátottál meg magadnak. Te vagy az. Rajtad a sor, bocsásd meg a te vétkeidet és bocsáss meg azoknak is, akik ellened vétkeztek!