Beszélni, vagy nem beszélni

"A legrosszabb, amit tehetsz, ha probléma adódik, hogy gondolkozol." (MabelKatz.com, Ho'oponoponoWay Magyarország)

És mi a helyzet a beszéddel?

"- Képes vagyok fokozni a helytelen cselekedetet: beszélek. Olyan sokszor hallottam: meg kell beszélni. Totálisan rossz megoldás, merő erőpocsékolás...:)"
"- Szerintem is, mégis belefutok ugyanebbe :("

Ez egy alapvető témakör: beszélni, vagy nem beszélni.

"- A férfiak nem szeretik az igazságot hallani, pedig kérik. De akkor meg minek?"

Az igazságot mindenki elvárja és azt mondja, hogy szereti, de mikor meglátja, meghallja, már nem olyan édes.
Ezt a férfiakkal, nőkkel kapcsolatban is megtapasztalhatod, de valójában nem-független.

Az egó áll a háttérben.

Az egész a tudatosságról szól. A beszéd lehet hasznos, ha figyelemmel, tudatosan művelik. A beszéd akkor is lehet hasznos, ha érzelmet közvetít és figyelemmel párosul.
De ahogy a figyelem lankad, akkor a beszéd már inkább haszontalan.

És van a beszédnek egy olyan formája is, ami fölöttébb hasznos,

ami egó-leépítő, elmét megnyugtató, gondolatokat lecsendesítő:

ez pedig a mantrázás.

Az igazság is relatív, teljesen szubjektív fogalom. Mivelhogy az igazságot szubjektív mivoltunk és csapongó gondolataink miatt képtelenek vagyunk érzékelni. Az igaznak vélt, ténynek érzékelt dolgot sokféleképp lehet tálalni, épp csak egy szeletkéjét, vagy az egészet, de vastag cukorba nyomva. Sokszor hazugságnak bélyegzett mondanivalót előadva a másik emberen többet emelsz lelkileg, mintha az arcába törlöd az igazságot.

A szándék a fontos és a közben fenntartott figyelem.
Indulatból beszélni általában nem szabad, kivéve mondjuk szex közben, de az az indulat már egy másik indulat. A beszéd akkor épít, ha hideg, tudatos, meditatív. És akkor mindegy, hogy igaz, vagy hamis, hanem a lényeg a mögötte húzódó szándék.

"A szándék minden dolognak az indítéka, lényege" - Buddha

Mindennek a lényege a mögötte húzódó szeretet szándéka. Ámde a szeretet sem azt jelenti, hogy mindig mindenkinek puszit adsz. Mert van, akinek pont azzal teszel jót, ha - ismét képletesen szólva - egy jó nagy pofont keversz le neki. Mert épp józanodnia kell. A másiknak meg épp nem józanodásra van szüksége, hanem babusgatásra, mert fáj a lelke és épp a földön hever.

És az ilyen figyelmes, tudatos viselkedésre akkor vagy képes, ha a saját gondolataidat lecsendesíted. Ezert tudok én Neked segíteni és Te nekem. Mert a másikat mindig objektívebben látod, hisz nincsen annyi zavaró gondolat a fejedben vele kapcsolatosan. Az ember mindig magán tud a legkevésbé segíteni az önmagához fűződő annyi burjánzó gondolat miatt. De a helyzet nem reménytelen. Itt jön be a képbe a jóga, a meditáció, ami a gondolatok lecsendesítésének a tudománya, ahol az ember visszakerül ahhoz az igazi önmagához, aki mindig is szeretett volna lenni.

🕉️ Meditálj 🕉️ Jógázz 🕉️ Mantrázz 🕉️ Maradj csendben 🕉️

🕉️

Miért bosszantó a hülyeség?

Miért vannak bosszantó emberek? Miért van, hogy érthetetlenül sötét valakinek a viselkedése? Miért hülye valaki, hiába beszélsz neki, csak mondja a magáét? Miért nem bírja megérteni, hogy amit mond, gondol, tesz, az úgy, ahogy van, értelmetlen? S miért bosszant ez téged annyira?

A nemtudás az oka, a sötét anyag az, amivel találkozol. A vágy az okozója, a vágyból harag születik, a haragból emlékezetvesztés, az emlékezetvesztés a tudás vesztését hozza, a tudás vesztése a nemtudást hozza. A nemtudás maga a sötétség. Meg nem érthető, fel nem dolgozható, meg nem moccantható, az őrület maga, a sötét anyag, ha úgy vesszük, maga a sátán. Avidya. Így hívják a régiek, vagyis Nemtudás.

"Ardzsuna  így  szólt:  Óh,  Vrisni  leszármazottja, mi  az, ami  az  embert  akarata  ellenére,  szinte erőszakkal  bűnös  tettekre  kényszeríti?  Az  Istenség  Legfelsőbb  Személyisége  így  szólt:  Csupán a  vágy  az, óh,  Ardzsuna.  A  szenvedély anyagi  kötőerejével  való kapcsolatból  születik, s  később  haraggá  alakul  át  - ez  a  világ mindent felemésztő, bűnös  ellensége. Mint  tüzet  a  füst, mint  tükröt  a  por, vagy mint  magzatot  az  anyja  méhe,  úgy burkolják be  az élőlényt  e  vágy  különböző  fokai. Így fedi  be  a  bölcs  élőlény tiszta  tudatát  örök ellensége, a  vágy, mely sohasem  elégedett, s  lángol, mint  a  tűz. A  vágy  székhelye  az  érzékek, az  elme  és  az  értelem.  Rajtuk keresztül  fedi  el  az  élőlény igazi tudását, s vezeti  tévútra  őt. Ezért, óh,  Ardzsuna, legjobb  a  Bháraták között, még  az  elején  zabolázd meg  érzékeid szabályozásával  a  bűn e  nagy jelképét  a  vágyat, és  semmisítsd meg a  tudás  és  az  önmegvalósítás elpusztítóját!" (Bhagavad Gítá 3.36-41)

Ez lefordítva annyit tesz, hogy ez van, el kell fogadnod, hogy a nemtudás, a vágy így működik. Mit tehetsz akkor, hogy ne bosszantson a hülyeség és mégse hagyd sorsára a másik embert mini őrületében? Gyakorold a jógát minden nap, mert a jóga segít ettől a folyamattól hátrébb lépni, azt tárgyilagosan, neutrálisan szemlélni. Ekkor észreveszed, hogy a hülyeség benned is benned van és megismered a működését. És a megismeréssel világosság gyúl elmédben, s szívedben türelem és megértés kel. Ezzel pedig már rá is léptél az útra, ami kivezet innen.

Nem a tiéd

Nézz körül magad körül! Amerre látsz, élet, sürgés-forgás, napi ritmus. Nem a tiéd. A munkád, a hobbid, az ügyek sokasága. Nem a tiéd. A szeretett szüleid, a családod, a gyönyörű párod, az imádott gyermeked. Nem a tiéd. A sietés, a pihenés. Nem a tiéd. Az aggódás, a szorongás, a siker, a felszabadultság. Nem a tiéd. A végzettséged, okleveled, gazdagságod, szegénységed. Nem a tiéd. Az örömöd, a boldogságod, a szerelmed, a bánatod, a szenvedésed, az ellenséged. Nem a tiéd. A fájó és kedves emléked, az álmod, a merész terved. Nem a tiéd. A vallásod, a hited, a nemzeted, a neved, a sorsod. Nem a tiéd. Az erényed, a bűnöd, a tetteid tömege, a karmád. Nem a tiéd. A gondolatod, az érzésed, az érzékelésed. Nem a tiéd. A lélegzett levegő, az erő, a gyengeség, az egészség, a betegség, a mozgás, a test. Nem a tiéd. A születés, a halál. Nem a tiéd. Az az ember benned ott, akit úgy hívsz: "én". Nem a tiéd. A "lelked", a dharmád. Nem a tiéd.

Az egész csak körbevesz. Vendége vagy. Olyan, mint vándornak a vendégfogadó, bemész, ott vagy, elhagyod. Nem a tiéd. Ne ragaszkodj semmihez. Még magadhoz se. Nincs miért. Nem tudsz megtartani semmit. Nem a tiéd. Nincs aki meg tudjon tartani benned bármit is. Nincs hova tegye. Nincs, mihez ragassza, nincs mire akassza. Nem a tiéd. Meztelenül jöttél, az elején még tested sem volt, meztelenül is távozol, s tested is elveszted. Végy példát a levegőről! Belélegzed, pár pillanatig élvezed, s máris kilélegzed, már tudod, hogy sohasem volt tiéd. És próbálkozhatsz gyorsan, sokat lélegezni, vagy lassan, nagy visszatartásokkal: az az egy lélegzet, mit most éppen veszel, már elmúlik, már nem a tiéd.

Mit tégy hát akkor, fordulj magadba megkeseredve, dacosan, mint akitől elvettek mindent? Vagy felejtsd el ezt az egészet és próbálj meg gyűjtögetni? Figyeld a lélegzeted. Figyeld azt, aki e körforgás közepén mindent megtapasztal benned. Figyeld azt, aki látja a vendégfogadót és látja az utazót is. És élvezd a pillanatot. Ha átéled a "most"-ot, úgy érzed, egy pillanatig minden a tiéd és örömöt lelsz. Majd végül megleled azt, hogy ez sem tiéd, te csak vagy, te csak tudsz, tapasztalsz. És ekkor lelsz rá arra, amit úgy neveznek: boldogság. Te az vagy.

Vonzó teremtő

Amit szeretnél, azt megkapod.
Amitől menekülsz, azt is megkapod.
Siker is, kudarc is vonzóerő.

A félelem is hit. A menekülés is törekvés.
Ha el tudod képzelni, létrejön.
Ha el sem tudod képzelni, soha nem jön létre.

Ha kimondod, úgy lesz.
Ha hallgatsz, nem lesz.
Amin gondolkodsz, az manifesztálódik. Ha a nem-sikeren, az. Ha a sikeren, az.

A gondolat, az érzés, a szó, a tett teremt. Mikor azt hiszed, hogy hiányod, szükséged van és képtelen vagy teremteni, akkor is teremtesz.
Soha nem vagy áldozat, Te választasz, mit teremtesz, mit vonzol, Te vagy a felelős mindenért, ami Benned és körülötted van.

Mantra a fény védelméhez

Jógagyakorlás előtt a gyakorlásra való ráhangolódásként az első mantra után még szokás zengetni egy fény, világosság, védelem-kérő mantrát is, szintén többnyire háromszor. Ez a hagyomány szerint a Gayatri mantra. Spirituális fényt kér ránk és azt, hogy mint egy áthatolhatatlan védőburkot csavarják körénk. Ha a sötétség, negativitás elleni védelemre van szükségünk, ez a  mantra rendkívül jó szolgálatot tesz.


Gayatri mantra

"A Gayatri Mantra fejleszti a harmadik szemes belső látásunkat. Élesíti az értelmet, céltudatosabbá, lelkesebbé válunk, és képesek leszünk a magasabb szintű tudást befogadni.
Nem kell használnunk semmiféle védelmet, mert a Gayatri Mantra használata áthatolhatatlan spirituális páncélt von körénk, amely megvédi a lelkes követőjét, istenivé alakítja, és megadja a legmagasabb szintű spirituális megvilágosodást. Ennek elérése érdekében naponta 108-szor kell elismételnünk megszakítás nélkül. Annyira tisztává tesz, hogy minden bűnünktől megszabadulunk." (https://blog.poet.hu/Mantra/gayatri-mantra)

Szövege angol átírással:

OM Bhur Bhuvah Svaha

Tat Savitur Varenyam

Bhargo Devasya Dhimahi

Dhiyo Yo Nah Prachodayat

Fordítása:

Dicséret minden létező forrásának!

Általad érjük el az igaz boldogságot minden síkon,

Áldjuk és szolgáljuk hatalmas lényedet,

kérjük, itass át bennünket örökké égő fényeddel!

További részletek

A legelső mantra

Jógagyakorlás előtt a gyakorlásra való ráhangolódásként egy-egy mantrát szokás zengetni többnyire háromszor. Ez a hagyomány szerint az OM mantra. Alkalmas a megfelelő rezgésre való visszaállásra és a jóga gyakorlásának spirituális behangolására. Békét hoz számunkra és ha úgy érezzük, hogy kibillentünk mentális egyensúlyunkból, ezzel a mantrával bármikor visszatalálhatunk önmagunkhoz, ha zengetjük.

OM (AUM) mantra

Az OM a teremtés hangja. Ez az a rezgés, mely mély rezgésként áthatja és fenntartja az Univerzumot. Már az ősi Egyiptomban is ismerték és használták.

"Jelentése: Legfelsőbb végtelen szellem, legfelsőbb Úr – Isten

AUM

„A” – tudatos - teljes
„U” – tudattalan - finom
„M” – tudat alatti – okozati

A mantra utáni csend, az abszolút tudat jelképe.
Az OM mantra (suttogva) ismétlése húsz perc alatt az összes sejtedet ellazítja. A köldöknél kell kezdeni a vizualizációt. Az „O” hangnál a köldök környékére koncentrálunk, és mikor az „M” hangnál tartunk a fej közepénél járjunk, rezegjen hosszan az ajak. Természetesen, először mindenki hangosan gyakorolja be, majd megszerezve a megfelelő tapasztalatot, jöhet a suttogva mantrázás.
Az OM mantra a harmadik szem csakrához (Ajna) tartozik. Itt találkoznak a női és a férfi energiák, megteremtve az energiák egységét.
A legtöbb mantra az OM mantrával kezdődik, ennek az az oka, hogy ez a mantra a legfőbb kozmikus rezgésből született, azt eleveníti meg. Az OM hangon keresztül minden jobban feltárul, minden intenzíven megmutatja magát."
(Forrás: https://blog.poet.hu/Mantra/om-mantra)

Rendíthetetlen elme

"Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.
Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban." (Bhagavad Gítá 2.56-58)

A rendíthetetlen elme a jóga gyakorlásának gyümölcse. Nem a hajlékonyság, nem az erő, nem a vékonyság, az akrobatika, vagy a fiatalos kinézet a jóga érdemi eredménye, hanem a rendíthetetlen elme, a tökéletes tudat, a megingathatatlan benső egyensúly.

Szenvedés, boldogság, ragaszkodás, félelem, düh ha nem billent ki ebből az egyensúlyból, akkor a jóga állapotában vagy. Ha kibillent, akkor még gyakorolnod kell a jógát.

Az érzékek visszavonása az érzékszervek tárgyairól ennek egyik eszköze, mely nélkül lehetetlen tökéletes tudatban lenni. Ha folyton csak látni, hallani, szagolni, ízlelni, tapintani akarsz, akkor az érzékeid előtted száguldva repítenek távolra benső békédtől, mint megvadult lovak a harci fogatot.

Meg kell ízlelned, mi van a nem-nézés, nem-hallás, nem-szaglás, nem-ízlelés, nem-tapintás semmi-érzete mögött, mi van a sötétben, csendben, szagtalanságban, éhezésben, mozdulatlanságban. Ha nem kapnak az érzékeid eledelt, hol vagy Te? Ki vagy Te akkor, ha nem kapsz semmit? Itt kezdődik a benső jóga...

A mantra jógáról

Mi a mantrák értelme, miért kell és milyen mantra? Van belőlük rengeteg és sokszor nem hiszi az ember, hogy a tanítvány választhat. Aszerint választana, hogy melyik tetszik neki? Ez nagyon furcsa lenne...

A jógában a mantrát ugyanúgy kell tekinteni, mint az ászanát és a pránajámát. Egy gyakorlat, amit ha hosszan gyakorolsz, s így változást idéz elő a burkaidban, a testeidben. A mantra egy különleges rezgéssor, melyet rezegtetve az idegrendszerben, a sejtekben, a légzésben, az érzékekben, a gondolatokban, az elmében változások indulnak meg. Olyan szinten képes hatni a mantra, amilyen szinten az ászana, a pránajáma nem képes. A mantra dzsapa (ismétlés) és kirtan (éneklés) az magában foglalja a nyolctagú jóga ágait, az ászanát, a pránajámát, a pratjahárát, a dháranát és a dhjánát is.

Minden szó Isten, vagy más néven a Legfelsőbb Lélek, a legmagasabb Guru, a Szeretet, vagy Univerzum egy-egy neve. Minden egyes szót ismételve, Isten egy-egy aspektusát hívod segítségül magadban. A szanszkrit, páli, hindi mantrák különlegesen erős hangsorok, a nyelvük miatt, mert olyan magas szintű rezgést okoznak a gyakorlóban, ami még erősebb, mint a sima anyanyelvi mantrák, megerősítések, imádságok. A legmagasabb isteni Guru belül, a szívben található meg, őt külső guru nem képes helyettesíteni. Ezért beavatást kérni a mai korban, mikor ennyire a belső, csodálatos isteni guru ideje és jelenléte van, már felesleges. Ki tud jobban kapcsolatot tartani a bensőddel, mint éppen Te magad?

A belső guru választ mantrát és a külső tanítvány ezt érzékeli. A sok-sok létező mantra nem kell, hogy megzavarjon, olyan mind, mint a sok ászana a hatha jógában. Mind jó valamire. Nincs egyetlen csodamantra. De vannak általánosabb, nagyobb jelentőségű mantrák és vannak kisebb, specializáltabb mantrák, épp, mint ahogy az ászanák is.

A mantrákat, ahogy az ászanákat is, gyakorolni kell, sorban végighaladva minél többön, ami vonz. És ahogy az ismétlések száma megnő, egyre inkább a tanítvány megérzi, melyik mantra mire hat benne. És aztán eljut a mantrák ismeretéig, amikor tudni fogja, ekkor ezt kell mantrázni, akkor meg azt.

Nincs olyan, hogy nekem ez a mantrám, pont. Nincs egy mantra mind felett. Mondhatod hangosan, suttogva, mentálisan, mindnek más a hatása. Nem jobb és nem rosszabb egyik a másiknál. Azt mondja az Atma Shatkam: "na mantro na tīrthaṃ na vedā na yajña", vagyis "I do not need mantras, holy places, scriptures (Vedas), rituals or sacrifices (yajñas)". Vagyis igazából a mantra is csak egy eszköz Önmagadhoz, semmi egyéb mágikus dologra nem kell gondolni.

Vannak tanítók, mint például Ramana Maharshi, akiknek a szintjén nincs jelentősége a mantráknak, a mantrázásnak egyáltalán, mert karmájuk megszűnt. De amíg van karmád és elméd és egód, addig van jelentősége a mantrázásnak. Az Átman (Önvaló) aktiválódva van ugyan az emberben mindörökké, mégis kívül ott vannak a szamszkárák, a karma. Mindent az Átman mozgat, irányít, a többi rajta kívül csak káprázat. Mégis gyakorolni kell, hogy az egó átvághassa a káprázatot és az elme eljuthasson az Átman világosságához.

Az, hogy a hangos, suttogó, vagy mentális mantrázás a leghatékonyabb egy embernél, erősen relatív. Egy erősen radzsasztikus emberként inkarnálódott léleknél például a hangos mantrázás a leghatékonyabb. Bele tudja tenni a tüzét és az átformál mindent. Mindent, amit kell.

Sokaknak legelső mantrája a Gayatri. Jön, lát, győz. Aztán jön sorban a többi: a Maha Mrityunjaya, a Ganapathi, a Shiva, a Mool mantra, a Hanumán mantra, a Vasudevaya, a Maha mantra, a páli mantrák, az Om Mani Padme Hum, a Maha Bekandze, az Avalokiteshvara,
A mantra jóga gyakorlója ma már nem egy külső guru iránymutatásai szerint mantrázik, hanem azt mantrázza, ami jön belülről. De emellett arra azért odafigyel, hogy az alap mantrákat, mint pl. a Maha Mrityunjayát, a Gayatrit minden nap rezgesse.

Az összezavarodás-érzés teljesen természetes, ha a mantrák sokaságára tekint az ember, s ez akkor jön elő, mikor elméből próbálod vezérelni a mantrákat. Amikor viszont a szívednek adod át a vezérlést, akkor nincs ilyen érzés. A "nekem ez a mantra tetszik" érzést nem szabad alábecsülni, annak nagyon komoly lelki háttere van. Éppen ezért mindig hallgass a szívedre.

A mantrákat naponta, vagy napjában kétszer zengesd egymás után, s ebből nem lesz keveredés, nem kell azt érezned, hogy csak egy mantrára kellene ráállnod, nyugodtan használj többet. Az ászanákból és a pránajámákból is sok van és megadott sorrendben gyakoroljuk őket, s ott sincsen keveredés belőle. Az ismétlések mennyiségét óvatosan emeld, tucatjával, szépen fokozatosan haladva felfelé, 12, 24, ..., 108, stb.

Néhány szó a három fő bandháról

Mi a célja a bandháknak? Az energiakapuk lezárása, a kundalini energia beterelése a központi idegvezetékbe és annak felfelé hajtása.

Az alsót (mula bandha), mikor lezárod, akkor a föld felé való energiaelfolyást zárod el és az addigi nap-hold váltakozású idegpályán közlekedő idegáramokat a középső, semleges pályára tereled.
Ez az a zár, mikor a feneked behúzod, a szeméremcsontod felfelé billented és közben befeszíted a gátizomzatot.

A középsőt (uddiyana bandha) mikor lezárod, akkor a rekeszizmot hátra és felhúzod és a közepső energiavezetékbe terelt kundalini energiát felfelé húzod a fentebbi csakrák felé.
Ez a hasbehúzós zár. Itt a hasfalat hátrahúzod a gerinc irányába és felfelé is húzod a mellkas irányába.
Ez mágneses mezőt hozva létre felfelé szippantja a kundalinit, ami megindul felfelé a gerinc mentén egyik csakrából a másikba felfelé.

A felsőt (jalandhara bandha) mikor lezárod, akkor a torkod zárod le részlegesen, vagy egészen és az energiát elkezded vele keringetni odabent és megtartani, hogy felfelé se illanjon el. Ugyanakkor a legfelső csakrákba így tud eljutni a kundalini, mert minden zár csak egyfelől zárás, másik oldalról nézve éppen nyitás.

Amikor a kundalinit igazán felfelé akarod húzni, akkor először zárod a mulát, majd zárod az uddiyanát, végül zárod a jalandharát.
Mert valójában csak együtt a hárommal érsz valamit, s ezt együtt maha bandának (nagy zárnak) hívják.

Ha külön-külön gyakorlod őket, csak hogy eljuss a tökéletességig, akkor a mulát levegőkifújás után csinálod, üres tüdővel. Az uddiyanát ugyanígy levegőkifújás után. A jalandharát pedig levegővétel után. Az első kettő üres tüdővel, a harmadik tele tüdővel. Ez akkor érvényes, mikor külön-külön gyakorlod őket.

A teljes jalandharanál egyszerűen lefeszíted az állad a mellkasodra és elzárod a levegő útját ezzel.
A részleges jalandharánál hátrahúzod az álladat és vele a torkodat is.
A légzőgyakorlatoknál végzett enyhe jalandharánál pedig csak belül összeszűkíted a torkod, hogy olyan hangot adjon ki a légzésed, mintha Darth Vader lélegezne.

Tudatos légzés az öntisztulásért

Ha egy új pránajáma gyakorlatot keresel, próbáld ki a Tudatos Légzést a öntisztulásért (más néven egy perces légzést). Ez egy csodálatos és alapvető gyakorlat, mely fejleszti az intuíciót, drámai módon megnyugtatja a szorongást és koordinálja az agyféltekéket.

Egyszerűsége ellenére akár kihívás is lehet e gyakorlat - ezért szelíden és fokozatosan álljunk neki gyakorlásának, míg eljutunk a teljes gyakorlatig. Például el lehet kezdeni a belégzést 10 másodpercig, a benntartást 10 másodpercig és a kilégzést 10 másodpercig (vagy akár 5 másodpercig, ha az a kivitelezhető) végezve.

Adj neki egy pár napot, majd a gyakorlásod képes lesz kifejlődni akár a teljes 20 másodperces kivitelezésig is. Végezd először csak három percig, majd fokozatosan juss el a 31 perces gyakorlásig. 40, 90, vagy több napon át minden reggel gyakorolva jól látható változásokat hoz életünkbe.

Tiszta tudat

"Ardzsuna így szólt: Óh, Krisna! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata így a transzcendensbe merült? Hogyan, s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, Pártha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló valamennyi vágyról, melyet az elme kitalációja hoz létre, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál elégedettségre, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van." (Bhagavad Gítá 2.54-55)

Hogy néz ki egy olyan ember, akinek tudata rendíthetetlen, s nem zavarja meg békéjét sem boldogság, sem szenvedés? Más a beszéde, ülése, járása. Béke van benne és körülötte, nem árt, nem gyakorol kontrollt mások felett. Lemondott az érzékei követelőzésének folyamatos kielégítéséről, mert megfigyelte, hogy ezeket a vágyakat mind az elme találta ki. Figyelmét visszafelé, a vágyak, érzések, gondolatok forrására, az énre, az elmére, az önvalóra fordítja és minduntalan oda vezeti vissza. Figyel, érez, átél. Nem robot, hanem élő ember. Nem a szokások, elvárások, érdekek, hagyományok mentén halad előre, de meri követni bátran szívét. Mivel ily módon igazi valójában talál elégedettségre, tudata megtisztul, s transzcendentálissá válik: elkezd látni, úgy, amint a dolgok vannak. Újra született, s úgy él, mint egy gyermek. Szívből, bátran, őszintÉN.
Én vagyok, aki vagyok.

A tettek művészete

"Óh, Dhananydzsaja! Az odaadó szolgálat erejével tarts távol magadtól minden emberhez nem méltó tettet, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.
Az odaadó szolgálatban élő ember még ebben az életében megszabadul a jó és a rossz tettektől egyaránt. Törekedj hát a jógára, a tettek művészetére!
Az Úr odaadó szolgálatát végezve a nagy bölcsek és bhakták megszabadulnak az anyagi világban végzett munka eredményeitől. Ily módon kiszabadulnak a születés és halál körforgásából, és azáltal, hogy hazatérnek Istenhez elérik azt az állapotot, amely túl van minden szenvedésen.
Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert." (Bhagavad Gítá 2. 49-53)

A fösvénység a megszerzett javakhoz való beteges ragaszkodás. Megszerzel valamit és utána örökre magadhoz akarod láncolni. Enyém, enyém, enyém. A céltalanság az, mikor semmire nem törekszik az ember, életének se iránya, se ereje nincs. A bölcs ember életének iránya és ereje is van, céljai is láthatók, de a hozzájuk vezető útra figyel, önmagára figyel. Ha eléri e célokat, örül, s ha nem éri el őket, akkor is örül, mert megélte az odavezető utat is teljes szívvel. Ha megszerez valamit, már el is engedi, ha alkot valamit, már lép is hátra tőle. A jóga a tettek művészete, ennek az egyensúlyi állapotnak a megélése. Odaadással cselekszel, irányultsággal, erővel, de munkád gyümölcsét már felajánlod a legfelsőbb énnek. Ha valahova elértél, már lépsz is tovább, nem ülsz le, nem rögzülsz bele. Pihensz a mozgásban és mozogsz a pihenésben, nyugszol a cselekvésben és cselekszel a nemcselekvésben. Így kezdesz el mindent önmagáért szeretni, mindent átélni és nem örökké beteljesületlen célok vágyaitól hajtva loholni valamerre. A jógi mindig mozog, de sosem siet, nem vágyik, de megelégedetten törekszik. Bensejét nem a vágy kiapaszthatatlan tüze perzseli, de a törekvés lángja égeti, amit az elégedettség ölelése csillapít. Ha így élsz és cselekszel, életedben megszűnik jó és rossz tett, jó és rossz ember, s az eredmények, érdekek nem kötnek többé. Értelmed kitalál a célok illúziójának erdejéből és rátalál az önmagadhoz vezető útra. Ez a szabadság, itt a béke, s itt lakik a boldogság. Nem majd egyszer, valahol máshol, valaki más; hanem Én Itt Most Az Vagyok.

Kiegyensúlyozottság

"Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt.
Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!
Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának." (Bhagavad Gítá 2.47-48)

A trigúna, a három kötőerő, a sötétség, szenvedély, jóság a testet, az elmét úgy irányítja, mint bábjátékos a bábfigurát. Sohase gondold, hogy szabad lenne tested, elméd e három erőtől, sohase hidd, hogy szabad az akaratod! A döntésed szabad, hogy megteszed-e amit szíved diktál, vagy mész tovább elméd programjának végrehajtásában a következő lépésre. Végső soron, hogy ember akarsz-e lenni, vagy maradsz robot. A kötőerők miatt tetteid eredményei sosem tieid. Csak a döntés, csak a cselekvés maga. Ha nem ragaszkodsz a sikerhez és nem tartasz a kudarctól, de örömmel teszed megingathatatlanul azt, amit a szíved diktál, s abban gyermeki örömmel eltűnsz, akkor elérted a jóga állapotát és a három kötőerő fölé emelkedtél.