"Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.
Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban." (Bhagavad Gítá 2.56-58)
A rendíthetetlen elme a jóga gyakorlásának gyümölcse. Nem a hajlékonyság, nem az erő, nem a vékonyság, az akrobatika, vagy a fiatalos kinézet a jóga érdemi eredménye, hanem a rendíthetetlen elme, a tökéletes tudat, a megingathatatlan benső egyensúly.
Szenvedés, boldogság, ragaszkodás, félelem, düh ha nem billent ki ebből az egyensúlyból, akkor a jóga állapotában vagy. Ha kibillent, akkor még gyakorolnod kell a jógát.
Az érzékek visszavonása az érzékszervek tárgyairól ennek egyik eszköze, mely nélkül lehetetlen tökéletes tudatban lenni. Ha folyton csak látni, hallani, szagolni, ízlelni, tapintani akarsz, akkor az érzékeid előtted száguldva repítenek távolra benső békédtől, mint megvadult lovak a harci fogatot.
Meg kell ízlelned, mi van a nem-nézés, nem-hallás, nem-szaglás, nem-ízlelés, nem-tapintás semmi-érzete mögött, mi van a sötétben, csendben, szagtalanságban, éhezésben, mozdulatlanságban. Ha nem kapnak az érzékeid eledelt, hol vagy Te? Ki vagy Te akkor, ha nem kapsz semmit? Itt kezdődik a benső jóga...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.