"Ardzsuna így szólt: Óh, Krisna! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata így a transzcendensbe merült? Hogyan, s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, Pártha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló valamennyi vágyról, melyet az elme kitalációja hoz létre, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál elégedettségre, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van." (Bhagavad Gítá 2.54-55)
Hogy néz ki egy olyan ember, akinek tudata rendíthetetlen, s nem zavarja meg békéjét sem boldogság, sem szenvedés? Más a beszéde, ülése, járása. Béke van benne és körülötte, nem árt, nem gyakorol kontrollt mások felett. Lemondott az érzékei követelőzésének folyamatos kielégítéséről, mert megfigyelte, hogy ezeket a vágyakat mind az elme találta ki. Figyelmét visszafelé, a vágyak, érzések, gondolatok forrására, az énre, az elmére, az önvalóra fordítja és minduntalan oda vezeti vissza. Figyel, érez, átél. Nem robot, hanem élő ember. Nem a szokások, elvárások, érdekek, hagyományok mentén halad előre, de meri követni bátran szívét. Mivel ily módon igazi valójában talál elégedettségre, tudata megtisztul, s transzcendentálissá válik: elkezd látni, úgy, amint a dolgok vannak. Újra született, s úgy él, mint egy gyermek. Szívből, bátran, őszintÉN.
Én vagyok, aki vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.