A tettek művészete

"Óh, Dhananydzsaja! Az odaadó szolgálat erejével tarts távol magadtól minden emberhez nem méltó tettet, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.
Az odaadó szolgálatban élő ember még ebben az életében megszabadul a jó és a rossz tettektől egyaránt. Törekedj hát a jógára, a tettek művészetére!
Az Úr odaadó szolgálatát végezve a nagy bölcsek és bhakták megszabadulnak az anyagi világban végzett munka eredményeitől. Ily módon kiszabadulnak a születés és halál körforgásából, és azáltal, hogy hazatérnek Istenhez elérik azt az állapotot, amely túl van minden szenvedésen.
Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert." (Bhagavad Gítá 2. 49-53)

A fösvénység a megszerzett javakhoz való beteges ragaszkodás. Megszerzel valamit és utána örökre magadhoz akarod láncolni. Enyém, enyém, enyém. A céltalanság az, mikor semmire nem törekszik az ember, életének se iránya, se ereje nincs. A bölcs ember életének iránya és ereje is van, céljai is láthatók, de a hozzájuk vezető útra figyel, önmagára figyel. Ha eléri e célokat, örül, s ha nem éri el őket, akkor is örül, mert megélte az odavezető utat is teljes szívvel. Ha megszerez valamit, már el is engedi, ha alkot valamit, már lép is hátra tőle. A jóga a tettek művészete, ennek az egyensúlyi állapotnak a megélése. Odaadással cselekszel, irányultsággal, erővel, de munkád gyümölcsét már felajánlod a legfelsőbb énnek. Ha valahova elértél, már lépsz is tovább, nem ülsz le, nem rögzülsz bele. Pihensz a mozgásban és mozogsz a pihenésben, nyugszol a cselekvésben és cselekszel a nemcselekvésben. Így kezdesz el mindent önmagáért szeretni, mindent átélni és nem örökké beteljesületlen célok vágyaitól hajtva loholni valamerre. A jógi mindig mozog, de sosem siet, nem vágyik, de megelégedetten törekszik. Bensejét nem a vágy kiapaszthatatlan tüze perzseli, de a törekvés lángja égeti, amit az elégedettség ölelése csillapít. Ha így élsz és cselekszel, életedben megszűnik jó és rossz tett, jó és rossz ember, s az eredmények, érdekek nem kötnek többé. Értelmed kitalál a célok illúziójának erdejéből és rátalál az önmagadhoz vezető útra. Ez a szabadság, itt a béke, s itt lakik a boldogság. Nem majd egyszer, valahol máshol, valaki más; hanem Én Itt Most Az Vagyok.