2026. január 29., csütörtök

Szavak szimfóniája

Volt gyermekkorom.
Voltak álmaim.
Volt tehetségem. 
Több, mint tallérjaim.

Vágytam a zenére.
Vágytam énekre, muzsikára.
Vágytam eggyé lenni.
Eggyé a dallammal.

Nem sikerült.
Nem voltam elég. 
Nem volt elég a tallér.
Megmaradt a szó.

A szó mellettem volt.
A szó mindig.
A szó bennem lüktetett.
Zenévé lett a szó.

Érzéssé lett a szó. 
Dallammá lett a szó. 
Ritmussá lett a szó.
És egyszercsak megszólalt belül. 

Most van bennem már zene. 
Most van bennem már ének. 
Most van bennem lüktetés
ritmus, szavak ritmusa,
muzsika, szavak himnusza.

Szavak - szimfóniája!

Az alázat grádicsain

Az alázat grádicsain lépdelek
hol fel, hol lefelé térdelek
rajta
meghajlok néha mélyen
haladok
előre, felfelé
lefelé.

Néhol stabil, bízható
néhol csúszik, megingó
meztelen talpam, térdeim
megsebzik a régi kőlapok
lehajlok mélyen én
mert könnyebb meggörbülve
letérdelve
haladni előre
felfelé
lefelé.

Megtanultam, hogy megállni nem szabad
néha megpihenni rajta meglehet
nem soká
haladni kell
vagy leesek
elgyengülök
erősnek kell lennem
hogy elérjem a kővetkezőt
előre felfelé
lefelé.

Megtanultam levetni ruháim, amik nem
vagyok, nem én vagyok, nem enyém, 
hátráltat csak az úton a grádicsok éjjelén
nappalán, az úton haladva lassan
tovább, egyenként cipelve, hordozva
lerakva terhemet, lépve tovább, tovább
előre felfelé 
lefelé. 

Sötét dereng, hajnal van, vagy éjjel 
fáklya tüze ég?
Nem tudom, nem törődhetek vele
utam van, menni kell előre grádicsok végtelén
előre felfelé
lefelé. 

Nincs vége.

2026. január 25., vasárnap

2026. január 20., kedd