A türelem természete

A türelem végtelen természetű.

Egyszerűen sohasem fogy el.

A türelemben ezért

végtelenül benne lehet maradni.

A türelemből akkor jövünk ki,

ha a célt már nem szolgálja.

Az önfegyelmezett ezért

soha nem veszti el a türelmét,

hanem ha kell,

egyszerűen leteszi azt -

egy időre.

Be nem avatkozó beavatkozás

"Tedd a nem-cselekvést, és mindennek meglesz a rendje." (Tao te King, 3)

Csendben figyelni

Aki nem tud csendben hallgatni és figyelni,

az jó sokáig még nem fog fejlődni

az önismeret útján. 

Egész addig nem,

míg meg nem tanul

csendben hallgatni és figyelni.

SZŰKSÉG

Kinek kevés vagy,

minden is lehetsz akár,

hiánya leszel.

Felelősségvállalás a határokon is

Felelősségvállalás, amikor elfogadjuk, hogy tetteinknek következményei vannak és ennek tudatában tesszük meg tetteinket. A felnőtté válás biztos mércéje a felelősségvállalás. 

A felelősségvállalás egy komolyabb, a környezettel összefüggő fokozata az, amikor felismerjük, hogy szabadságunk nem végtelen, hanem pontosan addig tart, míg mások szabadságát nem sérti. Amikor szabadon megyünk előre és a másik határába ütközünk, nem léphetjük át, mert az már támadás a másik szabadsága ellen.

Ha nem látjuk, hol van a másik határa, az egész biztos jele annak, hogy a felnőtté válás még nem teljes bennünk, hiszen csak a gyerekek olyan megfontolatlanok, hogy mások kerítésein átugrálnak.

Ha szokásunk mások határainak semmibe vétele, annak is következményei vannak, amelyeket előbb, vagy utóbb meg kell tapasztalnunk a bőrünkön. 

Vannak határai minden érző lénynek, embereknek, állatoknak, növényeknek, természetnek, a Földnek is.

Hasznos erre figyelnünk, hogy mialatt a személyes boldogságot, békét és szabadságot keressük, másokét közben ne vegyük el. Ez a figyelmesség később saját boldogságunkat is teljesebbé fogja tenni.

Karma jóga: energiamegmaradás

Karma jóga a megoldás, tedd a tetteidet, következetesen, lépésről lépésre, kötelességből, a gyümölcseihez való ragaszkodás nélkül, azokról lemondva. Akkor nem tudnak energiát rabolni tőled azok, akik másokból élnek.

Keressétek először a boldogságot

Nézzétek meg az embereket reggel! Hogy sürögnek, de kedvetlenül, szomorú, lemondó arccal. Nem a saját életüket élik. Nem az álmaikat követik. Feláldozták azokat a megélhetés oltárán. Ezért rosszkedvűek, rosszakarók, irigyek és erőtlenek sokan.

Az ember élete nem ilyen kellene, hogy legyen. A természet nem ilyen. "Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?" A természet csak van és mégse hal éhen. Nincsenek nagy igényei, és szükségei természetes módon kielégíttetnek. Napfény, eső, szél, hideg, meleg, innivaló, ennivaló, otthon.

Az ember szívében ott van a boldogság magva. Ez egy emlék és egy érzés és egy gondolat és egy hely egyszerre. Keressétek először a szívbeli boldogságot! Emlékezzetek rá! S az emlékezés meghozza az érzést, az érzés a gondolatot, a gondolat a boldogság helyének létezését. Aki itt van, ezen a helyen, nincs sem szüksége, sem szenvedése.

Ott tévedtek, hogy a boldogságot valaminek a végén keresitek. Közben pedig az mindennek az eleje. Az az írás, hogy "keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek" nem mást jelent. Azt üzeni, hogy először mindig boldognak kell lennetek, hogy cselekedeteitek jók, önzetlenek és teljesek legyenek. Keressétek először a boldogságot!

További olvasmány: https://szentiras.eu/RUF/Mt6,25-34

Stressz

Rohanok, rohanok, lázasan futok,

erőből, szívem kalapál, ki akar törni mellkas börtönéből,

tüdőm fújtatóként kapacitásán túl erőlködik,

lábaim néha összekoccannak, összegabalyodnak, combom erősen megfeszül, szaggatva csontom

utol kell érnem, le kell hagynom, a kötelességet, kötelességeket, teendőket

nem magamért, nem vágyamért, nem álmomért,

csak szolgálok, teljesítem feladatomat, egyiket a másik után

a kötelességek özönében előre rohanva

kapkodom fejem, kapkodom szemem

mi a következő, merre hajoljak, mit tegyek,

hogy minél többet, minél kevesebb idő alatt elvégezzek

kifulladok, megállok támaszkodva térdemen

a levegő sikoltva viaskodik önmagával ki és be tüdőmben

szívem ki tudja milyen veszett ritmust dobol.

Rohannom kell tovább.

Nem menekülök, előre vágtatok vadul

míg bírom.

Szabad irodalom

Akármennyire akarja a dopaminvezérelt poszt-irodalom az eredeti irodalom szerepét átvenni, nem tudja. Az ember ugyanis eredetileg sohasem másnak ír, hanem magának. Ebbe ugyan még belevegyül a szórakoztatás és/vagy a tájékoztatás igénye is, de az alapvető indíték mindig az önkifejezés. Az önkifejezésnek pedig nem tesz jót az azonnali visszajelzésre való figyelem. Mert módosítja. Mint abban a bizonyos kétrés-elméletben. Az önkifejezés akkor szabad, ha egyedül van. És ez a social media világon kívül található. 

Nem-ragaszkodás

A meditáció a nem-ragaszkodás gyakorlása. 

Vairagya. Vagyis szenvedélytelenség, vágynélküliség, kötődésmentesség, uralom a vágyak felett. A vairagya a raga, vagyis a ragaszkodás ellentéte.

Elengedsz mindent, ami kötöz, ami fogva tart, ami kínoz, ami nehéz. És emelkedsz felfelé. 

Az Önvaló tanít. 

- o -

Ez így bukkant fel a tudatomban.

A meditáció a nem-ragaszkodás gyakorlása.

Vairagya.

Engedj el mindent és emelkedj.

Így, szó szerint.

A vairagya szóra nem is emlékeztem mi.

Csak felbukkant.

Az is.

Éreztem a lehúzó, kötöző umbrali energiákat.

Éreztem, ahogy ott tartanak.

Ahogy azonosulok velük.

Aztán elengedtem.

És elkezdtem könnyű lenni.

Fejem felett pár pillanatig mintha Nap sütött volna, fehér fény.

Nem láttam, éreztem.

Én is már rég olvastam a vairagya-t, nem emlékeztem rá konkrétan.

Nem látsz semmit a meditációban, a kavargó gondolataid képeit leszámítva.

Amint elengeded, semmi.

És nem látsz semmit.

Csak átlényegülsz.

Idővonal

Hajnal

- Velem jössz, a világ végére is?

- Veled bárhová.

Dél

- Elbírjuk ezt a terhet, amit a holnap hoz?

- Együtt elbírjuk, ne félj. Megoldjuk.

Délután

- Megváltoztunk. Látod az ősz hajszálaimat?

- Csak még szebb vagy tőlük, mint harminc éve.

Alkony

- Elfáradtál az úton hazafelé?

- Dehogy! Amíg fogod a kezem, addig könnyű minden lépés.

Este

- Hallod még a szívem dobogását?

- Nemcsak hallom, benne élek.

Jól élni

Tudja valaki, hogy kell úgy igazán JÓL élni?

Hogy kell ezt az életet jól csinálni?

Azt hiszem, ez mindenkinek egy nagyon mély és személyes kérdés és válasz. Nekem ez a tiszta létezés állapotába lépni az állandó készenlét kényszeréből. A cselekvés keserű és édes gyümölcseit mind felajánlani Istennek: "Nem az én adósságom és nem az én érdemem, hanem a Tiéd.". A törvény/karma és a Lélek/dharma egyszerre igaz bennem. Lehetek sebzett és gyógyult; gyermek és vén; tanítvány és guru egyszerre. Megengedhetem magamnak a nemtudás szabadságát. A kontrollt, hogy Istené legyen. Az Istené, akinek több arca is lehet: Jahve, Atya, Mahadev, Narayan, Jézus, Krishna. A „kell”, „tartozom”, „helyes” kifejezések mellet ott van a „lehet”, „felajánlom”, „vagyok” is. A jól élést nekem nem megtanulni kell, hanem leszokni a rosszról, gyakorolva a jót. Leszokni a feszültségről, leszokni a magyarázkodásról, leszokni a jövő biztosításának kényszeréről, ahol én vagyok egyszerre a pap, az áldozat és a szemlélő. Mert nem csak egy baleset vagyok, hanem a feltétel nélküli Kegyelem tervének részese. Mert nem az számít, hogy ki vagyok, vagy mim van, hanem a személyes Isten bennem. Aham Brahmasmi.