A falevél
A Síkságon a falevél a közrend elleni merénylet. Amint egy fa elköveti azt a meggondolatlanságot, hogy elhullatja lombját, a Síksági Ember riadót fúj. Számára a levél nem biológiai képződmény, hanem "támadás", amely beszennyezi a térkövet. Benzines lombfúvóval (mely a síksági ember rituális hangszere) üldözi a "szemetet", amíg az egy nejlonzsákba nem kerül, hogy aztán a szeméttelepen várja a feltámadást. A kert nem élőhely, hanem egy steril kőműves-bemutatóterem.
A Hegyvidéken a falevél a föld meleg, puha takarója. A Hegyi Ember tudja, hogy a természet nem szemetel, hanem öltözködik. A levél hőszigetelés a gombáknak, vacsora a gilisztáknak, búvóhely a sünöknek, és puha szőnyeg az ember bakancsa alatt. Ha a levél a küszöbre téved, az nem "rendetlenség", hanem üzenet az természettől: "bennszülött vagy, nem látogató".
A patak
A Síkságon a patak itt egy "kezeletlen vízelvezetési probléma". Haszontalan, mert nem lehet benne jachtot tárolni, és veszélyes, mert vizes lesz tőle a gyerek cipője, vagy netalán beleesik. A Síksági Ember megoldása: betonba szorítani, lefedni, vagy legalábbis kiegyenesíteni, hogy úgy nézzen ki, mint egy folyékony autópálya. A víz számára csak akkor érték, ha egy számlázható mérőórán keresztül érkezik a medencébe.
A Hegyvidéken a patak a ház lelkiismerete. A Hegyi Ember nem "birtokolja" a vizet; ő csak engedélyt kapott a tájtól, hogy mellé telepedjen. A víz csobogása számára az idő egy formája: emlékezteti rá, hogy minden folyik, semmi sem állandó, és a pénzcsörgésnél sokkal megnyugtatóbb a kavicsok koccanása.
A rend
A Síkságon a rend a 90 fokos szög és a vonalzó diadala. A bokrot golyóvá nyírják, a füvet katonásan rövidre vágják, nehogy egy rovar is otthon érezze magát; a kerítés pedig magasabb, mint az értelem. A Síksági Ember felhalmoz: három garázs, két fészer, ezer tárgy, aminek az őrzése felemészti az életét. A "Hódító", aki minden négyzetcentiméterre rá akarja vasalni az akaratát.
A Hegyvidéken a rend "láthatatlan": a természet vezényli. A kerítés csak jelzésértékű, mert a valódi határt a sziklafal vagy a szakadék jelöli ki. A Hegyi Ember nem akar hódítani, mert tudja, hogy a hegy úgyis visszavesz mindent. Kevéssel is beéri, mert a hátizsákjába sem fér bele egy egész pláza: csak azt tartja meg, ami valódi, ami fa, ami kő, ami könyv. Beilleszkedik, mint a zuzmó a sziklába: észrevétlen, szívós és elpusztíthatatlan.
A szabadság
Míg a Síksági Ember infarktust kap, ha a szomszéd pitypangja átporoz az ő sterilitásába, addig a Hegyi Ember csak mosolyog, amikor a zúzmó elkezdi díszíteni a lépcsőjét.
A Síkságon a vagyon a szabadság ára, a Hegyvidéken a szabadság az anyagiak elengedésének jutalma.
