Jól élni

Tudja valaki, hogy kell úgy igazán JÓL élni?

Hogy kell ezt az életet jól csinálni?

Azt hiszem, ez mindenkinek egy nagyon mély és személyes kérdés és válasz. Nekem ez a tiszta létezés állapotába lépni az állandó készenlét kényszeréből. A cselekvés keserű és édes gyümölcseit mind felajánlani Istennek: "Nem az én adósságom és nem az én érdemem, hanem a Tiéd.". A törvény/karma és a Lélek/dharma egyszerre igaz bennem. Lehetek sebzett és gyógyult; gyermek és vén; tanítvány és guru egyszerre. Megengedhetem magamnak a nemtudás szabadságát. A kontrollt, hogy Istené legyen. Az Istené, akinek több arca is lehet: Jahve, Atya, Mahadev, Narayan, Jézus, Krishna. A „kell”, „tartozom”, „helyes” kifejezések mellet ott van a „lehet”, „felajánlom”, „vagyok” is. A jól élést nekem nem megtanulni kell, hanem leszokni a rosszról, gyakorolva a jót. Leszokni a feszültségről, leszokni a magyarázkodásról, leszokni a jövő biztosításának kényszeréről, ahol én vagyok egyszerre a pap, az áldozat és a szemlélő. Mert nem csak egy baleset vagyok, hanem a feltétel nélküli Kegyelem tervének részese. Mert nem az számít, hogy ki vagyok, vagy mim van, hanem a személyes Isten bennem. Aham Brahmasmi.

Szabó Lőrinc: Ez Vagy Te

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se

sírok már érte:

nem olyan fontos dolog a halálom.

Semmi se vész el ezen a világon,

egy a lélek és ezer a ruhája

s a valóság csak ez a könnyü pára.

Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek

a drága mézet,

száz illatot és száz színt elkevernek,

így találják meg a sokban az egyet:

egy a valóság s ezer a ruhája,

a lélek az egy, ez a könnyü pára,

hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak

és megnyugodnak;

melyik melyik volt, nem tudja a tenger.

Én is megteltem már az örök eggyel:

egy az anyag s minden más csak ruhája,

lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,

érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?

Vágd szét a magvat!

Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,

ez nő meg fává, ez a láthatatlan:

ez a lélek, a mindenség csirája,

ez a valóság, ez a könnyü pára,

tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:

mindenen átcsap az örök lehellet:

az isten él, az isten A Te Lelked:

ez a valóság, melynek nincs halála,

ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu!

(A Chandogya upanishad nyomán)

Nem én vagyok

Nem én vagyok a boxzsák. Nem én vagyok a cipőkaparó. Nem én vagyok a telefonkagyló. Nem én vagyok a takaró. Nem én vagyok a színes köd. Nem én vagyok az ölelés. Nem én vagyok a fagylalt. Nem én vagyok a megerősítés. Nem én vagyok a helyeslés. Nem én vagyok a dicséret. Nem én vagyok a buksi-simogatás. Nem én vagyok a káprázat. Nem én vagyok a vállveregetés. Nem én vagyok a monológ tere. Nem én vagyok a bántható. Nem én vagyok a büntethető. Nem én vagyok az okolható. Nem én vagyok az, akit használhatsz.

én

ezen

mind

túl

vagyok

.

"Én vagyok" Ének

Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az Oṁ szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, a képesség az emberben.
Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, minden élő élete és minden aszkéta vezeklése.
Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága!
Én vagyok a szenvedély és vágy nélküli erő az erősekben, és Én vagyok a nemi élet.
Tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Bizonyos értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői, mivel azok – épp ellenkezőleg – Bennem vannak.

Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló felajánlás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás is.
Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, Én vagyok az, ami megtisztít, és Én vagyok az Oṁ szótag. A Ṛig-, a Szāma- és a Yadzsur-véda szintén Én vagyok.
Én vagyok a cél, az ellátó, az Úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek az alapja, a nyugvóhely és az örök mag.
Én adom a hőt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esőt. Én vagyok a halhatatlanság és a halál megszemélyesítője is. Lélek és anyag egyaránt Bennem van.

Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
Az ādityák közül Viṣṇu, a fények közül a ragyogó Nap, a marutok közül Marīci, a csillagok közül pedig a Hold vagyok.
A Védák közül a Szāma-véda, a félistenek közül Indra, a mennyek királya, az érzékek közül pedig az elme vagyok, s Én vagyok az életerő [a tudat] minden élőlényben.
A rudrák közül az Úr Śiva, a yakṣák és rākṣaszák közül a vagyon ura [Kuvera], a vaszuk közül a tűz [Agni], a hegyek közül pedig Meru vagyok.
Tudd meg, hogy a papok közül én vagyok a legfőbb, Bṛihaszpati. A hadvezérek közül Kārtikeya, a vízgyűjtők közül pedig az óceán vagyok.
A nagy bölcsek közül Bhṛigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális Oṁ vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.
Valamennyi fa közül a banyan, a félistenek bölcsei közül Nārada, a gandharvák közül Citraratha, a tökéletes lények közül pedig a bölcs Kapila vagyok.
Tudd meg, hogy a lovak közül a nektáróceán köpüléséből született Uccaiḥśravā vagyok. A királyi elefántok közül Airāvata, az emberek közül a király vagyok.
A fegyverek közül a villám, a tehenek közül a surabhi, a nemzést okozók közül Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül pedig Vāszuki vagyok.
A sokcsuklyás Nāgák közül Ananta, a vízi lények közül Varuṇa félisten, az eltávozott ősök közül Aryamā, s a törvényvégrehajtók közül Yama, a halál ura vagyok.
A daitya démonok közül az odaadó Prahlāda, a hódítók közül az idő, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül pedig Garuḍa vagyok.
A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül Rāma, a halak közül a cápa, a folyóvizek közül pedig a Gangesz vagyok.
Valamennyi teremtésben Én vagyok a kezdet, a vég és a közép is! A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logika művelői közül pedig a végső igazság vagyok.
A betűk közül az „a”, az összetett szavak közül pedig a kettős szó vagyok. Én vagyok a kimeríthetetlen idő is, s a teremtők közül Brahmā vagyok.
Én vagyok a mindent elpusztító halál, és a jövőbeni megnyilvánulások teremtő elve. A nők közül a hírnév, szerencse, finom beszéd, memória, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.
A Szāma-véda himnuszai közül a Bṛihat-szāma vagyok, a versformák közül pedig a Gāyatrī. A hónapok közül a mārgaśīrṣa [november-december], az évszakok közül pedig a virágot fakasztó tavasz vagyok.
A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a legragyogóbb vagyok, de Én vagyok a győzelem, a kaland és az erősek ereje is.
Vṛiṣṇi leszármazottai közül Vāszudeva, a Pāṇḍavák közül Ardzsuna, a bölcsek közül Vyāsza, a nagy gondolkodók közül pedig Uśanā vagyok.
A törvénytelenséget elfojtó eszközök közül a büntetés, a győzelemre vágyók között az erkölcs, a titkok közül a csend, a bölcsek között pedig a bölcsesség vagyok.
Minden lét teremtő magja is Én vagyok! Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem.

Én igazából...

Én igazából...

Nem vagyok boldog,
se bánatos,
nincs fájdalmam,
se örömöm,
nincs erényem,
se vétkem,
nem teszek jót
és rosszat sem.

Nincs bennem gyűlölet,
se vonzódás,
se ellenszenv,
se kedvelés,
se kapzsiság,
se nagylelkűség,
se gőg,
se alázat.

Nincs kötelességem,
se jogom,
se pénzem,
se adósságom,
se vágyam,
se megelégedésem,
nem vagyok hálátlan,
s nem adok hálát sem.

Nem mantrázom,
s nem imádkozom,
szent helyekre nem járok,
szentírást nem olvasok,
nem félek a haláltól,
se pedig az élettől,
nincsen halálom,
s nem volt születésem sem.

Nem vagyok se szülő,
se gyerek,
se társ,
se szerelmes,
se rokon, hozzátartozó,
se barát, bizalmas,
se főnök, mester,
se beosztott, tanítvány.

Nem vagyok e test,
sem ez elme,
sem a gondolat,
sem az érzés,
sem a beszéd,
sem a tett,
sem a név,
sem a sors.

Én igazából...

Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?

(Adi Shankara: Atma shatkam nyomán - Imolai Gábor)

Az Én éneke

Ne szaladgálj

Nincs bölcsesség, nincs szép gondolat,
nincs áhítatos magaslat, magasztos szépség,
bármiféle öröm, melyet meg kellene fontolni, át kellene élni,
hogy a lelket kiragadd abból, amiben épp van.
Nem kell keresni idézetet, viccet, aha-élményt, bölcs tanítót, csodás mantrát, szép zenét, hogy felvidítson, elvigyen onnan, ahol épp vagy.
Meditálni, légzést figyelni, gondolatokat kergetni, -szabályozni is felesleges.
Csak épp ülj le és légy jelen, figyelj, éld át ami van, ami vagy, épp úgy, ahogy most vagy és fogadd el.
Nincs benned negatív, "rossz", amitől menekülnöd kellene, ha menekülsz előle, belőle, előle, épp azzal teszed azzá.
Csak ülj le és figyelj, ne használj mesterkélt testtartást, kéztartást, légzést, mantrát, imát, szót, hangot. Épp ez az, ami kell neked, ahogy, ami éppen vagy.
Itt vagyok, mindig itt voltam és itt is leszek. Hová is mennék máshova? Maradj itt és ne szaladgálj. Én vagyok. Itt vagyok. Ez vagyok.

A függőség természete

Az alkoloholista függő? A drogos függő? A dohányos? A szerencsejátékos? A szexmániás? A zugevő? Ki a függő és ki nem? Aki nem tud káros szenvedélyétől szabadulni? Mit hívunk károsnak? És mit szenvedélynek? Megannyi sztereotípia, előítélet...

A függő az, aki nem azt teszi bármely pillanatban, amit kell, vagy akar, hanem azt, ami kedvét szolgálja, vagy amit nem akar. A függőnek van valamije, vagy valakije, amivel, vagy akivel több időt tölt, mint amennyi a dolgai, kötelessége mellett szabadon marad.

Függőség lehet az alkohol, a kábítószer, a cigaretta, a szerencsejáték, a szex, az étel. De az lehet a shoppingolás, a hatalom, a szerelem, a pénzszerzés, a munka, a számítógépes játék, a közösségi hálózatok, a tévé, a hobbi, az olvasás, a művészetek, az edzés, a jóga, a vallás és Isten is. Szinte mindentől képes az ember függő lenni. Amint nem tudod határok közt csinálni és bármikor dolgod, kötelességed után látni, függő vagy.

A függőség mindig szokássá válik. Program, amit újra és újra lefuttatsz, mikor ismét megteszed és ezáltal megerősíted, magadat pedig szolgájává teszed egyre inkább. Az ember függőnek született. Minden ember függő. Csak a függőségek "káros", elítélt volta és a függőséggel eltöltött idő változik személyenként. Ez így van minden egyes emberrel, amíg nem szabadul. Éppen ezért senki sem méltó arra, hogy elítélje a másik embert. Nincs jobb és rosszabb ember. Csak függő ember van. És az a néhány kivétel, megszabadult.

Azt teszed, amit szoktál? Függő vagy. Szokásaid rabja. Azt teszed, amihez kedved van? Függő vagy. Érzéseid rabja, a "kedv" szolgája. Azt teszed, ami eszedbe jut? Függő vagy. A gondolataid, a gondolkozás csatlósa. Azt teszed, amivel azonoulni tudsz? Függő vagy. Az "én" láncravetettje.

Azt hiszed, megszabadulhatsz függőségedtől, úgy, hogy befejezed, lemondasz róla, abbahagyod? Egy ideig békén hagy, igen. Míg ki nem tisztul fejed és azt nem érzed, szabad vagy. És mikor ide eljutsz, beindul a program, amit te magad írtál és úgy érzed, most már megteheted, mert bebizonyítottad, hogy szabad vagy tőle. És az előzőnél még mélyebb verembe esel, mert függőséged (a "süti") még édesebb, mint valaha. Sohasem szabadulsz meg tőle így.

A függőségtől úgy szabadulhatsz meg, ha eggyel nagyobbra cseréled. A stop, törlés nem működik, csak a csere egyedül. Mert függőnek születtél. A sütizést edzésre cserélheted. A tévét olvasásra. A számítógépet természetjárásra. A hatalmat jótékonykodásra. Az önzést szerelemre. Az edzést jógára. Az alkoholt, drogot vallásra. A materializmust spiritualizmusra. Isten az utolsó előtti függőség. A legjobb "anyag", mert nem látható, "nem káros", "helyrejössz", "felépülsz", mindenki fel fog rád nézni ("megtalálta Istent", "megtért", "mint akit kicseréltek"). De káros. Az egész személyiséged elveszted tőle. Lassan, de biztosan átalakulsz. Lecseréled önmagad egy mintára. Aki nem ember. Aki nem te vagy. Parancsolatok, szabályok rabja leszel. A legnagyobb függő.

Az utolsó függőség csak az, amitől valóban megszabadulsz. Nincs sehol leírva, nincs hozzá szentkönyv, vallás, módszertan, út, mantra. Nem találod sehol sem. Amíg kívül keresed. "Belül" keresd. Te magad vagy. Nem akinek gondolod magad. Nem akinek érzed magad. Nem a neved, nem a sorsod, nem a családod, nem a hivatásod, nem a szerepeid egyike.

A jógában úgy nevezik: Önvaló, valódi Én. Van is a megtalálásához egy nagyon eredeti módszer (nem ez az egyetlen), az, hogy sorban leveted magadról szerepeidet (ez sem én vagyok, az sem én vagyok) és miután a végére jutottál e vetkőzésnek, elkezdesz keresni: "ki vagyok én?". Honnan jön az én-tudatom, hol van bennem az "én", ez az újabb gondolat, érzés honnan jött bennem? Ha kitartasz a keresésben, mintha azt ismételgetnéd, hogy "én", "én", "én", ..., a gondolataid, érzéseid elcsitulnak és megtalálod valódi önmagad.

Ez az utolsó függőség. De miért megszabadulás mégis? Mert a gondolatok, érzések, gondolkodás, emlékek, a gondolkodó ember elmúlik benned és innentől azt és akkor teszel, amit és amikor akarsz. S miért függőség mégis? Mert soha nem akarod tartósan máson pihentetni figyelmedet. Önző, egoista emberré válnál ettől? Dehogy, az a gondolatok és érzések terméke. Figyelmed Önmagadon pihen, mégis mindenkire figyelsz. Ezért az utolsó függőség, mert Önmagad rabja vagy, aki mindenre szabad. Ide igyekszünk mindannyian.

A bambusz-akrobata páros

"Volt egyszer régen egy utcai mutatványos páros, egy özvegyember, meg a lánya. Minden nap dolgozniuk kellett  a piactéren a betevő falatért.

Az volt a produkciójuk, hogy az ember egy hosszú bambuszrudat állított fel, egyensúlyozott szép lassan felmászott a rúdra, óvatosan felállt a tetejére utána a kislány is felmászott a rúdra, majd az ő vállán megállt.

A páros mindkét tagjától ez a mutatvány nagy erőt, koncentrációt, figyelmet kívánt meg, hogy elkerülhessék a sérüléseket.

Egyszer, egy kemény nap után az ember így szólt: nézd lányom, az a lényeg, hogy egymásra figyeljünk a legjobban, mert csak akkor lesz jó a mutatvány, és akkor kapunk annyit, amennyiből enni tudunk.

A kislány bölcs volt és így szólt: Szerintem jobb az, ha mindegyikünk teljes szívvel csak magára figyel, mert ha magadra figyelsz, akkor mindkettőnkre figyelsz. Ez az igazi egyensúly. ezzel keresünk annyit, hogy mind a ketten eleget ehessünk."

"Egyesek úgy tartják, hogy Buddha maga is elmondta ezt a példát. A történet arra szolgál, hogy illusztrálja, hogy a legfontosabb dolog, amit megtehetsz, hogy vigyázz másokra.

De azáltal, hogy megtanulod, hogyan tápláld az elmédet és a testedet, egy idő után természetesen elkezdesz törődni a körülötted lévőkkel, és pozitívabb hatással leszel a környezetedre. Nincs szétválasztás, tudatosan gondoskodni magadról (szellemi értelemben, nem anyagi "vásárolni magamnak" típusú értelemben), egyenlő azzal, hogy gondoskodsz másokról."

https://karmaguru.hu/bambuszakrobata

Másokra nem tudsz hatással lenni. Magadat tudod megváltoztatni. Amíg azt gondolod, másokat kell megváltoztatnod, addig erőszaktevő vagy, még a legjobb szándékkal is. Mert ezzel azt mondod, benned így minden jó, változzon mindenki más. Te az áldozat, ők meg a hibások.

Amint lemondasz az áldozat-szerepről, teremtő/cselekvő szerepbe lépsz át. Nem megtörténnek veled a dolgok, hanem te formálod a sorsodat. Felelősséget vállalsz a tetteidért és hajlandó leszel áldozatot vállalni az újabbakért.

"Legyetek önmagatok fénye, a menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül." - mondta Buddha, vagyis, ahogy a kislány mondta, figyelj oda magadra és akkor mindenki másra is figyelni fogsz és megtalálod az egyensúlyt.

Figyelj magadra!

Szenvedés

Szenvedés a szenvedés, mert a fájdalom elviselhetetlenné lesz.
Szenvedés a változás, mert ami megjelenik, el is fog tűnni biztosan.
Szenvedés a nem-tudás, mert nem tudjuk, mi történik.
Szenvedés a születés, mert halálos betegek vagyunk csecsemő korunktól fogva.
Szenvedés az öregség, mert közel jött az elmúlás.
Szenvedés a betegség, mert a tökéletesnek hitt esendővé válik.
Szenvedés a halál, mert mindenünk elvész, amit örökre magunkénak hittünk.
Szenvedés a fájdalom, mert el vagyunk választva attól, akit/amit szeretünk.
Szenvedés a frusztráció, mert azzal kell együtt lennünk, akit/amit nem szeretünk.
Szenvedés a szenvedés, mert nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk.
Szenvedés az aggodalom, mert vigyáznunk kell arra, amink van.

De ki az, aki szenved? Kinek fáj? Ki érez? Tudod-e?
Ki hiszi az elmúlót állandónak? Ismered-e?
Ki nem tud? És mit tud egyáltalán? Te?
Ki az, aki születik? Vajon te lennél?
Ki öregedik? Nem csak a tested?
Ki betegszik meg? Nem az elméd?
Ki az, aki meghal? Ha végig szemléled és utána is látod tested elmúlását?
Ki hiszi, hogy el van választva másoktól? Ha nem ez a test vagy, ami bezár, elválaszt?
Ki szeret és ki nem szeret benned? Nem elméd-e?
Mit szeretnél? Mi nincs meg neked?
Mid van? Van-e valamid? Hogyan birtokolsz?
Ki vagy te? Rájöttél-e már, hogy nincs semmid? S hogy nem ismered magadat? Hogy egy csomó gondolat, emlék amit "én"-nek és "enyémnek" veszel? Ezért szenvedsz.
Keresd meg és engedd el az "enyém" és az "én" gondolatát és nézd meg, marad-e szenvedés...

Mindentudó guruk és az egyéni - akár helytelen - gyakorlás

"Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen utuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy vajon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat.
Amikor elmesélte, hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta.
Az öreg elbeszélte, hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással töltötte, és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette.
Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Most már a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindig nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt.
Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszínére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra."

/ismeretlen szerző/

https://karmaguru.hu/?route=simple_blog/article/view&simple_blog_article_id=101

Ma nagyon sokan authentikus (indiai, keleti, megvilágosodott, felemelkedett, stb.) mestereket keresnek, követnek. Sokszor eszetlenül, nem gondolkodva, önmagukat feladva. Nem nézve azt, hogy ez az ő utuk-e. Nem a mester számít, hanem a tanítás. És nem a tanítás számít, hanem a gyakorlás. Hogy be tudod-e illeszteni az utadba, hogy önmagadhoz közel kerülsz-e. Ha csak tudod, ha csak beszélsz róla, ha van papírod, amit a falra kitehetsz, az semmi. Egyedül jöttél e világra és egyedül mész is el. Ha jössz, mész és nem vagy végig itt... Csak az számít, hogy a te mantrádat te mennyit gyakorlod és mennyire kerülsz közel te magadhoz általa...

Te már az vagy

Azt hiszed, mindenért tenned kell valamit, hogy elérd.
Azt hiszed, hogy akkor következik be, mikor megteszed.
Azt hiszed, csak akkor érzed, mikor már ott vagy.
De hát hiszen te mindvégig az vagy!
Az elejétől a végéig.
Csak nem arra figyelsz.
Annyira erőlködsz, hogy elérd, hogy észre sem veszed, hogy végig benned van.
Az öröm.
A beteljesülés.
Az egyesülés.
Az egység.
Az egészség.
A jóllakás.
A kielégülés.
Az uralkodás.
A szerelem.
A szabadság.
A megértés.
Az önazonosság.

A tudatosság, a meditáció nem egy gondolati, értelmi, koncentrációs tevékenység. Hanem érzés, folyamatos érzés. Érzed, érzékeled az örömöd, a jó érzés forrását, amit minduntalan érzel, mikor valami számodra kedves dolgot teszel. Ha ennek a jó érzésnek a mélyére mész magadban, akkor rájössz, hogy ez a jó érzés, öröm mindig ott van benned, akár teszel érte valamit, akár nem. Figyelj a folytonos érzékelésére és megmaradsz az örömödben. Ha megmaradsz az örömödben, megmaradsz önmagadban. És ha megtanulod mindenben észrevenni, érezni az örömödet, akkor senki és semmi nem veheti el tőled örömödet. És ha mindig örömödben maradsz, békédben maradsz, önmagadban leszel és senki nem billenthet ki önmagadból.

Öröm-kutatás, az Önvaló elérése

"Én" vagyok a világ világossága

Te a mások szemüvegén át méred magad. És nem méred fel saját szemeddel Te magad, hogy ki vagy és mit tudsz Te. Ez szenvedéseid örök forrása.

Miért függsz másoktól? Miért kell mások véleménye, ajánlása, bármi másoktól? És miért nem keresed a szeretetet ott, ahol a forrása van?

Azt érzed, hogy adsz és nem úgy értékelik, mint azt megérdemled? És azt gondolod, ilyenkor nekik adsz? És ők nem figyelnek rá eléggé? Nekik kell értékelni? Gyerekként is nekik adtál? Szereted, ha látod, hogy tetszik, amit adsz? Mindig ebből méred le, mennyit érsz?

Ha igen, akkor a fény visszaverődéséből állapítod meg, milyen erős maga a fény.
Ha ide eljutottal, akkor viszont már tudod, min kell változtatni ahhoz, hogy ne kelljen vetítővászon a fény mögé Neked. Nem a vászonra kell nézned, fordítsd a fejed a fény felé. Ennyi. Akkor meglátod, mekkora a fény valójában, ha közvetlenül bele nézel.

Tudod ki szeret Téged egyedül és igazán? Te magadat. Tudod, kit engedsz ki a forgalomban magad előtt, átadva az elsőbbségedet neki? Magadat. Tudod kinek veszed a szép ajándékot, mikor másnak ajándékot veszel? Magadnak. És ki örül az ajándékodnak, ha másnak adsz? Te örülsz. Miért szereted mások gyerekét, amikor néha egyik-másik gyerekben gyönyörködsz? Mert a sajátodat látod bennük. És miért szereted annyira a gyerekedet? Mert a tiszta, romlatlan önmagadat látod benne meg.

Te vagy a fény forrása. Te vagy a szeretet forrása. Benned van a béke, a szeretet, az öröm. Minden máson csak tükröződik, csak rávetül. Ezért ha mástól várod, hogy értékeljen Téged, hogy örüljön az ajándékodnak, akkor épp a fal repedéseit kaparászod és ott keresgélsz, hogy honnan jött a fény...

Mert minden a benned levő fény kivetülése, visszaverődése. A kedvteléseid, az örömeid. A barátod, a szülőd, a kedvesed, a gyereked. Isten. Te vagy Az, akiből a fény, a szeretet, az öröm, a boldogság, a béke árad. Ha magadat szemléled, akkor tudod csak felmérni, mekkora maga a világosság. Ha magadat megérzed, soha többé nem lesz más, csak te mindenkiben.

"Én" vagyok a világ világossága. De ki vagyok "én"? Hol van az "én"? Kinek a gondolatait gondolom most? Az enyémeket. Kinek a tulajdonai ezek a gondolatok? Az én tulajdonom. Ki vagyok én? Ebben az irányban van a fény...

Amire nézel, azzá válsz

Amire nézel, azzá válsz.
Amit hallgatsz, az tanít.
Amit szagolsz, feltör benned.
Amit eszel, az leszel.
Amit megfogsz, hozzád tapad.
Amire gondolsz, létre jön.
Amire mondod, hogy "én", az vagy te.
Mind azonosulás.
Te az leszel, amire figyelsz.
De bármi más leszel, mint magad, fájni fog.
A hibás azonosulás szenvedés.
Ezért ha magaddá akarsz válni, figyelj magadra. Gondolj magadra. Tapintsd magadat. Ízleld magadat. Szagold magadat. Hallgasd magadat. Nézd magadat.
Ki az, aki benned lát?
Hol van, aki benned hall?
Merről szagol benned a szagló?
Hová ízlel benned az ízlelő?
Hol érzed a tapintást?
Hol vannak a gondolataid, honnan jönnek elő?
Hol van benned az, aki azt mondja, hogy "én"?
Ki vagy te?

Én vagyok AZ

"Ó, Kuntī fia! Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az Oṁ szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, a képesség az emberben.
Én vagyok a föld (eredeti) illata, a tűz heve, minden élő élete és minden aszkéta vezeklése.
Ó, Pṛthā fia, tudd meg hát, hogy Én vagyok minden lét (eredeti) magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága!
Ó, Bhāraták ura [Arjuna]! Én vagyok a szenvedély és (vágy nélküli) erő az erősekben, és Én vagyok (az) a nemi élet(, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel)." (Bhagavad Gítá 7.8-11)

Az Istenség legfelsőbb Személyisége elmagyarázza nekünk, hogyan mehetünk túl azon a kérdésen, hogy "hogyan lehet nekem több hitem, hogyan találhatom meg Istent?". Az előző részben elmondta, hogy ő a Forrás, mely minden dolog mögött van, a fonál, melyen a gyöngysor nyugszik. Ez a rész a gyakorlati kifejtése annak, hogy hogyan találjuk meg Istent.

Megtalálod a vízben, mert ő az íze. A Napban, Holdban, mert ő a fénye. A mantrákban, mert ő az elején az Oṁ (minden mantrát kezdj vele). A hang, a képesség (a "meg tudod csinálni"), az illat, a hő, az élet, a vezeklés, a mag, az értelem, a bátorság, a szenvedély, az erő, a nemi élet. Minden rajta nyugszik, mindenben ott van.

Ha nem hiszel Istenben, ha kevesled hited, ha szeretnél közelebb kerülni hozzá, ha elválasztottnak, elhagyottnak, magányosnak, szomorúnak, betegnek, gyengének, szegénynek, kicsinek érzed magad, AZ CSAKIS MIATTAD VAN. Mert nem figyelsz, csak a gondolataid csapongó sokaságára, ahelyett, ami VAN.

Ha ezt meg akarod szüntetni, csak maradj csöndben és figyelj. Ne mindig csak magaddal törődj. Keresd minden forrását, lényegét, mindennek a lelkét, ami mozgatja. Keresd önmagadban is ugyanezt. Akkor megtalálod Istent, és azt, hogy amiket éreztél és gondoltál, mind nem igaz.

Aham Brahmasmi, Tat tvam asi, Aham Tat: mind azt mondja, Én vagyok AZ. Vegyél már végre észre!

Megpillanthatod önmagad

"A tökéletesség szintjén, melyet samādhinak, azaz transznak neveznek, az ember elméje a yoga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől. E tökéletesség jellemzője, hogy a yogī ebben az állapotban tiszta elméjével megpillanthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy érzi, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert. Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban megszabadul az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstől." (Bhagavad Gítá 6.20-23)

A jóga gyakorlásával elméd megtisztul a múltbeli tetteid emlékétől, s így megpillanthatod valódi önmagadat. Ez akkora örömöt jelentő boldogságteli állapot, hogy innen már nem vezet út, keresés máshova, s a szenvedések többé nem jelentenek szenvedést. Nem a fájdalom szűnik meg, hanem a fájdalom megszűnik szenvedésokozó lenni.

Krisna, Buddha, Jézus ugyanerről beszél.

"Az emberi élet lényegében szenvedéssel teli;
a szenvedés oka az emberi önzés és a vágyakozás;
van egy út (vagy mód), amelyen keresztül meg lehet szabadulni az önzéstől és a vágyakozástól;
a megszabaduláshoz a „nemes nyolcrétű ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés." (Buddha, A négy nemes igazság)

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." (Jézus, Máté evangéliuma 13.44-46)

A jóga célja Isten országa, mely a szívedben van. Elérhető, megtalálható, itt és most. Te AZ vagy.

Kit hívnak jóginak (yogi/yogin/yogini)?

"Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják yogīnak [misztikusnak], ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása és annak megvalósítása által. Az ilyen ember transzcendentális szinten áll, s önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kavics, kő vagy arany." (Bhagavad Gítá 6.8)


Nem az a jógi (yogi/yogin/yogini), aki annak mondja magát.
Nem az a jógi, aki annak hiszi magát.
Nem az a jógi, aki rendszeresen jógastúdióba jár.
Nem az a jógi, aki minden nap jógaszőnyegre áll.
Nem az a jógi, aki minden nap gyakorol.
Nem az a jógi, aki lábát a nyaka köré csavarja.
Nem az a jógi, aki Instagramon mutatja meg csodás testtartását.
Nem az a jógi, aki szüntelenül törekszik elérni a jóga állapotát.
Nem az a jógi, aki emeli a kundalini-energiát.
Nem az a jógi, aki hangosan hirdeti magát.

Ezek egyike sem JÓGI.

Ezek némelyike szádhaka (gyakorló).

HA minden nap gyakorolsz (szádhaka vagy), ÉS megszerezted A tudást ÉS megvalósítottad ÉS teljesen elégedett vagy önmagadban. ÉS. Ha transzendentális szinten állsz, nem azonosítva magad a testtel, ÉS önfegyelmezetten érzékeid megfigyelője vagy. ÉS. Ha mindent és mindenkit egyenlőnek, EGYnek látsz.

AKKOR jógi (yogi/yogin/yogini) -nak vagy nevezhető.

DE a jógi SOSEM nevezi magát jóginak. ;)

Béke, vagyok

Az egyik kedvencem a Gítából:

Bhagavad Gítá 2.11-15: "Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon."

A lélek örök, a testet le-, fel vesszük, mint a ruhát, a boldogság, boldogtalanság jön-megy. Nincs más állandó, csak a lélek, az állandó változás szemlélője, s a béke, mely önmagában  érhető el, a Vagyok, aki Vagyok békéje.

Egoista vagy?

Az egoizmus nem természetellenes jelenség, nem valami üldözendő rossz, hanem valójában a legelső, legtermészetesebb vallás. Nem kell hozzá valami homályos, távoli Istenben hinni, mert az én mindenkiben, bármikor, szabadon elérhető. Nem kell hozzá szent könyveket olvasni, mert önvizsgálat révén megismerhető. Nem kell róla senkit meggyőzni, megtéríteni, hiszen mindenki születésétől kezdve egoista. A világtörténelem során azok követték el a legnagyobb gaztetteket, akik mások szolgálatában álltak és meg akartak győzni mindenkit, hogy nekik is másokat kell szolgálniuk. A ténylegesen önző emberek azok, akik tagadják, elfojtják természetes egoizmusukat; az igazán másokat szolgáló önzetlenek pedig azok, akik megtalálják önmagukat. Valójában az egyetlen rossz, amit az egoizmusunkkal tehetünk, ha megtagadjuk létét és mással kezdünk el foglalkozni, mint önmagunk. Hiszen ha megismerjük énünket, a másik emberben is ugyanazt az ént fedezzük fel, s ami nekünk jó, természetszerűleg azt kívánjuk mindenkinek, akiben látjuk, hogy az én tudatra ébredt. Ha pedig azt tesszük mindenkivel, amit mi magunknak is kívánunk, ha ugyanúgy örömöt akarunk okozni a másik én-tudatú érző lénynek is, mint magunknak, akkor elértük minden vallás értelmét. Minél tovább vizsgáljuk énünket, annál inkább ráébredünk igazi, határtalan természetére, s rájövünk, hogy az az én, akinek addig képzeltük magunkat, nem létezik, mert igazi énünk végtelen, határtalan, mindentudó, örökkévaló, mindenütt jelen való. Vagyis rátalálunk magunkban arra a lényre, aki mindig boldog és sohasem.hagy el bennünket. Haszontalan dolog tehát különböző vallásokba, mások önzetlen szolgálatába menekülni eredendő egoizmusunk helyett, inkább teljesítsük ki, vizsgáljuk meg énünket és fedezzük fel, mi van akkor, ha az én teljes figyelmet kap, s minden vágyát teljesítjük. Az igazi megszabadulás akkor következik be, mikor bevallod magadnak, hogy egoista vagy, minden célod a saját boldogulásod és kitartóan végére jársz, mi történik akkor, ha tagadásából igenlésébe váltasz, megtalálva az egyszerű kérdésre a választ: "ki vagyok én?".

Nem én vagyok a cselekvő

Nem én vagyok a cselekvő - fedezheted fel életed során, vagyis minél inkább ragaszkodsz a kontrollhoz, hogy szebbé, jobbá tedd életed, annál kevésbé sikerül. Minél jobban akarsz szeretni valakit, annál kevésbé megy. Van egy vágy benned, hogy mérhetetlenül szeresd őt és van egy másik vágy is, hogy meggyőzd igazadról. Ilyen módon akit szeretünk, azzal egyszerre vagy szerető viselkedéssel és egyszerre háborúzol vele. Hol egyik, hol másik kerekedik felül, attól függően, hogy szívvel, vagy ésszel közelítesz hozzá. Régi sérelmeidre vágysz igaztételt, vagy szeretni akarod őt feltétel nélkül. Ha háborúzol, hol felülkerekedsz, hol alulmaradsz, de vedd észre: végleg sosem győzhetsz a másik felett. Ha valakit le akarsz győzni, biztosan elveszíted. Az egyetlen győzelem a feltétel nélküli fegyverletétel, a szeretet. A szeretet soha nem ítélkezik, soha nem háborúzik, nem keresi a maga igazát, nem akarja a maga javát, nem akar megkötözni, csak szabaddá tenni.
Nem én vagyok a cselekvő - mondják az írások és ez Benned azt jelenti, hogy sohasem Tiéd a kontroll az életed felett. Szeress és ne háborúzz, engedd el az igazad, a jogos jussodat, a "kérjen bocsánatot, hogy megbocsássak neki" gondolatát, a "megbocsátok, de nem felejtek" gondolatát és csak szeress. Engedd el a múltad, az igazad, az irányítást. Szeress. Szeresd magadban azt, ami a másikban legjobban bosszant. Szeresd magadban azt, amiért a másikra haragszol. Ne védekezz többé, ha a másik támad, ne reagálj, ha hozzád szól, ér, megbök, piszkál. Csak szeresd őt magadban. Minden, ami a másikban zavar Téged, Benned van. Magaddal kell hát megbékélned előbb, magadat kell, hogy szeresd előbb, hogy aztán a másikkal ugyanezt megtehesd. Mert gyűlölettel gyűlölet nem szüntethető meg, a gyűlölet csak szeretettel szüntethető meg; akció reakcióval nem fejezhető be, végleges igaza sohasem lesz senkinek.
Mi tehát a szeretet igazi útja? "Igazad van", "köszönöm", "szeretlek", "rád bízom", "bízom benned", "hiszek benned", "legyen, ahogy akarod". Ezek a gondolatok, szavak, sokkal többször ismételve, mint régi sérelmeid. Így szűnik meg a háború Benned - magaddal. És lesz béke, szeretet.

Hit, remény, szeretet

"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
...
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."

A szeretet hisz. A hit szeret. E kettő mindig remél. A három egy. A lélek természete, az Önvaló nyelve, anyaga, rezgése. Ha figyelmed a lelkedre irányul, megtalálod magadban mindhármat. Ha elvesztetted őket, magadat nem látod. Nézz befelé, kapcsolódj a lelkedhez, önmagadhoz. E háromnál nincs fontosabb. A szeretet Isten. Isten teremt, hisz. És közben remél, hite megújul. Így szeret. És így vagyunk pont mi is.