Beszél-getés

A beszél-getés szó etimológiailag a beszédnek egy olyan lüktető, megszólaló, ellhallgató módját írja le, ahol a résztvevők beszélnek egy kicsit, elhallgatnak, olyankor aztán más beszélhet, elhallgat. És megy körbe az egész, természetesen szerveződve. Így a témák dinamikusan alakulnak, mert ha elhallgatsz a felénél, negyedénél és a másik hozzászól, akkor a beszél-getés fonala másfelé fordul, mint azt az eredeti témaindító szándékozta. Ilyetén módon a beszél-getés a szónoklat, a meditáció és az empatikus együttlét egy magas szintű keverékévé válik, ahol mindenkinek jó és senki nem kontrollál.

Te szoktál beszélgetni? Vagy inkább monológokban vagy jó? Kíváncsi vagy másokra is? Vagy inkább hallgassanak meg? Ezekből sok mindent megtudhatunk magunkról. 

A Síkság Diktatúrája és a Hegyvidék Demokráciája (szatíra)

A falevél

A Síkságon a falevél a közrend elleni merénylet. Amint egy fa elköveti azt a meggondolatlanságot, hogy elhullatja lombját, a Síksági Ember riadót fúj. Számára a levél nem biológiai képződmény, hanem "támadás", amely beszennyezi a térkövet. Benzines lombfúvóval (mely a síksági ember rituális hangszere) üldözi a "szemetet", amíg az egy nejlonzsákba nem kerül, hogy aztán a szeméttelepen várja a feltámadást. A kert nem élőhely, hanem egy steril kőműves-bemutatóterem.

A Hegyvidéken a falevél a föld meleg, puha takarója. A Hegyi Ember tudja, hogy a természet nem szemetel, hanem öltözködik. A levél hőszigetelés a gombáknak, vacsora a gilisztáknak, búvóhely a sünöknek, és puha szőnyeg az ember bakancsa alatt. Ha a levél a küszöbre téved, az nem "rendetlenség", hanem üzenet az természettől: "bennszülött vagy, nem látogató".

A patak

A Síkságon a patak itt egy "kezeletlen vízelvezetési probléma". Haszontalan, mert nem lehet benne jachtot tárolni, és veszélyes, mert vizes lesz tőle a gyerek cipője, vagy netalán beleesik. A Síksági Ember megoldása: betonba szorítani, lefedni, vagy legalábbis kiegyenesíteni, hogy úgy nézzen ki, mint egy folyékony autópálya. A víz számára csak akkor érték, ha egy számlázható mérőórán keresztül érkezik a medencébe.

A Hegyvidéken a patak a ház lelkiismerete. A Hegyi Ember nem "birtokolja" a vizet; ő csak engedélyt kapott a tájtól, hogy mellé telepedjen. A víz csobogása számára az idő egy formája: emlékezteti rá, hogy minden folyik, semmi sem állandó, és a pénzcsörgésnél sokkal megnyugtatóbb a kavicsok koccanása.

A rend

A Síkságon a rend a 90 fokos szög és a vonalzó diadala. A bokrot golyóvá nyírják, a füvet katonásan rövidre vágják, nehogy egy rovar is otthon érezze magát; a kerítés pedig magasabb, mint az értelem. A Síksági Ember felhalmoz: három garázs, két fészer, ezer tárgy, aminek az őrzése felemészti az életét. A "Hódító", aki minden négyzetcentiméterre rá akarja vasalni az akaratát.

A Hegyvidéken a rend "láthatatlan": a természet vezényli. A kerítés csak jelzésértékű, mert a valódi határt a sziklafal vagy a szakadék jelöli ki. A Hegyi Ember nem akar hódítani, mert tudja, hogy a hegy úgyis visszavesz mindent. Kevéssel is beéri, mert a hátizsákjába sem fér bele egy egész pláza: csak azt tartja meg, ami valódi, ami fa, ami kő, ami könyv. Beilleszkedik, mint a zuzmó a sziklába: észrevétlen, szívós és elpusztíthatatlan.

A szabadság

Míg a Síksági Ember infarktust kap, ha a szomszéd pitypangja átporoz az ő sterilitásába, addig a Hegyi Ember csak mosolyog, amikor a zúzmó elkezdi díszíteni a lépcsőjét.

A Síkságon a vagyon a szabadság ára, a Hegyvidéken a szabadság az anyagiak elengedésének jutalma.

Mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül...

Én megtanultam gyerekként erősnek és bátornak lenni, akkor, amikor körülöttem levők elgyengültek és nekem is lett volna okom gyengélkedni. Isten segített nekem ezekkel a szavakkal, hogy ne féljek, ne rettegjek, hanem erős és bátor legyek, akkor, amikor minden széthullott körülöttem. Olyan életet éltem, hogy ez már nem egyszer előfordult. De mindig hittem és mentem tovább. Amibe kapaszkodni tudtam, az Isten és Isten szavai. Nem bántam meg.

Az én "Bosszúállóim"  ők voltak: Mózes, Józsué, Gedeon, Sámson, Jób, Dávid, Salamon, Józsiás, Illés, Ezékiel, Keresztelő János, Péter, János, Pál.

A gyengeség, mint előny

A történet szerint Jeruzsálemben régen volt egy nagy fürdő, a neve Bethesda, amelynek öt oszlopcsarnoka volt. Ebben a fürdőben rengeteg beteg, vak, sánta és mozgássérült várakozott. A legenda szerint időnként egy angyal szállt le a vízbe, felkavarta azt, és aki elsőként lépett a vízbe a felkavarodás után, az meggyógyult bármilyen betegségéből.

Ott feküdt egy ember, aki már harmincnyolc éve beteg volt. 38! Rengeteg idő! Van aki ennyit meg sem él.

Arra ment egy Yeshua nevű ember. Meglátta őt ott betegen, elhagyottan feküdni, és megtudta, hogy már ilyen hosszú ideje ebben az állapotban van.

Odament hozzá, és feltett egy látszólag felesleges kérdést:

- "Akarsz-e meggyógyulni?"

Kicsit még érzéketlen is, nem? Hát hogyne akarna? Azért fekszik ott, nem?

A beteg válasza azonban nem egy egyértelmű "igen" volt. Ehelyett így felelt:

- "Nincs emberem, aki bevigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; amíg pedig én igyekszem odaérni, más már mindig megelőz engem."

Yeshua nem kezdett vitatkozni a kifogásokkal, nem keresett neki segítőket, és nem várta meg a víz mozgását sem. Csak annyit mondott neki:

- "Kelj fel, vedd a hordágyadat, és járj!"

Az ember azonnal meggyógyult, felvette a hordágyát, és elment onnan.

- o -

Ez a történet a halogatás, az áldozatszerep és a változástól való félelem pszichológiai látlelete.

Harmincnyolc év alatt a betegség már nem egy állapot, hanem egy identitás. Ez az ember már nem "egy ember, akinek fáj a lába", hanem ő "A Beteg". Ha meggyógyul, elveszíti azt a szerepét, amiben már profivá vált, és amiből a környezete felismeri őt.

Első hallásra abszurd megkérdezni egy beteget, akar-e gyógyulni. De ha meggondoljuk, a kérdés valójában arra irányul: "Hajlandó vagy-e lemondani a betegséggel járó előnyökről?" Hajlandó vagy-e lemondani a felelőtlenségről, a másoktól kapott figyelemről, vagy arról, hogy mindig van kire, mire fogni, miért nem sikerült az életed?

A beteg válasza tipikus: külső körülményeket hibáztat. Mert a "nincs emberem" (= mások nem segítenek), "más megelőz" (= a világ igazságtalan, másoknak könnyebb) kifogások. Ahol már nem a "mit" és a "hogyan" a cél, hanem a "miért nem?".

Évtizedek óta ugyanazt a stratégiát követi (várja a vizet), ami láthatóan nem működik, mégis ehhez ragaszkodik, mert ez felmenti őt a cselekvés, a változtatás alól.

Amikor Yeshua azt mondja, "vedd fel a hordágyadat", az a saját sorsunkért vállalt felelősséget jelenti. A hordágy addig a beteget hordozta, mostantól viazont a betegnek kell hordoznia azt. Ez a fordulat jelzi az átmenetet a passzív áldozatból az aktív, önálló emberbe.

Sokan azért maradunk benne rossz párkapcsolatokban, lélekölő munkahelyeken vagy krónikus önsajnálatban, mert a megszokott pokol biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen szabadság. A szabadsággal ugyanis felelősség, elvárások érkeznek: dolgozni kell, döntéseket kell hozni, és többé nem lehet mutogatni a "medencére", hogy miért nem sikerült.

Ezért ha nem működik az életünk, ha úgy érezzük, minden napunk egy, a kiégés létráján lefelé, érdemes feltenni a kérdést magunknak: "ki vagyok én?", "mit akarok én?", "mi a célom?", "mi hajt engem, félelem, vagy hit?". Mert a helytelen énkép, helytelen szerep, helytelen szokásokat és helytelen sorsot szül. És mert a betegség, szegénység, gyengeség is lehet előny.

Önkép

Nagy akadály

mások elfogadása és szeretése előtt

az a kép, amit önmagunkról őrzünk,

s az a szerep, melybe hozzá bújunk.