Ez a gyerek te magad vagy, ott legbelül. Megszülettél, felneveltek, sok-sok szabályra megtanítottak, így viselkedj ekkor, úgy viselkedj akkor, erről ezt gondold, arról azt gondold, ez jó, az rossz, ezt ne csináld, azt meg igen. Kisgyerekként még érdekelt a világ, teljesen nyitott voltál mindenre, bátran belenéztél hosszan az emberek szemébe nevetve, mire ők zavartan kapták el tekintetüket.
A sok "nem szabad" megtette a hatását, egy idő után szólás nélkül tudtad, hogyan kell viselkedni. És nemcsak ebben volt hatása, de benned is, míg kezdetben azt hitted, minden jó és mindent képes vagy megcsinálni, a "nem szabad"-ok tömege elhitette veled, hogy nem jó az úgy, ahogy te gondolod, nem jó az úgy, ahogy te csinálod, ügyetlen vagy és lusta és mindent csak jó hosszú idő alatt, rengeteg tanulással csiszolhatsz tökéletesre.
Közben rájöttél, hogy a "szabad" és "jó" világa nem teljesen egyezik azzal, amit te belül érzel és gondolsz. Ki már nem engedhetted amit érzel és gondolsz, hiszen világosan megmondták és megmutatták neked, hogy az nem jó és nem szabad, ezért bezártad. Először csak ezt, majd azt, mindig egy kicsit többet, végül egy egész ént, egy egész világot zártál be jó mélyen, talán örökre. Hívják ezt tudatalattinak, tudattalannak, de még sok egyéb címke van rá, ki hogy ismeri.
Miért rossz ez? A tökéletesen beszabályozott világod valamiért nem működik teljesen jól, időnként fel-feltör belőled egy egész más viselkedés, érzelem, gondolat, mint amit megszoktál, vadul, őserővel, nem tudsz rajta uralkodni. Vagy nem akarsz. A kulcsszó talán inkább ez: nem akarsz. Az elnyomott kisgyerek ki akar belőled törni és ezt nem igazán akarod megakadályozni; mert tudod, ha megtennéd, egy idő után belebetegednél. Így éled az életed: van egy szép, szabályos, tudatos életed és van egy másik is, ami akkor jön elő, mikor nem látják, vagy ha nagyon fáradt vagy, ha nagyon éhes vagy, ha fáj a fejed, ha nagyon szomorú vagy, ha úgy érzed, bántanak, ha úgy érzed, nem adnak igazat neked.
Mit lehet tenni vele? A bezárt gyereknek vannak nyilvánvalóan rossz dolgai, ezért félsz tőle, hogy kiengedd. Félsz tőle, ha kiengeded, akkor rossz leszel és te nyilvánvalóan nem akarsz rossz lenni, minden ember jó akar lenni, te is. Ezért bezárod. Letagadod. Nem létezik. Nincs.
De igen, van. Ott bent. Te vagy ott. Kisgyerek. Nem érted még mindig a dolgokat, tele vagy érzelmekkel, sebekkel, félelmekkel, örömökkel, kincsekkel. Sok mindent bezártál oda.
A megoldás, mint minden konfliktushelyzetnél, itt is a nyílt szembenézés. A szemlélődés, a megfigyelés, a megismerés. Soha nem fog működni az életed, ha nem kezded el magadat megismerni, feltenni a kérdést önmagadnak: "ki vagyok én?". Csendben kell lenned, egyedül, hogy ezt megtehesd. Ilyenkor ki tudod nyitni a szíved. El tudod engedni a szíveden levő szorítást, amivel bezárod magad. És bár a Kelet azt tanítja, hogy a jó gondolkodás az "itt és most" és hogy "csendesítsd le az elmédet"; a nyugati egyház azt tanítja, hogy tagadd meg magadat és tartsd be a parancsolatokat (bizony, a legújabb hitű, nagyon reform közösségek is tele vannak parancsolatokkal); valójában emlékezned kell. Ahhoz, hogy eljöhessen utána az igazi itt és most, az igazi csend.
Emlékezz! Emlékezz a gyerekkorodra. A jó és rossz emlékekre. Miről mit gondoltál, mit éreztél ekkor, akkor? Minek örültél? Mi fájt? Hogyan vigasztalódtál meg? Ki volt fontos neked? Mit figyeltél meg a világból? Mit szerettél igazán? Rengeteg emlék, rengeteg érzelem. A többségük egészen élénk és feldolgozatlan. Figyeld meg mostani életed! Mi a közös benne és gyermeki énedben? Miben más? Mit érzel akkor, amikor kitör a belső te? Mit szeretnél elérni? Mit szeretnél megszerezni?
Mennyi téma, amit nem "beszéltél meg magaddal". Nem érted magadat, fogalmad sincs, hogy ki vagy. Nem az vagy, akinek mondanak. Nem az vagy, akinek gondolod magadat. Nem vagy azonos sem a jó éneddel, sem a rossz éneddel. Nem vagy azonos a testeddel. Nem vagy azonos az elméddel. Nem vagy azonos semmivel, amit a tiédnek gondolsz.
Nem a mások életével kell foglalkoznod a szomszédban, a barátaid közt, a munkahelyeden, a Facebook-on, nem a híreket kell kutatnod az újságban, a tévében, a neten. Nem a munkádban, vagy a hobbidban kell elmerülnöd. Nem kell önfeláldozó szolgálatban "elégetned" magad másokért sem. Csak vedd elő magad és olvasd el magadat, engedd ki a gyereket bentről. Ha közben imádkozni szeretnél Istenhez, ez is segít. A múltadat vele együtt is feldolgozhatod. Ő az Atya, te a gyerek. Ha feladod ezt az egész buta "felnőtt" viselkedést és megint gyerek tudsz lenni, akkor eljön a boldog "most" és a teljes csend.
"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa."
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
