Eggyé lenni

Szeretnél jobb lenni, fejlődni, ezért sok minden ellen és sok mindenért harcolsz. Tudod, hogy ezért jöttél, hogy fejlődj, emelkedj, hogy tanulj, hogy jobbá, s jóvá tegyél. És a sok mindenért harcolás közben sok minden ellen is küzdesz. Mert piszkál, bosszant, vagy dühít, mert nem érted, hogy az a valami még mindig ott van, még mindig úgy van, pedig már te rég megtanultad, már jobban vagy, feljebb vagy. Ezért harcolsz ellene, ki szeretnéd takarítani, meg szeretnéd szüntetni, minden eszközzel. A hiba pedig éppen ott van, hogy nem érted még teljesen, nem ismerted meg azt. Van a megnyilvánult éned és van a megnyilvánulatlan éned, az alsó és a felső éned, s a kettő mindennél jobban szeretne eggyé lenni, egyesülni, hogy az Egy részeként boldogságban úszhass. Ezt tükrözi a létfenntartás, a fajfenntartás ösztöne, a birtoklás vágya, a szeretve lenni vágya, a megértettség óhaja, a tudás vágya és a spirituális törekvések mind. A megszabadulás, az egyesülés a vágyad, de ahhoz, hogy ezt elérd, nem taposhatsz egyik éned arcán sem a másik felé. Ezért bármi nem úgy történik az életedben, ahogy szeretnéd, próbáld azt megszüntetni, de nem kiirtani, nem harccal. Buddha mondása: esa dhammo sanantano - a gyűlöletet csak a szeretet tudja megszüntetni - legyen a vezérelved. Nem tudod a gyűlölt dolgokat gyűlölettel megszüntetni, csak megismeréssel, megértéssel, elfogadással, szeretettel, hálával. Még egy kedvezőtlen gondolatot sem tudsz a fejedből kitessékelni úgy, hogy nem akarsz rá többet gondolni, csak úgy, ha a helyére egy kedvezőt töltesz. Ne állj ellen a gonosznak, hanem ha arcul ütnek egyik oldalról, fordítsd oda a másik arcodat is - mondja Jézus. Mi ez a másik arcod? A másik éned. Ha egy dolgot megfigyelsz és megértesz a tudatos éned szemével és megérted a tudattalan éned szívével is, akkor fogod fel az egészet, akkor fordítottad oda a másik arcodat is. És ha már tudod mindkét feled álláspontját, akkor vagy te középen, a kettő felett. Te nem vagy sem az egyik, sem a másik. Így vizsgálj és élj át mindent, ami bánt, ami nem kellene, hogy ott és úgy legyen, legyen az akár egy rosszkedv, vagy egy torokfájás, egy gyengeség, egy merevség, egy hiány, egy rossz szokás, egy nem megfelelő munka, vagy ember az életedben. Figyeld meg, adj érte hálát, hogy ott van, hogy létével tanít, szeresd meg és hagyj fel azzal a nézettel, hogy neked előjogod van a tökéletes, tiszta, sikeres élethez. Mert ez a mostani a tökéletes, a tökéletlenekből áll az egész egybe. Így az eggyé lenni törekvésed lassan átalakul küzdelmek sorozatából felismerések sorozatává, ahol már nem azért harcolsz sorban, hogy eggyé legyél, hanem azt ismered fel apró lépésekben, hogy Egy vagy, már most.

Karma

A Dharma legbölcsebb tanítómestere a karma. Olyan élethelyzetekbe visz, melyeket átélve azonnal megtudod, vajon kellemes volt-e az, ahogy a másikhoz korábban a másik oldalról viszonyultál. Egy idő után lassú átalakuláson mész át, ahol már nem mindig csak a te szempontod szerint nézed a dolgokat, hanem inkább a másik szemével. És az "én" eközben szép lassan eltűnik, s megmarad az egy Én, Aki mindig is várt rád.

Shiva harmadik szeme

Shiva harmadik szeme nem egy elméleti, vagy misztikus dolog. Ott van benned is, ahogy Shiva is. A figyelmed az. Nem a szemeddel érzékelsz, nem a füleddel és a többi érzékszerveddel és nem is az elméddel. A figyelem az, amit ha ráirányítasz valamire (vagyis ha kinyitod a harmadik szemed), akkor a lángszem odairányul, a maya, az illúzió pedig elég és a valóság megmutatkozik. A figyelmed odairányítását természetesen követni fogják az érzékeid is, de nem azok figyelnek. Shiva figyel benned, és ha már eleget szenvedtél, bömböltél Rudraként és megvan az alázat és a hajlandóság benned a figyelemre, akkor a lángszem kinyílik, a maya eltűnik, a köd felszáll: te vagy Shiva, te vagy Isten.

A jövőd kulcsa

A most-ból születik a jövő. Ha a most-od szép, a jövőd is szép lesz. Ha a most-od csúnya, a jövőd sem lesz szép. Hiába vágysz egy szép jövőre, ha nem lakod be, nem éled át ezt a most-ot, az itt-et, a van-t. Adj bele mindent ebbe, amiben vagy, tedd széppé, tedd örömtelivé, mert attól csúnya csak, hogy te magad hiányzol belőle. Te vagy a szép, a jó, az ünnep és bármit átélsz, bármibe beleadod magad szívvel-lélekkel, az szép lesz, jó lesz, ünnep lesz.

Te te vagy

Nem vagy sem az elme, sem az értelem, sem az "én", sem a gondolat, sem az érzés. Nem vagy az öt érzék, s nem vagy az öt elem sem. Nem vagy sem energia, sem prána, sem anyagi, sem bármi burok-féle. Nem vagy a megszüntetés, a nemzés, a mozgás, a megragadás és a beszéd sem. Nincs benned gyűlölet, vagy ellenszenv, sem vonzódás vagy kedvelés, sem kapzsiság, sem káprázat, sem büszkeség, vagy gőg, sem irigység, vagy féltékenység. Nem, ezek nem benned vannak, ezek nem te vagy. Nincs kötelességed, sem időd, sem pénzed, sem vágyad, sem szokásod, sem kötözöttséged, sem felszabadulásod. Nincs erényed, sem vétked. Nem követsz el bűnöket, de jó cselekedeteket sem. Nincs boldogságod, sem bánatod, sem fájdalmad, sem örömöd. Nincs világnézeted, nincs elméleted, nincs hited, nincs vallásod, nincs napi rituáléd. Nem vagy sem tapasztaló, sem tapasztalás, sem tapasztalt. Nincs halálod, s nincs halálfélelmed sem. Nem vagy elválasztva önmagadtól, nincs kétséged léted felől. A testtel szemben neked nincs apád, sem anyád, mert nem volt születésed sem. Nem vagy sem rokon, sem barát, sem társ, sem mester, sem tanítvány. Nincs semmilyen tulajdonságod, sem formád. Nincs kötődésed sem a világhoz, sem a felszabaduláshoz. Nem kívánsz semmit, mert mindent áthatsz, minden te vagy, mindenhol, mindig, aki mindig egyensúlyban vagy. Amit ezen kívül látok, érzek, érzékelek, tapasztalok, vagy gondolok felőled, az nem te vagy. Amit ezen kívül látsz, érzel, érzékelsz, tapasztalsz, vagy gondolsz magad felől, az nem te vagy. Te te vagy.

Az elme az

Nem a munkád zár börtönbe. Nem a kapcsolatod veszi el a szabadságod. Nem a sorsod rabja vagy. Nem az országod, a politika akadályoz. Nem a szegénység, ami miatt nem vagy képes. Nem a betegségek, vagy a gyengeség, nem az "ilyen vagyok".
Az elméd az. A gondolkodásod. Akinek gondolod magad. Akinek azt hiszed, lenned kellene, akinek azt hiszed, mondanak. Az elme a börtön. A gondolkodás a rabtartó. Engedd el. Figyelj. Tégy gondolat nélkül. Légy csendes mozgás közben. Figyeld, amit csinálsz. Csak egy egész világot nem érzékelsz, épp azt, ami az orrod előtt van. Csendesedj el és légy éber. Ez a jóga, ez a meditáció.

A gerinc

A gerinc egy felfordított furulya. Rajta a fő csakrák a lyukak. Lentről fújják. Benne belül nem légoszlop zenél, hanem tűz, teremtő energia. Ahogy kinyílnak a csakráid, úgy fogsz be rajta egy-egy lyukat, s nem engeded kifolyni rajta a tüzet. Ahogy lentről felfelé befogod a lyukakat rajta, úgy tud benne a tűz egyre feljebb emelkedni. Amikor a furulya egyenes és az összes lyuk be van fogva, akkor szól rendesen; így a tűz, a hang oda jut, ahova rendeltetett: a Legfelsőbb Helyre.

Benned van

Kérdéseidre a válaszok; problémáidra a megoldások; hiányaidra az erőforrások; szenvedéseidre az orvosságok mind benned vannak.
Ülj le és légy csendes, éber; kérj és várd a választ, keress és kapd meg a találatot, zörgess és várd meg, míg beengednek!

én, vagy Én

Én konkrétan nem létezem. Régóta figyelem magam és teljes bizonyossággá vált, hogy nem vagyok. Természetem a semmi, a nem tudás, a nincs. De azt is észrevettem ezalatt, hogy van bennem VALAMI, egy nálam sokkal magasabb intelligencia, egy hatalom, ami van, tud, ami érez, ami szeret. Megalázóan nagy a különbség a tulajdon semmim és az AZ mindene közt. Arra tanít, hogy jó, hogy van józan eszem, de ami igazán Van, Tud és Szeret bennem, az AZ a Valaki, aki nem én vagyok. Az vagyok Én.

Ez nem tudathasadás.  Te épp így épülsz fel, mert semmi különbség közted és köztem.

Teremts

Két erő van az emberben, amivel világokat tud teremteni és elpusztítani, ez az azonosulás és az elengedés. A kettő tulajdonképpen ugyanannak az egy erőnek a két vége. A neti-neti az, amikor valamit tökéletesen elengedsz, rá figyelmet már nem irányítasz, vele nem azonosulsz, az ott, abban a pillanatban megszűnik. A tat-tvam-asi az, amikor valamit megfigyelsz, vele tökéletesen azonosulsz, vele eggyé leszel, az ott, abban a pillanatban létrejön, megteremtődik. Voltaképpen a neti-neti nem létezik, csak a tat-tvam-asi, hiszen az elengedés úgy jön létre, hogy figyelmed Önmagadra irányítod, s akkor automatikusan megszűnik a figyelem minden másra. Az ember azonosulási képességében óriási energia szunnyad, hatalmasabb, mint az atomokat összetartó erő. Az azonosulási képességedet az egyhegyű figyelem fókuszálja és a szétszórtság destabilizálja. Ezért ha világokat akarsz teremteni, lassulj le, egyszerre csak arra az egy feladatra fókuszálj és hosszú ideig csak arra figyelj. Mikor megszűnik az én és te csak AZ vagy, képes vagy mindenre. Világokat pusztíthatsz és teremthetsz. Mert semmi másért nem jöttél, ez a feladatod, minden más szemét. Teljes erővel égni.

Itt. Most. Van. Én.

Itt. Most. Van. Én.

Ez egy nagyon erős mantra, ezekre a dolgokra kell sok-sok figyelmet irányítani.
Az "itt"-re figyeléssel nem keresgélsz máshol, észreveszed mennyi minden vesz körül.
A "most"-ra figyeléssel a létező dolgokra kezdesz koncentrálni, a nem létezők helyett.
A "van" tulajdonképp a kettő összefoglalása, mert az létezik, ami itt és most van.
Az "én" pedig a létezés alapja, ami magában foglalja az "itt"-et, a "most"-ot és a "van"-t is, akiben a megfigyelő, a megfigyelés és a megfigyelt egyesül. Az "én"-t figyelve mindenre és mindenkire rátalálsz.

Boldogság

A figyelmetlenség szüli a tudatlanságot, a tudatlanság nemzi a vágyat, a vágy teremti a gondolatot, a gondolat kelti az érzést, az érzés szavakban és tettekben lesz testté, a tettek karmát kovácsolnak, a karma reinkarnációt von magával. A reinkarnáció, a karma, a tettek, a szavak, a gondolat, a vágy, a tudatlanság mind szenvedés. Ha megszünteted a figyelmetlenséget figyelemmel, megszűnik a szenvedés. A szenvedés megszűnése a boldogság. A figyelem boldogság, örök lét.