Nem én vagyok a cselekvő

Nem én vagyok a cselekvő - fedezheted fel életed során, vagyis minél inkább ragaszkodsz a kontrollhoz, hogy szebbé, jobbá tedd életed, annál kevésbé sikerül. Minél jobban akarsz szeretni valakit, annál kevésbé megy. Van egy vágy benned, hogy mérhetetlenül szeresd őt és van egy másik vágy is, hogy meggyőzd igazadról. Ilyen módon akit szeretünk, azzal egyszerre vagy szerető viselkedéssel és egyszerre háborúzol vele. Hol egyik, hol másik kerekedik felül, attól függően, hogy szívvel, vagy ésszel közelítesz hozzá. Régi sérelmeidre vágysz igaztételt, vagy szeretni akarod őt feltétel nélkül. Ha háborúzol, hol felülkerekedsz, hol alulmaradsz, de vedd észre: végleg sosem győzhetsz a másik felett. Ha valakit le akarsz győzni, biztosan elveszíted. Az egyetlen győzelem a feltétel nélküli fegyverletétel, a szeretet. A szeretet soha nem ítélkezik, soha nem háborúzik, nem keresi a maga igazát, nem akarja a maga javát, nem akar megkötözni, csak szabaddá tenni.
Nem én vagyok a cselekvő - mondják az írások és ez Benned azt jelenti, hogy sohasem Tiéd a kontroll az életed felett. Szeress és ne háborúzz, engedd el az igazad, a jogos jussodat, a "kérjen bocsánatot, hogy megbocsássak neki" gondolatát, a "megbocsátok, de nem felejtek" gondolatát és csak szeress. Engedd el a múltad, az igazad, az irányítást. Szeress. Szeresd magadban azt, ami a másikban legjobban bosszant. Szeresd magadban azt, amiért a másikra haragszol. Ne védekezz többé, ha a másik támad, ne reagálj, ha hozzád szól, ér, megbök, piszkál. Csak szeresd őt magadban. Minden, ami a másikban zavar Téged, Benned van. Magaddal kell hát megbékélned előbb, magadat kell, hogy szeresd előbb, hogy aztán a másikkal ugyanezt megtehesd. Mert gyűlölettel gyűlölet nem szüntethető meg, a gyűlölet csak szeretettel szüntethető meg; akció reakcióval nem fejezhető be, végleges igaza sohasem lesz senkinek.
Mi tehát a szeretet igazi útja? "Igazad van", "köszönöm", "szeretlek", "rád bízom", "bízom benned", "hiszek benned", "legyen, ahogy akarod". Ezek a gondolatok, szavak, sokkal többször ismételve, mint régi sérelmeid. Így szűnik meg a háború Benned - magaddal. És lesz béke, szeretet.

Szerelem-Isten

A szerelem istenkáromló dolog a szó hagyományos vallásos értelmében. Mert a szerelmed válik a személyes megváltóddá. Ő a te boldogságod. Ő a te örömöd. Mellette nyugszol meg. Ő jelenti Rád a megoldást. Ő a te istened. Őbenne vagy egész, őbenne teljesedsz be. Ő a testté lett Isten. A szerelem Isten csodája, a legmagasztosabb vallás. Szerelembe esni a legteljesebb megtérés. Benne lobogóan kitartani nagyobb, mint a vértanúság. A szerelem a szeretet legtisztább, legizzóbb kifejeződése, az élő Isten maga.

Neutrális elme, fanatikus szív

Negatív elme, pozitív elme, neutrális elme. Az elme, különböző funkciói szerinti csoportosításban, melyek alapján az egy elme úgy tűnik fel, mintha három lenne. Eltűrjük, megértjük védő szerepű negatív elménket, bátorítjuk, erősítjük előrevivő, teremtő pozitív elménket. Célunk a fölöttük álló neutrális elme, a szemlélő, háttérbe húzódó tanú. De ha így szemléljük az elmét, elfeledkezhetünk a gondolatközpontúnak tekintett elme érzelmi oldaláról, amit sokszor egyszerűen csak szívnek nevezünk. S amiről elfeledkezünk, az a tudatlanságba merül és az elme kontrollja közben zavarokat okozhat. Belső gyermeknek is hívhatjuk az elme e egyszerű, erőteljes részét. Mind a négy elmeállapot, vagy -terület, vagy -funkció legalább négy személyiséget jelenít meg bennünk. Ha meditációink, spirituális gyakorlásunk során a neutrális elme, a neutralitás, a tudatosság jógája a célunk, a belső gyermek háttérbe szorulhat, s az érzelmeink hol túl-, hol alulműködésben jelzik e tényt. Egyes gyakorlatoknál hirtelen nagy érzelmi dózis, sírás, nevetés, boldogságérzet lep meg minket, egyes élethelyzetekben pedig kőrideg semlegesség, hideg közöny. És ami szinte biztos, hogy jellemzője a neutralitás, tudatosság művelőinek: a fanatizmus. A rendszeres, folyamatos gyakorlás és az elnyomott belső gyermekből fel-feltörő érzelmek egy konstanssá váló érzelemben nyilvánulnak meg. Szeretetnek, nemes, kitartó ragaszkodásnak néz ki kívülről ez az érzelem, de valójában vak, tudatosságot nélkülöző érzelem, mely épp azt az utat, módszert isteníti, melynek révén a neutrális elme országa eljő. A neutralitás növekedtével az elnyomott, ragadósnak, kínosnak érzett érzelmek a tudatosság-mentes fanatizmusban élik ki kifejezésvágyukat, miközben mivel a tudatosságunk épp e téren nem világít a sötétben, észre sem vesszük, hogy dogmatikus fanatikussá váltunk. Mindenkinek saját utunkat ajánlgatjuk, az összes utat, spirituális megközelítést a miénkben érezzük csúcsosodni. Szótárat készítünk magunkban, mellyel a mi egyedül üdvözítő utunkat mások számára értetővé tesszük, mások útjára lefordítjuk. Hisz minden út ugyanoda vezet, de az út végén az én utam van, mely a célhoz visz, s a cél maga, ugye?
Őszinteséggel, beismeréssel, előrevivő, vizsgálódó kétkedéssel, önmagunkhoz való hűséggel, érzelmeink tudatosításával, vállalásával, megbecsülésével, belső gyermekünk szeretetével juthatunk ki a neutrális, fanatikus, hittérítő önmagunkból.
Mert ez nem a csúcs és nem végállapot. A kétkedés előrevisz, a kísérletezés gazdagít, az érzelmek nem szégyellni, de megélni valók. Gyermekké lenni megint, másodszor születni, szívből, szívvel élni, ez az igazi spirituális cél. ❤

Hit, remény, szeretet

"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
...
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."

A szeretet hisz. A hit szeret. E kettő mindig remél. A három egy. A lélek természete, az Önvaló nyelve, anyaga, rezgése. Ha figyelmed a lelkedre irányul, megtalálod magadban mindhármat. Ha elvesztetted őket, magadat nem látod. Nézz befelé, kapcsolódj a lelkedhez, önmagadhoz. E háromnál nincs fontosabb. A szeretet Isten. Isten teremt, hisz. És közben remél, hite megújul. Így szeret. És így vagyunk pont mi is.

Szerelemről

Ahhoz, hogy két ember szerelme lángoló maradjon hosszú időn keresztül, az egyiknek mindig mernie kell betörnie a másik személyes terébe. S a másiknak mindig tudnia kell alázattal fogadnia. Oda-vissza kölcsönhatás ez. Nincs főnök és beosztott, hol ez, hol az teszi meg a beavatkozást, adok-kapok. S ha oda-vissza megmutatkozik a szeretetteli, emelő, betörő bátorság és az alázatteli elfogadás, úgy az egó mindkét oldalon lassan megtisztul a szeretet önző oldalától, a szeretet az egótól. A lángoló szerelemben való kitartás figyelmet, energiát, odaadást, elköteleződést igényel, épp ezért hiszik sokan, hogy a szerelem elmúlik, nem tart örökké. Csodálkoznak, mint kisgyerek a tábortűznél, hogy kialudt, mikor nem vitt hozzá folyamatosan fát és nem őrködött felette egész éjjel. A szerelem éppen ezért a legmagasabb szintű jógafolyamatok egyike, s az ősz halántékú szerelmes ugyanolyan tiszteletreméltó, mint a legkitartóbb meditáló szerzetesek.

Az Én éneke (2.)

Ki vagyok én?

Nem én vagyok az elme, sem az értelem, sem az én, sem a gondolat. Nem én vagyok az öt érzék sem. Nem vagyok sem az éter, sem a szél, sem a tűz, sem a víz, sem a föld.

Ki vagyok én?

Nem vagyok nevezhető energiának, sem levegőnek, sem anyagi kivonatnak, sem testburoknak. És nem vagyok a megszüntetés, a nemzés, a mozgás, a megragadás és a beszéd szerveinek egyike sem.

Ki vagyok én?

Nincs bennem gyűlölet, sem ellenszenv, sem vonzódás, sem kedvelés, sem kapzsiság, sem káprázat, sem büszkeség, sem gőg, sem irigység, sem féltékenység. Nincs kötelességem, sem pénzem, sem vágyam, de még megszabadulásom sincs.

Ki vagyok én?

Nincs erényem, sem vétkem. Nem követek el bűnöket, sem jó cselekedeteket, és nincs boldogságom, sem bánatom, fájdalmam, sem örömöm. Nincs szükségem mantrákra, imákra, szent helyekre, szent írásokra, rituálékra, vagy áldozatokra. Nem vagyok a megfigyelés hármasa; sem a tapasztaló, sem a tapasztalás folyamata, sem bármelyik tapasztalt tárgy.

Ki vagyok én?

Nincs halálfélelmem, mint ahogy nincsen halálom sem. Nem vagyok elválasztva valódi Énemtől, nincs kétségem létem felől, nincs kasztom, nincsen apám, se anyám, s nem volt születésem sem. Nem vagyok se rokon, se barát, se mester, se tanítvány.

Ki vagyok én?

Mindent átható vagyok. Minden tulajdonság és forma nélküli vagyok. Nincs kötődésem sem a világhoz, sem a felszabaduláshoz. Nem kívánok semmit, mert Én vagyok minden, mindenhol, mindig, Aki mindig egyensúlyban vagyok.

Ki vagyok én?

Valójában az örök tudás és boldogság, a Vagyok, a Szeretet és a tiszta Tudatosság vagyok.

Ki vagyok én?

(Adi Shankara: Atma shatkam nyomán)

Szeresd magad

Mennyire fontos az önmagunkkal való törődés, önmagunk szeretete, a spiritualitással való foglalatosság! Hiába a nagy pénz, jólét, ha valaki úgy lecsúszik közben, hogy mohón szomjazza a szeretet, az energia minden formáját mástól, miközben saját magát kell szeretnie az embernek legelőször! Hogyan szerethetne az ember másokat, vagy Istent, ha önmagát képtelen szeretni, magának nem tud megbocsátani, saját magának nem tud örülni? Aki mindig csak a napi megélhetés, az anyagiak előteremtése felől aggódik, elfelejti, hogy ő maga lélek és nem test. Aki magának szeretetet nem ad, az másoktól akarja elvenni azt csellel, erőszakkal. Így válhat az ember gusztustalan energiavámpírrá, olyanná, mint a sötét testetlen lelkek lelkek közül egy. Szeresd magad magadat és rájössz, hogy szabad vagy, nem vagy senkihez odakötve. Így vagy képes csak felnőttként élni és másokat segíteni. Mondogasd magadnak mindig: szeretlek, szeretlek, szeretlek... Nézd meg, mi történik! ❤🙏

Gyerekprogramozas

A szulokbol egy ido utan feladatvegrehajtato gep lesz, ha orokke csak lenyomjak a gyerek torkan a tennivalokat. Utana mar persze, hogy a gyerek is igy, ezzel az eroszakkal all neki mindennek. Es mivel eroszak vibral benne, ezert rezeg a harmas csakraja, ezert ideges. Igy ha nem akarunk gyermekunkbol stresszes felnottet nevelni, akkor meg kell tanulnunk peldaval tanitani, vezetni, egyuttmukodni az ertelmevel, erzelmeivel. Ertelmet mutatni meg a tennivalokban es kedvet talalni bennuk. S ha ez magunknak sem megy, akkor a gyerekneveles elott meg kell tanulnunk azt. Aki nem kepes ertelemmel, erzelemmel munkalkodni, lelkesen, annak minden csak "kell", nyug, kotelesseg, minden csak akaratbol megy. Ez a Halak koranak modszere, most pedig mar a Vizonto kor van. A gyerekneveles a legjobb tukor arra, hogy harmas csakra energiaval (erovel) cselekszunk-e, vagy szivbol (negyes csakra), ertelemmel (hatos csakra), lelkesen (hetes csakra). Vigyaznunk kell, hogy mit programozunk bele gyermekeinkbe.

Négy nemes igazság

1) A világban van szenvedés. Még ami boldogságnak is néz ki, rejt szenvedést.

2) A szenvedés oka a vágy.

3) A vágy megszűnésével megszűnik a szenvedés. Ez a boldogság, vagy megszabadulás.

4) A vágy oka a tudatlanul átélt pillanat miatti átélni akarás. A vágy a tudatosan átélt pillanattal szűnik meg. Ennek egyik módja a szüntelen hálaadás. Másik módja a mindent szeretés. Még egy módja a mindent megélés és megfigyelés.

A második gurum

Nagy szívű, erős ember volt. Kedves és jószívű. Nem félt senkitől, szabad ember volt, egy olyan korban és körülmények között, amikor mindenki csak behúzott nyakkal járt. A szabályokat, ha kellett, betartotta, de ha korlátozták szabadságában, megkerülte. Imádott élni. Jókat enni, inni, szexelni, röhögni, hatalmasakat aludni. A munkája nem feladatokból állt, hanem emberi kapcsolatokból, barátságokból, szívességekből. Azt hittem, mindenki a barátja. Szinte mindenki ismerte a városban, a járásban, a megyében. Imádta a családját, a gyerekeit, a fiát. Folyton barkácsolt nekik, igazi ezermester volt. Amit ő nem tudott megcsinálni, azt megcsináltatta a barátaival. Annyit nevettem vele! Sokat gyalogoltunk, "csavarogtunk" mindenfelé, mennyi szépet láttam vele! Ma kezembe akadt az az olló, amit még ő csináltatott nekem, hogy ki tudjam vágni a benövős körmömet. Azóta is szolgál. Aztán ahogy nagyobb lettem, már nem én kísértem útjaira, hanem ő engem az edzésekre. Minden edzésemre együtt mentünk, jöttünk. Nem volt soha autónk, így annyit beszélgettünk mindenről! Aztán elkezdett kevesebbet járni haza. Néha beszélt olyanokról, hogy anya meg apa nem értik meg egymást, hogy készüljek fel. Nem értettem mire. Egyre többet ivott, de akkor Borsodban a férfiak többsége ugyanezt tette. Nem mindent tudott a jókedvével feldolgozni. Mindig úgy vártam, ahogy este a liftajtó csapódott! Akkor jött haza Ő. Aztán egy este hiába vártam a csapódást. Elköltözött, ahogy előre felkészített. Nap, nap után vártam a liftajtót csapódni, de nem csapódott. Többet nem. Nem tudom hova ment. Azt mondták, egyre jobban iszik. És, hogy egyre inkább érdemes a haragomra, a megvetésemre. Hogy nem kell sajnálnom, hogy elment. Jött a tárgyalás, akkor ott még láttam. Megváltozott. Az ital átformálta. Aztán megint nem láttam. Akkoriban még nem volt internet, Messenger, Skype, email, mobiltelefon. Talán egy levelet váltottunk. Úgy éreztem, meghalt. De még évekig tengődött kisebb vidéki településeken. Nem találkoztunk, ki tudja, miért. Aztán jött a hír: kórházban van. Mire oda tudtunk menni, elhagyta testét. A lakásában jártam még utána. Szívbemarkoló volt. Egyedül élt. Próbált talpon maradni. Próbált boldog lenni. Elment a Földről, el a testből is. Mindent, mindenkit itthagyott. Nagy szívű, erős ember volt. Kedves és jószívű. Nem félt senkitől, szabad ember volt. Imádott élni. Imádta a családját, a gyerekeit, a fiát. Ő tanított meg élni, szeretni. Szabadnak lenni mindig, mindenütt. Bátornak lenni akkor is, ha szörnyen félek. Kiállni a rámbízottakért és megvédeni őket. Ő volt az én drága, kedves Édesapám. A második gurum.

Gurur Brahma, Gurur Vishnu, Gurur Devo Maheshwara! Guru Sakshaat, Parabrahma, Tasmai Shri Gurave Namaha!

Van még itt dolgod, gyermekem

Elnézem sokszor megállva
a zajos körforgást,
s gubbasztok guggolva,
szárnyam rám simulva.
Idegen és mocskos,
nehéz itt és lucskos,
sötét hely, nem, nem,
nem otthonom ez nekem.
Vágyom már kibontani hatalmas,
erős szárnyam
és a port felkavarva
nagyokat csapva
sebesen felemelkedni, fel, fel,
felszállni
elszállni
el, innen el,
oda, messzire fel
tisztaság, világosság honába
honnan jöttem
lelkem otthonába
hol ősi alakom visszanyerhetem.
És mikor felnézek,
fel, vágyva,
ez ősi hazába,
szívem szól nekem:
van még itt dolgod,
gyermekem.
S kibontott rezgő szárnyam
ismét összerendezem,
finoman magamra helyezem
ruhám alá,
hol nem látják.
Engedelmeskedem.

Az otthontalanságról

Vannak az ember életében olyan fix dolgok, amelyeket természetesnek vesz, de amik megszűnésekor jön rá igazán, mennyire lelki tényezők.
Munka, haza, otthon, család, napi betevő étel, pénz, egészség, meleg, víz, levegő, szeretet: ezek azok. Én mindegyikben bővölködtem és voltam teljes hiányában is, amit leírok, tapasztalás, nem elméleti okoskodás.
Ha van otthonod és ha nincs otthonod, otthonos vagy, vagy otthontalanságban vagy. Amikor van otthonod, észre sem veszed, lelki stabilitásodhoz mennyire hozzájárul, de ha elveszted, vagy lemondasz róla és megtapasztalod az otthontalanságot, az mélyen, gyökereidben ráz meg. Amikor otthontalan vagy és kint a szabad ég alatt bandukolsz, keresve egy helyet, ahol meghúzhatod magad, ahonnan nem zavarnak el, ahol megtűrnek, nem fázol és elengedheted magad, akkor épp otthont keresel az otthontalanságban. A vadállatok könnyedén találnak otthont maguknak bármelyik kellemes bokor tövében, vagy barlang menedékében, de az ember másmilyen. Egy otthona van egyszerre. Szálláshelye lehet több is, de otthona csak egy. Ha attól megfosztódik, sehonnai nyomorult bitang embernek érzi magát, egy adag hulladéknak, akire senkinek és semminek szüksége nincsen. A gyökérkapcsolata szűnik meg egy bizonyos szinten az anyagi világgal és lelke valahol lebeg otthontalanul, mint a lélek a testnek klinikai halálbeli állapotakor, ahogyan a test fölött lebeg és szemléli "önmagát". Milyen az, ha pl. valakinek egyszerre két otthona van? Egyik héten itt, másik héten ott lakik? Azt gondolhatnánk, hogy mint a pénz esetében, ahol ha egy millió forint helyett két millió forint van a zsebedben, akkor már sokkal gazdagabbnak érzed magad. Hiszen nem egy, hanem két (!) otthonod van! A valóság nem így működik. Az ember pszichéjében kötődés alakul ki otthona és közte, ami ha megszűnik, az egy fájdalmas gyászfolyamat. A második otthon az nem otthon, az csak egy szálláshely, ahol jól érzi magát, míg távol van otthonától. Mindenütt jó, de legjobb otthon - mondja pszichéje, mikor második otthonából igazi otthonába tér: mert valójában az egy hét itt, egy hét ott állapotában egy hetet otthontalanul töltött, szívében nélkülözve az Otthon melegét. Biztos figyeltél már meg hajlék nélkül élő embert, ahogy egyedül, lassan, fásultan, botorkálva tolja biciklijén minden vagyonát a sötétben, hidegben. Nem azért megy ilyen összetörve, lassan, mert "elitta az eszét", mert "büdös a munka", mert "nem mosakodik és pisiszagú, koszos ruhákban jár", vagy mert nem jár rendszeresen edzeni: az otthon hiánya olyan fizikai gyengeséget vált ki benne, annyira céltalanná válik az élete, hogy életereje töredékére csökken. Megszűnt LELKESedése, nincs már hajtóerő. Az otthon hiánya, az otthontalanság egy lelkiállapot. Ha tudatos, spirituális ember vállalja magára önként és remete, vándor lesz, akkor annak eredménye egy rendkívüli hirtelen és nagy spirituális felívelés lesz, lásd pl. Gautama Sziddhártát, akinek a Buddhaság felé vezető lépéseinek elején ott található, hogy lemondott otthonáról és eltávozott az otthontalanságba. Ha kevésbé tudatos, alig spirituális embert ér az otthontalanság, melyet pszichéjében szinte alig tud feldolgozni, akkora csapás ez számára, hogy elveszti fizikai erejét, immunrendszere ellenállóképességét, megbetegszik és végül meghal, szép lassan, igazi kínhalállal; ha nem jut közben otthonhoz. Ahhoz, hogy az otthonhoz való ilyen mély kötődésünket felismerjük és megértsük, annak elvesztése, vagy az arról való lemondás nélkül, sokat kell meditálnunk azon, hogy mit jelent számunkra az otthon. Hol van hozzá kötődésünk, s mitől válik otthonná számunkra igazán. Meg kell figyelnünk a szegény és a gazdag otthonnal rendelkezőket és a hajléktalan, otthontalan embereket, mélyen beleélve magunkat a helyzetükbe. Meg kell figyelnünk milyen érzések vannak bennünk, ha otthon vagyunk és milyenek, mikor valahol idegenbe tévedünk. Így fedezzük fel önmagunkban, hogy az otthon az - eredetileg úgy hittük, hogy - egy konkrét hely, de valójában inkább egy mély kötődés bennünk az otthon-érzéshez. Mert az otthon nem egy adott hely, hanem egy gondolat és a hozzá kapcsolódó érzelem, mely bennünk van és soha el nem vehetik tőlünk. De addig, míg erre a tapasztalatra el nem jutunk, mély szerető kedvességet kell tanúsítanunk azok iránt, akik elvesztették otthonukat, vagy lemondtak arról. És ne higgyük, hogy otthona lehet egy embernek több is. Otthon mindig csak egyetlen egy van, a többi átmeneti szálláshely. S a végső otthon maga a szív. Ide kell eljutnunk és akkor örökre hazatalálunk. Meditáljunk.

Öröm: teljes szabadság

Az öröm éltet. Az élet virul Benned, ha örülsz. Ha örömöd csökken, az élet is vele, s jönnek az erőtlenség, kedvetlenség, balesetek, szűkölködés, betegség, halál. Minden betegség csodagyógyszere az öröm.

Mindig, mindennek örülni hogy lehet? Az öröm-érzés a szabadság kifejeződése. Ha tudatosan szabad vagy, mindig öröm tölt ki. Ha rab vagy, örömöd elillan.

Rabja lehetsz az íznek: "én az édeset szeretem", s ha ételt kapsz, szorongsz, hogy édes legyen, s ha nem azt kapsz, elszomorodsz. Ha azt kapsz, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy az ízektől, s ételt kapsz, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Rabja lehetsz a látványnak: "én a szépet szeretem", s ha nézel a világba, szorongsz, hogy szép legyen, s ha nem azt látsz, elszomorodsz. Ha azt látsz, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy a látványtól, s nézel a világba, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Rabja lehetsz a gondolatnak: "én a jóságot szeretem", s ha figyeled a világot, szorongsz, hogy körülötted minden jó legyen, s ha nem azt tapasztalod, elszomorodsz. Ha azt tapasztalod, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy a gondolattól, s figyeled a világot, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Rabja lehetsz az azonosulásnak: "én különb vagyok", s ha figyeled magadat, szorongsz, hogy te tényleg különb légy, mint ő, s ha nem azt tapasztalod, elszomorodsz. Ha azt tapasztalod, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy az azonosulástól, s figyeled magadat, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Hogyan lehetsz tudatosan szabad? Erre válasz a jóga tudománya. Figyelni kezdesz mindenre. Észrevenni, hol nincs öröm. Ahol nincs öröm, ott a rabság. Ahol a rabság, ott markolsz valamit a kezedben. Ezt úgy tudod elengedni, ha valami mást markolsz meg helyette. Markold meg magadat jó erősen. És máris szabad vagy börtönödnek azon a szintjén. Indulj el alulról és minden szinten menj végig: figyelj, hol nincs öröm? Ott az elengedni való. Markold meg magadat helyette jó erősen.

Akkor válsz teljesen szabaddá, ha föld alatti börtönödből feljutsz a felszínre és mindentől szabad vagy. Onnan tudod ezt, hogy végtelen öröm tölt ki, amit senki el nem vehet Tőled. Teljes szabadság. Ez a jóga. Bizony, nem csak az ászanázás...

Élni, de hogyan?

Élni lehet sokféleképp.

Lehet leélni egy életet, úgy, hogy a végén visszanézel: ez a 70-80 esztendő hogy elrepült!

Lehet túlélni minden nap. Gürcölni, küzdeni a napi betevőért. Este fáradtan bedőlni az ágyba, s a végén ugyanígy a sírba.

Lehet felélni minden értékedet, idődet, adottságodat, kihasználni önmagad és másokat. S a végén nincstelenül semmivé ürülni.

Lehet visszaélni minden helyzettel, mindenki bizalmával. Elárulni önmagad, s végül égő arccal porba hullni.

Lehet átélni csak úgy az életet, élsz benne, de nem éled. Eszel, de nem érzed az ízt, mert beszélgetsz, olvasol, tervezel. Alszol, de nem pihensz, mert lázálmokban fáradsz tovább, hiszen nappal nem volt időd feldolgozni, mi történt veled. Jársz, de nem látod a csoda világot körülötted, mert a számlákon, ez el nem végzett dolgaidon agyalsz. Élsz valakivel, de észre sem veszed, hogy ott él veled. Van egy csomó tálentumod, tehetséges vagy, értékes, de te csak arra koncentrálsz, mi a bajod, betegséged, mivé szeretnél válni, s elégedetlenül nem veszed észre: magadat.

Lehet megélni az életet, minden pillanatát. Éberen, figyelmesen, felfedezőn. Ítélet nélkül. Szeretve. Örülve. Emlékek, GONDolat helyett inkább figyelve, ízlelve, érezve, élvezve. Egy életben megélve többszázat.

Melyiket választod? Milyen élet az, amelyben a leghatalmasabban, legmagasztosabban meg szeretnél nyilvánulni? Tudsz-e élni? Tudod, hogy élsz? Rövid az élet? Szeretnél fiatal lenni, fiatalosan kinézni, keresed az örök fiatalság forrását? Szeretnél meggyógyulni, lefogyni, sikeressé, gazdaggá lenni? Tanulj meg először élni és akkor nem akarsz soha többé visszafiatalodni. Mert aki ismét fiatal szeretne lenni, arról tesz tanúságot, hogy elszalasztotta magát az életet.

Vedd észre betegségedben az egészséget, túlsúlyodban a vékonyságot, sikertelenségedben a sikerességet, szegénységedben a gazdagságot, magányodban a társaságot. És kezdj el hálát adni. Mert a hálaadás annak az életnek az értékelése, amelyben élsz. Aki hálás, örül, aki örül, él.

Leélsz, túlélsz, felélsz, visszaélsz, átélsz, megélsz? Melyik életet választod?

Trimurti

Háromnak tűnik, kettő feltűnik váltakozva, egy elbújik. Életed közben nem láthatod a Teremtőt, a születés már messze van rég. Életed folyása a Fenntartó kezében, életed végét a Pusztító uralja. Épp melyiket éled, a Három közül annak arcát látod csak. A Három mindig ugyanott van, s Te keringsz körülöttük, mint Nap körül a Föld. A Háromnak belül Egy a lényege, a Megnyilvánulatlan, Akit kívül nem láthatsz, csak belül. Ha nem születsz, nem élsz és nem halsz, akkor láthatod meg Őt. A Vagyok kifelé Három, befelé Egy. Ugyanaz a lángja mindegyiknek, mert a Fény nem választható szét, különböző forrásokból is ugyanaz az egy Fény. A Fény alapja a szilárd Anyag, melyből a Tűz munkája Meleget hoz elő. Az Anyag, a Tűz, a Meleg együtt adja a Fényt. A Fény a Lélek. Benned is ugyanúgy megvan az Anyag, a Tűz, a Meleg, a három kötőerő, s a háromból születő, három fölötti Fény. Középen a lágy, hűvös, Női Anyag hordozza a kemény, forró Férfi Lángot. A Kettő nem választható szét, Női és Férfi egymásba olvadva teremti a Fényt. A lágy Női erősen hordozza a kemény Férfi gyengédséget. Benned is ugyanígy a Kettő Egy, nincs egyik a másik nélkül, így vagy egészséges Egy egész. Nő ereje nélkül nincs Férfi lángja. A Kettő egybeolvadása nélkül nincs Tűz, Meleg, Fény. E négy lángot körbejárva észreveszed, hogy a Négy az Három, a Három az Egy, az Egy az Kettő, s a Kettő az Egy. Észreveszed, hogy az Anyag és a Fény nem kettő, de Egy. Pihenj meg mozdulatlan és csak figyelj a Fényre kívül, előtted. Hosszan figyelj és észreveszed, hogy figyelmed változni kezd, nézed a Fényt kívül, de lassan már nem nézed, csak látod. Figyelmed kúszik befelé, be szemeden. Az egy láng kettővé, néggyé válik, látod a környező világot, szemed üregét, látod befelé húzódva elméd üregét, látod, hogy érzékelsz. Látod a Fényt, látod a látást, látod aki lát. A Fény Benned van. A Fény kívüled és Benned. Aztán kialszik a látás, az érzékelés. Eltűnik az érzékelő. ÉN sehol. A fÉNy mindenütt. Csak Vagyok.

A jóga csapdái

Cselekedhetsz állandóan másokért szívesen; de ha magadért nem teszel, a jógából kiesel ívesen.

Gyakorolhatsz ászanát, pránajámát, kriját, ahogy diktálja a módi; de ha menekülsz a fájdalom, fáradság, tökéletlenség elől, nem jógi vagy, csak bhógi. Mert a jóga az ember önmagába való visszatérés; a bhóga pedig a vágyak-, külsőségekhez való visszakérés.

Tudhatsz a jógáról egyre többet, egy halommal; de ha nem gyakorolsz nap, mint nap teljes valóddal: a jóga állapotát - önmagad - nem éred el, csak egy nagy vastag enciklopédia leszel.

Gyakorolhatsz szorgalmasan naponta ötször, mindenki boldog jótevője lehetsz többször; de az állandó cselekvés-kényszertől nem látod, hogy nem te vagy a cselekvő, hanem Isten kegyelme, s a három kötőerő.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm...

Légy hálás a bőség idején, míg megteheted! Amint a háláról elfeledkezel, a bőség álruhában jön el hozzád, szükségnek öltözve. A szükségben felismered, mennyi mindenért lehettél volna hálás. Ha ezen nem sajnálkozni és szomorkodni kezdesz, hanem hálát adsz a tapasztalatért, hálát adsz a múltbeli bőségért, a bőség leveti szegényes ruháját, s ismét megmutatja magát. Sohasem vagy egyedül. Sosem veszthetsz el senkit. Sohasem vagy nincstelen. Sosincs késő örülni az áldásnak. Ha nem időben, hát későn. Tedd meg minél hamarabb. Légy hálás mindig! Adj hálát mindenkor, mindenért! Mormold egész nap magadban: köszönöm, köszönöm, köszönöm...

Jobb némán befelé figyelni

"Az ég és föld nem emberi:
néki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
néki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni." (Lao-ce: Tao Te King, 5)

Ez dübörgött ma bennem, ahogy a sírás fojtogatott, s néhol el-elkapott. Az elme lázasan dolgozott, szőtte a megmentő terveket, milettvolnaha, bárcsak, miért, nemértem és sajnálom anyagából. És jött, egyre csak jött a szó, hogy bár lehetne szó rá ezernyi, mégis jobb némán befelé figyelni.

Élet

Azt az életet, amit állandóan behatárolnak a "kell", "kéne", "kellett volna", "nem tudom megtenni, mert ...", "nem tudok ott lenni, mert ..."; ahol más a hibás, te meg áldozat; ahol emésztő a hiány és uralkodó a meglévő elvesztése fölötti szorongás, félelem: vegetálásnak, túlélésnek lehet nevezni.

Az élet lehetőségek bőséges tárháza; amikor bármit meg tudunk tenni, bárhol ott tudunk lenni; mi vagyunk sorsunk dolgos teremtői; a felelős mindenért, ami velünk történik; ahol bőség van, elengedés és bizalom; szeretet önmagunk és mások iránt. Igen, ezt életnek lehet nevezni.

Ne ragaszkodj

Ragaszkodj hozzá, hogy semmihez ne ragaszkodj. Majd add fel ezt a ragaszkodásod is és megismered szabadságod.
Minden szűkséged, szükséged, hiányod, bezártságod, egyedülléted, baleseted, betegséged, szenvedésed forrása te magad vagy.

Isten egy

Reszlet egy levelbol, mellyel hozzam fordultak:
"Van egy katolikus vallású, jógagyakorló barátnőm, akinek komoly lelki problémát okoz, hogy "ütközik a két világnézet" és nem tud dűlőre jutni. Tudsz javasolni bármilyen könyvet, lelki gyakorlatot, esetleg lelki vezetőt, akihez fordulhatna?"

Itt valaszolok, mert tobbeket erint.
Elozo eletemben kereszteny szerzetes voltam. Ebben az eletben katolikusnak kereszteltek, majd ifju felnottkent baptista felnottkeresztseget is vettem. Hivo kereszteny voltam. Kesobb jogazni kezdtem, jogaoktatoit vegeztem, s a masodik jogaoktatoim, a Yogin kepzese alatt bennem is fellangolt a ketseg a joga es a keresztenyseg felol. Olvasgass a blogomon ( https://gaborimolai.blogspot.com ) es boven akadsz ilyen blogbejegyzesekre.

Minden addiginal melyebbre merultem a kereszteny hitben es fontolora vettem, hogy abbahagyom a Yogint es a jogat. Agi kisert a tapasztalasban es segitett a kepzesben mindenben. <3 Merultem egyre melyebbre. S egy szep napon, mikor mar azt hittem, a keresztenyseg es a joga osszeegyeztethetlen, meghallottam bensomben Ramana Maharshi hangjat: "de ki az, aki benned hisz?".

Es mintha pikkely esett volna le szememrol: en vagyok, aki hisz, az en gondolatom, hogy hiszek, az en gondolatom, hogy kereszteny vagyok. De en nem vagyok azonos ezzel a gondolattal, en nem vagyok kereszteny, en nem vagyok hindu, en nem vagyok jogi, en nem vagyok a gondolat, en nem vagyok a test, en nem vagyok az elme, en nem vagyok Gabor. En en vagyok. Es megkertem Gabort, hogy szalljon le a vonatrol, en egyedul utazom tovabb. Es Gabor, a hivo kereszteny leszallt es soha nem tert vissza azota.

Ezutan a hitrenges utan elmentem a Yogin nyari taborba, majd folytattam es sikeresen befejeztem a Yogint. Agi <3 Nincs mar problemam a jogaval, hisz az maga az ember tudomanya es nincs benne semmilyen vallas, vagy -izmus. (!)

Rajottem, hogy a keresztenyseg nem egyenlo a Bibliaval, a hinduizmus a Vedakkal, az iszlam a Korannal. Isten elmondta nekem, hogy neki teljesen mindegy, milyen neven hivom ot. Hivjam, amelyiken jolesik nekem. Hivjam, amelyik felmelegiti a szivem. Hivhatom Atyanak, Istennek, En-nek, Shivanak, Krishnanak, Jezusnak, Jahvenek, Allahnak, Wahe Gurunak. Barhogy. Itt van bennem. Az Atya es en egy vagyok.

A valasz tehat mindazoknak, akik hasonlo problematol szenvednek:
javaslom olvasasra Ramana Maharshi: Nyilegyenes osveny es Paul Brunton: India titkai cimu konyvet. Valamint javaslom, hogy melyedj el igazan a hitben. Eld meg. Valj eggye vele. Vedd eszre, miert kell Neked. Keresd meg magadban, hogy ki az, aki hisz? Ki az, aki keresztenynek, jogasnak gondolja magat? Ki az, akinek nem osszeegyeztetheto a joga es a keresztenyseg? Ki vagy Te?

Az élet játéka

Isten akarata teljesül minden pillanatban. Miért nyugtalankodnánk bármi felől is? Csak egy dolgunk van: átadni magunkat Neki. Nem kell semmit sem fogni, birtokolni, megtartani. Nem kell semmire se vágyni. Minden elérkezik a maga idejében. Csak örülj és légy hálás mindenért. Ez az élet játéka. Keresd meg mindenben, minek lehet benne örülni!

Add át

Szabaddá így válsz:
Istennek egészen MOST
vesd alá - m a g a d!

Rabországban minden ingyen kéne

Avagy a fiz€tő$$é válá$

Kulcsszavak: #ingyen #fizetős #olcsó #drága #kihasználás #kizsákmányolás #piszkos-e.a.pénz #profizmus #stúdió.vs.oktató #respect.metoo

Emlékszem, mikor első jógaoktatói képzésem végeztem, elterveztem, hogy én ingyen fogok jógát oktatni gyerekeknek. Elkezdtem, lelkesedtem, jó volt. A szülők beíratták szemük fényét még 3-4 magánfoglalkozásra. Az idő múlt, tanulni kellett, a tanítónénik szóltak: kedves szülők, ez sok lesz. A címzettek hezitáltak, s végül húztak a sorból. Az ingyenes jóga pórul járt, mint a legolcsóbb foglalkozás. Nem az olcsóság, hanem "a drágább jobb" elve döntött. Első lecke.

Magánlakásban is tartottam jógát, már felnőtteknek, ingyen. "Most halasszuk el, mert beteg a gyerek". "Most halasszuk el, mert fáradt vagyok". "Most nem alkalmas, mert jönnek hozzánk". Az ingyen jött lehetőség könnyen ment. Nem volt súlya, pénz, elkötelezettség, áldozat, amit hoztak volna érte. Ami ingyen van, gyanús. "Miért adja ingyen? Amott jó pénzért adják... A drágábbat választom, az megbízhatóbb..." Második lecke.

Fizetős jógaoktatói szolgáltatásra váltottam, jógastúdió, bérlet, óradíj. Az emberek nemhogy nem elmaradtak, de még jöttek. Tök természetes volt nekik, hogy fizetnek az óráért. Ami persze furcsa volt azoknak, akik addig ingyen kapták. Miért is akartam én kezdetben ingyen adni? Élt bennem egy naiv kép, hogy ami ingyenes, az nemes, az isteni, az spirituális. Hát nem így van. Hogy ami fizetős, az alantas. Hát így sincs. A pénz vajon mi? Piszkos? Megmutatta magát, hogy nem. A pénz inkább energia, áldozat és semmi köze a piszokhoz, a "bálványhoz". Szeretem a pénzt, kedvelem a pénzt. A pénz jó mérőeszköze annak, mennyire veszel komolyan valamit. A pénz spirituális. Bármilyen nemes cél megtámogatható vele és a legmagasabb ügy is elhal hiányában. Harmadik lecke.

Folytattam a tanítást, megjelentek a kérdések, a kérdezők, a problémák, melyekre a jóga, a mantrák, a védikus írások mélyén a válasz. És nyúltak a beszélgetések, a "lifecoaching - tudatos életvezetés" tárgyú, tanácsadás színezetű barátságok, melyben én nem kérdeztem, kértem, viszont válaszoltam, adtam. A Mantradoki ( https://m.facebook.com/mantradoki ) ezután született, miután ketten is azt láttuk, hogy van igény a tudatos életmódviteli tanácsadásra, a mantra-terápiára, a jóga problémákra alkalmazott használatára. Fizetős szolgáltatás... "Ssssss... Mi van? Ezért fizetni kell?" Csengett fel valami kis csengő a fejekben. Mert voltak, akiknek tiszta volt. De voltak, akiknek "kizsákmányolás szag" kezdett terjengeni a levegőben... Hiszen amíg nem volt a Mantradoki ( https://m.facebook.com/mantradoki ), addig rendelkezésre álltam, ha kérdeztek. "Most is segítesz, ha kérdeznek, vagy már nem?" Igen és nem, vagyis már nem úgy. Elmondom, hogy.

Szóval fizetőssé nem azért válik egy szolgáltatás, mert felütötte a fejét a kizsákmányoló kapitalista ott belül. Hanem azért, mert felismerésre kerül egy igény, melyre jól megfogalmazható egy válaszadási mód, kiépíthető hozzá egy biztos válaszadású processz és hozzárendelhető egy piacképes ár is. Mert a processzben jól láthatóan kitűnik a felhasznált információs vagyon, a ráfordított személyi és időbeli energiák és az egész megoldó keretrendszer mérhetővé válik. A ráfordított energia, mely megoldást termel, kimutatható. És amihez energia kell, ahhoz ráfordítás kell.  Ilyen egyszerű ez. Bemész a boltba, kérsz egy kenyeret, megmondják, hány forint. Tankolsz a kúton és kifelé kérik az árát. Koncertre szeretnél menni, s előre megveszed a jegyet. Elmész gyónni, de egyháztagnak kell lenned hozzá, aki persze fizet... Mindenhol fizetsz. Az anya vajon ingyen adja a gyerekének odahaza a vacsorát? Nem, ez csak a látszat. Ő fizet érte.

Van-e tehát olyan, hogy jóga biznisz? Eretnekség-e ilyet emlegetni? Vagy jóga marketing? Szabad-e ilyet mondani? Mennyit kérhet egy jógaoktató pironkodás nélkül? 600-at? 25%-ot? Vagy fix pár ezret, függetlenül attól, mennyien jönnek órára? Évről évre ugyanannyit, vagy esetleg megpróbálhat annyiért órát adni, mint egy masszőr? Ér annyit egy jógaóra, mint egy lávaköves masszázs? Ér annyit egy jógaoktató egy stúdiónak, hogy rendesen meg is fizesse érte? Hogy a jógaoktató ne úgy érezze, ha óra után hazamegy, hogy ma is kizsákmányolták? A jógaoktatói ipar (jajj, még egy mumus) ki nem mondott nevű Voldemortjairól beszélek.

Miért is akarna egy jógaoktató megélni a jógaoktatásból? Nem a luxusterepjáró miatt... ;) Mert jobban akarja csinálni. Jobban, mint x-ed rangú mellékállásban űzve. 100%-ban a fejlődésre koncentrálva. Hogy az óráin a vendégek valóban jóga-élményt kapjanak, s ne csak testedzés legyen. A jógaoktatónak két beviteli energiaforrása van: hogy fizetnek az óráiért és hogy eljárnak az óráira rendszeresen. Cserébe ő minden órán kapcsolatba lép a felsőbb lélekkel és lehozza neked a belső békét.

A jógaórán kívüli életmód-tanácsadási beszélgetés (mert ilyen is van egy jógaoktató praxisában) ugyanez. Egy profi oktató nem akarhat tovább baráti beszélgetésnek látszó eszmecserében tanácsot adni, mert nem tud olyan alaposan megfontolt segítséget nyújtani, mint egy szolgáltatás keretein belül. És nem folytathat ilyen - beszélgetésnek álcázott - időtöltést, mert energiát von el olyan tevékenységektől és személyektől, amikre, akikre fókuszálni akar. És egy felelős jógaoktató nem hitegetheti, ringathatja az embereket abban a naiv elképzelésben, hogy ingyen elérhető a változás, a gyógyulás, miközben minden változás energiabevitel útján indul el.

Rabországban minden ingyen kéne... A börtönben a pénz másképp működik, sok dolog ingyen jár, soknak meg nincs értelme. Pénzmozgás ugyan van, de sokkal kisebb, mint idekint. Inkább a kapcsolatok, a szívességek működnek. Magyarország rabország. Összehasonlítva fejlettebb államokkal, jól látható, mennyi itt a fizikálisan, szociálisan, gazdaságilag, politikailag, emocionálisan, mentálisan rab ember. Az addikciók Mekkája vagyunk. Ha valahol, hát itt szükség van a jógára, ami a teljes, végleges és tökéletes szabadságot hozza el az embereknek. De ehhez nekünk, "jógásoknak" kell rendszeresen gyakorolni és engedni hatni a gyakorlást nem csak a csípőnk, vállunk, de az elménk, szívünk kinyitására is. Hogy a "minden ingyen kéne" helyett természetessé váljon, hogy mindenért fizetünk. Hogy az üzletben fair-ek legyünk és járjon mindenki jól. És hogy merjünk beszélni olyan dolgokról, amiről más csak szégyenkezve hallgat és évtizedeken át csendben tűri, hogy megalázzák. (És itt elismeréssel adózzunk mindazoknak, akik részt vesznek a #metoo csendes felegyenesedésében.)

A jóga teljes, végleges és tökéletes szabadság. De az nem egyszer, majd 70 év gyakorlás után jön el. Az itt van, most benned. Te magad vagy. Állj bele. Szilárdulj meg benne. Használd. És segíts vele szegény, rab Magyarországnak.

Egymaga

Fenyeget, fenyeget, megbánt
Elégedetlen, szemrehány, okol
Hozzászoksz, fogy már a kezdeti meleg
Megtanulod: sosem vagy elég
Boldoggá nem teheted léteddel
Megtanulod: húzd meg magad
Mindent úgy tenni, így békén lenni
Hol van már a mosoly? Hol már a kedvesség?
Hol az összebújás? Hol a meghittség?
Minden nap arcul vág szavakkal
Néha gyomorba is
S van, hogy letaglóz, mint lovat
Megtanulsz kicsivé lenni
Istenhez fohászkodni
Remélni
Minta családnak látszani
Mindent feláldozni
A hajdani szerelemért
S mikor már te magad is elhiszed
Hogy ez így rendben
Valami benned fellázad ott benn
Nem hiszi, hogy ez helyed
Ez szerelmed
Ez Istened
Kihúzza magát, alakja megnő
Erős lesz, hatalmas
Embernél nagyobb
És kimondja: ELÉG
Nem uralsz engem
És szembenéz villogó szemmel
Félelem-üres szívvel
Kőoszlop lábbal
Roppant acél mellel
VÉGE
S ki eddig szóval minden nap csapott
Nem értve e napot
Nem érti miért nem szólt e kicsi
Óriássá lett nini
Magára húzott mentség:
Nem szóltál
Hogy fáj
Hogy naponta arcodon talpam
Miért csak most beszélsz
S tűrtél némán, szeretve
Hittel, hogy minden szép lesz, s kedves
Miért nem szóltál, hogy fáj szavam
Mivel átdöföm májadat
Át szívedet
Ó hát gonoszság ez, hogy ily hirtelen
Rázod le jármod
Mi lesz velem?
Ha eztán erőm nem vezethetem
Szavam acél kopjájával
Át homlokodon?
Nem szolgálsz többé látszatot?
Nem kényelmet? Nem gazdagságot?
ERIGGY
Te hűtlen hazug csaló
S az óriás elindult felszegett fejjel
Könnyű szívvel
Döngő lépttel
Sebei könnyezték vörösen
A hitet, a múltat, a szelídet
De:
Szabad!
Vándor...
Legény.
Szegény...
Gazdag!
Önmaga

Az öröm akkor jön, ha felelősséget vállalsz

Betegeskedsz, fáradt vagy, gyengének érzed magad, halogatsz? Hiányzik az öröm az életedből?
Mennyi felelősséget vállalsz? Aki felelősséget vállal, az odafigyel és értékel. Komolyan vesz. Nem komolykodik, nem savanyú ábrázatú lesz, mert lehet valaki ettől harsány, jókedélyű. Csak értékel.

Ha felelősséget vállalsz a testedért, nem tömsz bele mindenféle szemetet táplálkozás címén. És örülni fogsz, mert a tested megköszöni a figyelmességed, egészséges lesz.
Ha felelősséget vállalsz az energiádért, nem későn fekszel és későn kelsz, hanem igazodsz a Nap járásához és nem forgatod fel a bioritmusodat. Az energiád pedig növekedni fog, kicsattanó lesz és öröm tölt el.
Ha felelősséget vállalsz a mezőért, akkor nem viszed sétálni a kutyádat kis zacskó nélkül és nem hagyod ott a végtermékét a szép zöld, végtelen kutyavécén. És örülni fogsz, mert rájössz, hogy ha vigyázol a természetre, akkor az valahogy több és szebb és varázslatosabb lesz, mint egy ingyenes illemhely.
Ha felelősséget vállalsz az üzleti ügyeidért, akkor nem csak arra figyelsz, hogy te jól járj pénzkereséskor, de az is jól érezze magát, akivel üzleti kapcsolatban állsz. És örülni fogsz, mert valahogy jobb érzés, ha mindenki jól jár. Olyan teljesség-érzés.
Ha felelősséget vállalsz a párodért, figyelsz rá, hogy érzi magát, hogy mennek a dolgai, segítesz neki és együtt vagy vele, nem úgy élsz mellette, mint egy magányos farkas. És örülni fogsz, mert valami többnek érzed magad, mint egy egyedül élő. A magány szó ismeretlen lesz neked.

Ha felelősséget vállalsz, magadénak érzel. Energiát, figyelmet adsz. És az öröm ekkor megjelenik. A magyar nyelv azt mondja a köszönetnyilvánításra, hogy "hálaadás". Hálát adsz és öröm jön cserébe. Megköszönsz és feldobott leszel. Figyelmet adsz és tudást nyersz. Szeretetet adsz és szeretve leszel.

Energia-áramlás. Ha adsz, visszakapsz, ha csak kivenni akarsz, elfogy tőled. Nem lehetsz mindig csak kizsákmányoló, fosztogató. Aki másnak ad, gazdagodik, aki csak szerez, s gazdag akar lenni, szegénnyé lesz. Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

Jógagyakorlás ez a javából, az energia tudatosságának jógája. Ha tettnek hívod, karma jóga, ha gondolatnak, rádzsa jóga, ha energiának, kundalini jóga, ha szeretetnek, bhakti jóga, ha tudásnak, dzsnyána jóga.

Hogy minek hívjuk, másodlagos. Vállalj felelősséget mindenért, kötelezd el magad, légy figyelmes, adakozó, szerető és megszűnik a hiány, betegség, gyengeség; örömöd teljessé lesz.

A lelkiismeret-furdalásról

A lelkiismeret-furdalás nem Istentől való. A lélek, Istentől származó tanácsai nyugalmas instrukciók, inspirációk, melyek halk és szelíd hangon szólnak, szeretettel. Ami furdal, bökdös, késztet, aggódással tölt el, azt hívjuk lelkiismeret-furdalásnak és mivel félelemmel fűszerezett, tudjuk, hogy nem Istentől származik. Tudatalatti személyiségünkben, a belső gyermekünkben kavargó emlékekből szállnak fel gondolatok tudatos elménkbe, mely a múlt emlékei alapján racionális világában szervezi teendőinket kötelesség, "kell" alapon.

A lelkiismeret-furdalás nem szeretet, hanem félelem alapú, aggódással teli. Nevével ellentétben nincs köze a lélekhez, csakis a múlthoz, az emlékekhez, a belső gyermekhez, a csapongó gondolatokhoz.

Az ember igazi kötelessége, mely a lélekből származik, nem gerjeszt sem félelmet, sem aggódást. Isten Szeretet, benne nyoma sincs a félelemnek, Ő az egész elem, nem fél-elem. Az aggódás a hit hiánya, mikor Isten helyett a múlt tapasztalataira tekintünk és nem a végtelen Vagyokban rejlő lehetőségekre.

Ezért mondja Jézus, hogy semmi felől ne aggódjatok, hanem helyette legyen hitetek Istenben, keressétek az ő országát a szívetekben, az ő valóságát, az érzékek által tapasztalt valóság helyett. Ne add át magad a lelkiismeret-furdalásnak, hanem add át magad helyette Istennek: "Benned bízom. Minden Rendben Van."

Ez az imádság. Megtapasztalod az érzékek valóságát, amit látsz magad körül, megtapasztalod a lelkiismeret (belső gyermek) sürgetését, de Te gondolatban meghajtod fejed Isten előtt és arra kéred: "Isten, én Istenem vagy Te, látom a látható valóságot, érzem bensőm félelmeit, de én Hozzád jövök, ments ki engem, a Te Valóságod az én valóságom, a Te Vagyok az én vagyok, köszönöm a szabadulást. Ámen.".

Jóga ez?

Talán azt gondolod, ha a szót meghallod: "jóga", hogy jógaszőnyeg, ászanák, lassú mozgás, mozdulatlan testtartások. Talán eszedbe jut még olyan, hogy légzőgyakorlatok, pránajámák. Esetlek mantrák, meditáció. A legtöbbeknek biztos az ászanák, testgyakorlás, jógaszőnyeg.

De a jóga nem csak ennyi és nem kizárólag csak ez. Jóga az is, ha másokkal jót teszel. Ha egy-két kedves szót mondasz, segítesz, adakozol, akár ingyen is hajlandó vagy kisebb munkákat elvégezni egy közös célért. Ezt karma (cselekedet) jógának hívják és figyelme központjában a cselekvés, a másik ember szolgálata áll; központi tevékenysége a folyamatos szolgálat.

Jóga az is, ha jógaszőnyegen ászanázol, légzőgyakorlatokat és egyéb gyakorlatokat végezve a test oldaláról elindulva figyelmed az elmén át a léleknél köt ki. Ezt kezdetben hatha (erő) jógának, később a koncentrációs, meditációs gyakorlatok bevonásával pedig rádzsa (királyi) jógának hívják és figyelme központjában az elme áll; központi tevékenysége a meditáció.

Jóga az is, ha Istenben hiszel. Ha életed minden történését, cselekedetét, szavaidat, gondolataidat Hozzá hozod, ha Őt keresed mindenben. A szeretet vezérel minden létező felé és mindenedet Istennek adod. Ezt bhakti (szeretet) jógának hívják és figyelme központjában a szeretet, s annak Forrása, Isten áll. Bhakti jóga a ma ismert minden főbb világvallás, a judaizmus, kereszténység, iszlám, hinduizmus, stb. és központi tevékenysége a mantrázás, imádkozás.

Jóga az is, ha önmagad figyeled. Ha bárhol is vagy, figyelmed mindig végigmegy a világ, tárgyak, érzékek, gondolatok, elme, én vonalon, befelé haladva. Ha az ént keresed mindenben. Ezt dzsnyána (tudás) jógának hívják és figyelme központjában az "én" áll és az én figyelésén keresztül összegyűlő metafizikai, gnosztikus tudás; központi tevékenysége az én-kutatás.

A jóga gyakorlója a jógi (férfi, vagy általánosan a gyakorló), vagy jógini (nő). A karma jógi a cselekvés, a rádzsa jógi a gondolat, a bhakti jógi a szeretet/érzések, a dzsnyána jógi az én/azonosulás avatott ismerője. A jóga gyakorlásának mindig ugyanaz a végeredménye, akármelyik ágát műveled is, a gondolatok elcsendesednek és megismered igazi önmagadat, megismered Istent, úgy, amint van. Teljes és végleges szabadság, gondolataid, indulataid és sorsod béklyója alól.

Jónás problémamegoldó módszere

Problémákkal küzdesz, boldog szeretnél lenni (én is), de ennek útjában problémák állnak (nekem is). Azt tanultad, hogy oldd meg a problémád és akkor boldog leszel, de ehelyett ott terem egy újabb probléma, boldogság meg sehol.

Én ehelyett azt a módszert követem, hogy először boldog vagyok és utána oldom meg a problémát. Így nem kell nélkülöznöm azt a boldogságot, ami nélkül nem tudok élni és ugyanakkor teljesen mindegy, mennyi és milyen mély problémám van. Azt is észrevettem, hogy ha először a boldogságom találom meg és utána keresek megoldást a problémára, akkor a probléma addigra kisebb lesz, vagy el is tűnik.

Hogyan tudom ezt megcsinálni, hogy először mindig a boldogságomat találom meg? Ez több helyen is le van írva, de ma reggel épp Jónás esete jutott eszembe. Jónásról annyit érdemes tudnod, hogy bibliai próféta volt, de utálta a melóját, mert esze ágában sem volt motiválni az elkényelmesedett embereket, pedig épp meg kellett volna mondania nekik, hogy helló, ez, ahogy éltek egészségtelen, nem jó. Kezdjetek el mozogni, ne egyetek annyit és normálisan beszéljetek már egymással, segítsetek a másiknak. Jógázzatok minden nap, meditáljatok reggel-este és legyen bennetek odaadás Isten iránt.

Jónás munkamorálját a főnök nem nézte jó szemmel és ezért fizetés nélküli szabadságra küldte, meglebegtetve neki a felmondás lehetőségét is. És itt jön Jónás problémamegoldó módszere. Épp a tönk szélén állt, se fizetés, se szabadság, még az állása is kétségek közt volt, de ő nem a problémán kesergett, nem azon törte a fejét, hogy oldhatná meg. Nem sajnálta magát, s kezdte tömni magába a csokit, vagy a rumos kávét kávé nélkül.

Jónás módszere ez volt. Mantrázni kezdett, múlt időbe tette a problémát és Isten-dicsérő mantrákat ismételve elkezdett örülni azon, hogy kiszabadult a probléma gyomrából. Normális az ilyen? Ott ül a betegségben, adósságban, lepukkanva, magányosan, elhagyatva és örülni kezd? Hát éppen ez a módszer lényege.

Az idézet így szól Jónás könyvében (2,1-11):
"Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az Úrhoz imádkozott, és ezt mondta:
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!
Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre."

A romboló, problematikus valóságot máris múltként szemlélte, róla máris úgy beszélt, mint ami elmúlt. Egyedül az van jelen időben, hogy hálás vagyok, örülök, jön a szabadulás. Ezt nevezik vonzásnak, nevezik teremtésnek, s a lényege az, hogy milyen gondolatokkal, érzésekkel azonosulsz, milyen frekvenciára állítod a rádiókészüléked.

Ha azt ismételgeted gondolatban, szóban, hogy beteg vagy, akkor beteg maradsz. Ha azt ismételgeted gondolatban, szóban, hogy meg akarsz gyógyulni, akkor akarni, vágyakozni fogsz és beteg maradsz. Ha azt ismételgeted gondolatban, szóban, hogy hálás vagy, örülsz, jön a gyógyulás, akkor meggyógyulsz. Amire figyelmet fordítasz, aminek energiát adsz, az jön létre benned. Elfogadod, vagy sem, minden nap mantrázol, ismételgetsz valamit. Sok-sok ellenőrizetlen, romboló gondolatot forgatsz elmédben ismét és ismét, s azt hiszed, gondolkodsz, valójában romboló mantrázást végzel.

Miért nem fordítod meg a sorrendet és térsz vissza a boldogságodhoz előbb és utána jöhet a probléma? Mantrázz ellenőrzött, építő gondolatokat, szavakat és minden épülni, megoldódni kezd. Mondd magadnak sokszor, hogy "Köszönöm.", vagy "Szeretlek.", vagy "Én", vagy bármi kedves, emelőt. Figyelmed kintről befelé fordul és hamar ott találod magad abban a boldogságban, ami a valód része, amit bármikor elérsz, tettek, megoldás, elérés, kivívás nélkül. Ez az igazi megoldás. Mert a probléma sosem a probléma maga, hanem, hogy nem vagy önmagadban.

Én mindig itt vagyok

A múlt viharos árnya elcsitult,
a jövő hajnala még nem hasadt,
csak a jelen mécsese pislákol itt.
Elszálltak már tőlem a múlt árnyai,
nem vágtattak még hozzám a jövő lényei,
csak én ülök itt, most.
Nem kellek már a voltaknak,
holtaknak,
nem kellek még a leszeknek,
csecsemőknek,
csak a jelen-levőnek.
Elengedem a múlt csontos, biztos kezét,
nem siettetem a jövő pillangó ígéretét,
kitöltöm a jelent - én-magammal.
Valakinek már nem kívánatos,
valakinek még túl kockázatos
jelen-létem.
Így maradtam múlt vésett emléke nélkül,
így nézem a jövő ígért reménye nélkül
a jelent, levőt,
egyes-egyedül, ön-magam,
nem magányosan,
csak egy-magam,
én,
itt,
most.
Nem vagyok
sem vándor,
sem remete,
nem keresek,
nem bujkálok,
semerre,
csak jelen vagyok,
létezem,
nyilván-való vagyok,
s figyelek, figyelem,
hogy suhan el mellettem
a múlt sötétje,
hogy válik árnyékommá
a jövő fénye,
hogy tűnik el mindenki,
s maradok itt
egyedül,
én, egy-magam,
s bennem
minden
és mindenki
él.

Complete freedom

Yoga is freedom. Complete and final freedom. In yoga, you are free from the bondage of thoughts, the mind, the body, the past and the future. In yoga, you are present in your unique existence. You are, without this or that. You know, whithout knowledge. You are the happiness, without the feeling of sadness or happiness. This is yoga; you are that.

Mikor kezdődik a jóga?

Amikor befejezed a gyakorlatokat a jógaszőnyegen, a valódi jóga akkor kezdődik.

Én itt vagyok most

Én itt vagyok most.
Én én voltam e test előtt, amit látsz és én én leszek e test után is. Nincs testem és nincs nevem sem. Betegség, bűn, szenvedés, halál, sors nem érint. Csak én vagyok egyedül.
Itt vagyok és sosem leszek máshol, emitt, vagy amott.
Vagyok, mert létezésem soha nem szűnik meg, örökké élek.
Most vagyok, s nem voltam, vagy leszek. Nincs elmúlásom, sem keletkezésem.
A létezés, a tudatosság, a boldogság alaptermészetem.
Én itt vagyok most.

Tiszteld magadat

Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, tartsd meg a méltóságodat.

A szél fúj, ahová akar

Amikor írok, elkezdek írni és már nem gondolkodom. Az elején van bennem egy szándék, egy érzés, amivek nekikezdek, amit aztán elengedek és csak írok. Nem gondolkodom, hogy mit kellene írni, csak írom, ami jön. És mikor leírtam az egyik szót, jön a következő. Mint mikor fúj a szél.

Néha megáll a szél fújni. Olyankor én is leállok. Nem erőlködöm. Nem gondolkodom, mit kellene írni. Csak visszaemlékszem az eredeti szándékra, az indító érzésre. Végigolvasom, amit írtam és a szél megint elkezd fújni. Én belerepülök és csak engedem, hogy vigyen magával.

Írom a következő szót. Nem én írok. A szó írja magát. A kezem csak eszköz. Én csak figyelek és érzek. A szél fúj, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy és én engedem, hogy vigyen, ahová akar. Mindegy hová, mindegy mi lesz. Bízom benne. Hiszek benne.

Aki mást leigáz...

A város, mely más városok romjain épült, maga is rommá lesz.

A siker titka, a jógád kulcsa

Észre szoktad venni, hogy épp dolgoznál, de valamiért nem megy úgy, ahogy szeretnéd? Hol eszedbe jut a holnapi találkozó, hol rád írnak cseten, hol még gyorsan befejezel egy levelet? Ide-oda kapkodsz, ezt is, azt is csinálod és a végén épp, amit csinálsz, nem halad előre?

Van a jógában erre egy megoldás. A drishti a jógában egy olyan pont, ahova a gyakorló a figyelmét fókuszálva az elméje szétszórt voltát megszünteti és azt -  ahogy a jóga írások nevezik -  "egyhegyűvé" teszi. Mire jó ez? Ahogy ekkor az elme az érzékekkel való kifelé érzékelést befelé fordítja, a koncentráció létrejön, s az elme ereje megnő. Ez a megnövekedett erő teszi képessé a jógagyakorlót az átalakítások, tisztítások, az elengedés és a gyakorlás - vagyis a munka - hosszú időn át tartó végzésére.

A meditáció is erről a tőről fakad egyébként. Ha azt hitted, hogy a meditációnál leülsz, becsukod a szemed és egy virágos rétre képzeled magad, akkor még nem érted. A meditáció az a koncentráció, mínusz az egy pontra való figyelem, mínusz az erőlködés. A hosszabb koncentráció után bekövetkezik az ellazulás és a külső drishtiről belső drishtire váltás, s aztán még beljebb húzódik a figyelem, az ÉNre. Az ÉN annyira meghatározhatatlan valami, hogy a figyelem egy pontra való irányulása kitágul tőle. Nem szétszórt lesz, hanem kiterjedt. Ekkor következik be az ellazulás, s a meditáció. Vagyis meditálni nem tudunk, meditációt nem vagyunk képesek gyakorolni, a meditáció csupán bekövetkezik. A meditáció éberség.

Mi lehet ez a fókuszpont, ami ide vezet? Ez a fő érzékelési területedtől függ. Ha macska lennél, akkor bizonyosan egy egér motoszkálásának a hangja. Ha kutya lennél, akkor egy jó füstöltkolbász illata. De mivel ember vagy, ezért a szemednek kell valamit hosszan nézni, mert ez a fő érzékszerved. Mi lehet ez, amit nézhetsz? Figyeld meg, hogyan változik jógánként:

- Hatha jóga:
A tested pontjai, pl.: orrhegy, harmadik szem, köldök, kéz, lábujjak, messze jobbra, messze balra, hüvelykujj, ég.
- Rádzsa, Kundalini jóga:
A hatha drishtiken túl a szemöldökök között, orrhegy, áll közepe, korona csakra. De ezek már inkább mentálisak.
- Karma jóga:
A másik ember.
- Bhakti jóga:
Isten.
- Dzsnyána jóga:
Én.

Ugye, hogy változik? A hathánál még külső, fizikai, a rádzsánál, kundalininél már belső, mentális. A karmánál kívül esik az egyénen, a mások odaadó szolgálata által. A bhakti jógában lelki természetű. A dzsnyánában túl van a fizikain, mentálison, lelkin. Vagyis a látásod a szemed fizikális érzékelésétől kiterjed az elméd látásáig.

Az, hogy Te mire vagy képes figyelni, fogja megmondani, hogy melyik jóga való Neked. De ha nem jógázol (úgy hiszed), akkor is ez a figyelmi pont fogja megmondani, hogy hogyan lehetsz sikeres. Ezért ne gondold, ha Te az egyik féle drishtire nem tudsz figyelni, akkor Te nem lehetsz sikeres, vagy nem vagy jó jógi(ni). Csak figyeld meg magad és találd meg a Te drishtidet, a Te jógádat, a Te sikeredet.

Végül egy apróság, annak, aki azt hiszi ezek után, hogy egyik jóga magasabb rendű a másiknál, vagy egyik drishti magasztosabb, mint a másik. A drishti az a pont, ahol eléred Istent. A drishti Isten megnyilvánulása a számodra. Mind Egy, csak a testek és emlékek különbözők látszólag. Ragadd meg az Egyet és ne tágíts Tőle. Ha elérted, mindegy, melyik úton jöttél.

Namaszté
Varan Gopal

Higgy

Épp menstruálsz, de a boltban a tampont, betétet eldugod a szalagon, nehogy lássák, hogy nem vagy tökéletes...
Épp babát vársz, de nem mondod senkinek, nehogy megtudják, s ha netán nem sikerül, szégyenkezned kelljen...
Elvetéltél, de nem mered senkinek elmondani, mert ha megtudják, kiderül, hogy "nem vagy a nőiség csúcsa"...
Megbetegedtél és nem bírsz tőle egyenesen járni, de ha látnak, kihúzod magad és mosolyogsz...
Válófélben vagy, de nem mondod el senkinek, mert mekkora szégyen, hogy nem tudtad egybetartani a családodat és a boldogságot...
Kirúgtak, vagy felmondtál, de nem mondod el a barátaidnak sem, mert nem illik bele a tökéletes dolgozó képébe...
Osztogatod a tökéletes képeket magadról, s családodról, mert félsz normálisnak kinézni...
Rád köszönnek: "Hogy vagy?", s gépiesen, gyorsan rávágod: "Kösz, jól! És te?"...
Gyűjtögeted a tanúsítványokat, egyre másra végzed a tanfolyamokat, egyiken másikon többször is részt veszel, követőjévé leszel minél több nagy nevű tanítónak, mert nem találod, melyik a te utad és a "nagyok" biztos tudják...
Indul egy új tanfolyam, vagy szolgáltatás, de te nem mersz rá elmenni és hangosan indoklod, mennyire túl van árazva és mennyire hihetetlen, hogy ez működik és biztos, hogy csak szemfényvesztés lehet...

Magyarország. Ők. Ő. Ti. Te. Én. Mi a közös nevező?: Hiányzik a hit. Hitetlenség. Bizalomhiány. Önbizalomhiány. Hitelességhiány és -bizonyítás.

Benned/bennünk van. Nem "őbennük". Nem az ország a hibás. Nem menekülhetsz előle. Akkor is benned van Magyarország, ha már máshol élsz. Te, meg én hordozzuk emlékeinkben. Ez ma itt a feladatunk, hogy az elveszett, kidobott, megtagadott hitünket újraépítsük, megtaláljuk. A hitet önmagadban. A hitet az emberekben. A hitet az Univerzumban. A hitet Istenben. A hitet a Szeretetben. A hitet a jóságban. A hitet a hitben.

Higgy. Nem is lényeg, kiben, vagy miben. Csak higgy. Aki hisz, hisz önmagában, hisz a másik emberben, Istenben, a csodákban, az álmokban. És mer más lenni. Mer önmaga lenni. Ne félj, csak higgy. Minden lehetséges annak, aki hisz.

Kezdj élni

Testi életed végén nem azokat fogod bánni, amit megtettél. Azt fogod bánni, hogy gondolkodtál, érzés helyett. Hogy tervezgettél, megtapasztalás helyett. Hogy a fejedben éltél, a szíved helyett. Hogy féltél, aggódtál, haragudtál, ragaszkodtál, a hála, az öröm, a szeretet, a szerelem, az elengedés, a bőség helyett. Mert Isten országa elérkezett és az a Te szívedben van, itt és most. Van hozzá egy kulcs is, egyik oldalára ez van írva: "Köszönöm", a másikra: "Szeretlek". Sosincs késő, elkezdhetsz élni most.

Teremtő

Minden az én teremtményem, a gondolataimé, szavaimé, tetteimé, annyi testben, annyi korokon át. Felelős vagyok értük. Én teremtettem, én akartam őket. Még a nemtetszem embereket, a betegségeket, szegénységet, háborúságot, szenvedést is. Épp ezért mindennek a teremtői kezelése az, ha odafordulok felé hálával, szeretettel. És ami nem szolgál már, hálásan elengedem. Ami szolgál örömmel körbeveszem. Épp ezért nem csak úgy magamnak mondom a “köszönöm, szeretlek”-et, hanem minden felé arccal odafordulva is. Nem csak magamat tisztítom, de minden mást is. Minden én vagyok. Épp ezért vegyek észre mindent, mint újat, köszöntsem, mint szívesen látott vendéget, váljak tudatossá minden felől, legyek barátjává, kedvesévé mindennek. Isten ébredése ez.

Csak ülj le egy kicsit

Ez a nap során a legfontosabb teendő, felkelés után és lefekvés előtt. Csak ülj le egy kicsit.

Ülj, ne állj, ne sétálj, ne feküdj. Egyenesen, ne görnyedten. Mozdulatlanul, ne izegve-mozogva. Ellazulva, ne feszülten. Csukott szemmel, ne nézelődve. Csukott szájjal. Maradj csöndben, mozdulatlan és csak ülj, pihenj. Maradj éber és figyelj. Figyeld a testet, figyeld a lélegzetet, figyeld az érzéseket, figyeld a gondolatokat, figyeld magad. Figyeld az ént.

Vedd észre a gondolatokat, érzéseket, amik kavarognak benned, körülötted. Fókuszálj rájuk, mikor észreveszed őket, figyeld meg őket. Észreveszed, hogy egyik sem te vagy. Menj mögéjük, keresd meg magad. Pihenj meg magadban. S amikor újabb gondolat, vagy érzés merül fel, figyeld meg és menj mögé. Pihenj meg magadban. Térj vissza mindig magadhoz.

Amit így kialakítasz, az az, hogy elszakadj időről időre a cselekvéstől, beszédtől, érzéstől és gondolkozástól és visszatérj magadhoz. Mert egész nap mindig csinálsz valamit, beszélsz, érzel, gondolkodsz, csak magaddal nem vagy. És ezért érzed az egészet üresnek. Ezért keresel módszereket. Pedig valójában nincs módszer, csodagyógyszer, titkos összetevő, az alkímia titka. Csak ülj le egy kicsit és maradj csendben. Én vagyok.

Eredendő jó

"Eredendő bűn". Egy eszme, ami áthatja mindennapjaidat, akár ateista vagy, akár nem. Akár keresztény vagy, akár nem, hat Rád. Ha Te nem így gondolkozol, megteszi helyetted a másik ember. A nyugati típusú gondolkodás alapja ez: gyanúsítasz, vagy gyanúsítanak.

"Az ember alapvetően rossz és rosszat akar" - mondja több száz, de ezer évnél is régebben a kereszténység "eredendő bűn" tanítása leegyszerűsítve. Tanítói a Bibliára hivatkoznak, pedig abban nem találsz olyat, hogy "eredendő bűn". Azt viszont a Biblia írja, hogy szeressük egymást. De nem tarthatod a másik embert rossznak és nem szeretheted egyszerre. Vedd észre, hogy ez a gondolkodás az oka az ítélkezésnek, a személyválogatásnak, a képmutatásnak, a kirekesztésnek, a törvénykezésnek, az inkvizíciónak. Aki eleve bűnösnek tartja a másik embert, már eleve elítélte azt, mielőtt a másik bármit tett, szólt, vagy gondolt volna. És még amit egy ilyen téveszme eredményez: a gyanú. Aki születésétől vétkesnek tartja a másikat, gyanúsít örökké: "biztos hazudsz, biztos meglopsz, biztos megcsalsz...".

Gondolkozz, el tudod magadról képzelni, hogy alapvetően rossz vagy? Sok mindent nem úgy sikerül tenned, mint szeretnéd, ez igaz. De a szándékod mindig jó, ha szívedre teszed a kezed, nem? Mindig a boldogság a célod, mindig a béke, mindig a jó(l)lét. Ugye? Eredendően bűnösből, akit áthat az eredendő bűn, hogy jöhetne jó?

Isten az embert jónak teremtette, s ez az utána való "bűneset"-től nem változott meg. Igen, utána lett gondolkodásunk, poláris lett a világunk, jó/rossz, szeretet/félelem, s annyi más kettősség uralkodott el elménken. De ettől még nem lett senki sem gonosz, rossz, vagy megvetendő. "Az ember legnagyobb tévedése, ha azt gondolja, hogy ő természettől fogva gyönge vagy rossz. Minden ember igazi természete isteni és erős. Ami benne gyönge vagy rossz, az csak szokásaiban, vágyaiban és gondolataiban áll, de nem benne magában" (Ramana Maharishi).

Amit Isten megtisztított, azt miért mondanánk tisztátalannak, amit Isten jónak teremtett, miért gondolnánk rossznak - ha Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő? Légy jó, tégy jót és várd a jót. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó -  ha hiszel az eredendő jóban és kitartasz mellette, megváltozik a világ körülötted.

A belső béke Facebook oldala

Én (most):
Minden rendben van.

Én (most):
Én vagyok Én.

Én (most):
Az Én békém.

Én (most):
Béke

Én (most):
Nyugalom

Én (most):
Boldogság

Én (most):
Szabadság

Én (most):
Csend

Én (most):
Köszönöm

Én (most):
Szeretlek

Én (most):
Nincs semmi baj.

Én (most):
Elmúlik

Én (most):
Meggyógyul

Én (most):
Indigó

Én (most):
Smaragdzöld

Én (most):
Jégkék

Én (most):
Fehér

Én (most):
Napfény

Én (most):
Harmatcsepp

Én (most):
Óceán

Én (most):
Vagyok, aki Vagyok

Én (most):
Én

Én (most):
Én

Én (most):
Én

Én (most):
Görgess fel, frissíts és olvasd a legújabb híreket itt!

A lelki és isteni élet útja

"Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, Pártha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló valamennyi vágyról, melyet az elme kitalációja hoz létre, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az Önvalóban talál elégedettségre, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van."

Minden vágy az elme terméke. Ezért a szenvedés is az elméből fakad. Lemondani az ember csak úgy tud, ha valami mást ragad meg, különben a lemondás valótlan.

"Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják."

A ragaszkodás, félelem, düh okozta szenvedés és a boldogság háborít, vagy mámorít, de eltűrhető.

"Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban."

A tökéletes tudás Én Vagyok. Ebben meggyökerezni és benne kitartani eredményezi a megingathatatlanságot.

"Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban."

Az érzékelés folytonos, de a figyelem iránya kívülről befelé fordítható. A tökéletes tudat itt benn található, aki örökké kifelé figyel, annak értelme háborog.

"A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha azonban egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik."

Lemondani az ember csak úgy tud, ha valami mást ragad meg, különben a lemondás valótlan, a vágy a tárgyak után ottmarad. A felsőbbrendű íz forrása az Én forrása, a belső forrás, melyre rálelve a kifelé keresés megszüntethető.

"Óh, Ardzsuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, józan ítélőképességű ember elméjét is erőnek erejével elragadják."

A valótlan lemondás eredménye az elfojtás, mikor az ember saját vágyaival ellentétbe kerül. Az ember keresse meg vágyai igazi, legfelső, legbelső forrását és vágyai az érzékek felé nem irányulnak többé.

"Aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik."

Az érékeket csak a figyelmet befelé fordítva lehet megzabolázni. Ha a tudat fókusza Én Vagyok, az értelem elcsendesedik.

"Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból vágy támad, a vágy pedig dühöt szül. A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába."

Érzékeléskor a figyelem irányulhat a tárgy felé (kifelé) és befelé (az Én felé). A kifelé irányuló tudat nemtudást szül.

"De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét."

A befelé irányuló tudatban felragyog a tudás.

"Aki ily módon elégedett a Krisna-tudatban, annak számára megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme hamarosan megszilárdul."

Vágyának eredeti tárgyát, a valódi Ént megtalálva az ember végső megelégedést, békét talál, megszűnik a szenvedés.

"Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel a Krisna-tudatban, annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna boldogság béke nélkül?"

Aki még mindig kívül keresi vágyainak tárgyát, még mindig valaki, vagy valami mástól hiszi, hogy majd egyszer boldoggá teszi, az nincs kapcsolatban valódi Énjével, még alszik.

"Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít."

Minden érzéket, gondolatot, érzelmet, az egész elmét befelé kell irányítani az Én forrására, különben az értelem megrendül.

"Ezért, óh, erős karú, aki visszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme valóban rendíthetetlen."

De ha ez sikerül, az értelem rendíthetetlenné válik.

"Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka."

A benső sötét, cselekvéstelenség, csend a lényeknek halálosan unalmas, félelmetes, a bölcs tudja, hogy ez vágyainak tárgya.

"A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba."

A kívánságok, gondolatok megszűnését várni, a békét a vágyak beteljesítésétől remélni hiábavalóság. A béke itt és most van, a kívánságokon, gondolatokon, érzéseken túl, bent, a csendben.

"Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre irányuló vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól."

A békét nem fogadkozással, önsanyargatással, vezekléssel lehet elérni. A vágyat az Énre, a kívánságot bentre, a birtoklást a valóságra irányítva, az egó forrását megkeresve éri el az igazi békét a kereső.

"Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába."

Ez az igazi béke, az Én békéje, Isten birodalma, a Szív országa. Ide tartunk mindannyian, együtt. ❤️

-- Bhagavad Gítá 2.55-72