Eltűnt az idő, eltűnt hirtelen.
Vagy lassan elillant, mint a köd - napfényes reggelen?
Mikor történt? Tegnap, vagy tavalyelőtt,
sok éve, tán emberöltőkkel ezelőtt?
Minden munka, minden tett
sok-sok kicsi feladattá lett.
Minden lépés sürgős, közeli a határidő.
Megannyi kérés tettét követeli, sürgető.
Régen az élet lassú volt, élhető,
a tett csak hömpölygött, tehető
volt csupán, s nem teendő.
Mivé lett az ember? S az emberség?
Űzött vadként vágtázik az istenség
gyermeke, az elárvult emberiség.
Egyedül, kifáradva, s erőtlen
Ecce homo - gyenge és időtlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.