Keressétek először a boldogságot

Nézzétek meg az embereket reggel! Hogy sürögnek, de kedvetlenül, szomorú, lemondó arccal. Nem a saját életüket élik. Nem az álmaikat követik. Feláldozták azokat a megélhetés oltárán. Ezért rosszkedvűek, rosszakarók, irigyek és erőtlenek sokan.

Az ember élete nem ilyen kellene, hogy legyen. A természet nem ilyen. "Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?" A természet csak van és mégse hal éhen. Nincsenek nagy igényei, és szükségei természetes módon kielégíttetnek. Napfény, eső, szél, hideg, meleg, innivaló, ennivaló, otthon.

Az ember szívében ott van a boldogság magva. Ez egy emlék és egy érzés és egy gondolat és egy hely egyszerre. Keressétek először a szívbeli boldogságot! Emlékezzetek rá! S az emlékezés meghozza az érzést, az érzés a gondolatot, a gondolat a boldogság helyének létezését. Aki itt van, ezen a helyen, nincs sem szüksége, sem szenvedése.

Ott tévedtek, hogy a boldogságot valaminek a végén keresitek. Közben pedig az mindennek az eleje. Az az írás, hogy "keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek" nem mást jelent. Azt üzeni, hogy először mindig boldognak kell lennetek, hogy cselekedeteitek jók, önzetlenek és teljesek legyenek. Keressétek először a boldogságot!

További olvasmány: https://szentiras.eu/RUF/Mt6,25-34